Alphonse de Lamartine
Invokáció
Invocation
(Csata Ernő fordítása)
Ki megjelentél nekem e sivár világban,
Tűnő égi vándor a földi helyeken!
És beragyogsz e sötét éjszakába,
Te vagy szemem sugárzó szerelme;
Úgy kérkedj, ámuló szemem tűnődjön,
Mondd a neved, országod és sorsodat.
Bölcsőd hol ringott a földön?
Vagy nem lehetsz csak isteni fuvallat?
Tán belesimulsz az örök fénybe holnap?
Vagy e földi gyászban és nyomorban
Még járnod kell a gyötrő utadat?
Akármi is sorsod, országod, neved,
Lehetsz földi lány vagy isten lénye,
Ó! hagyd, hogy teljes életem
Hitét vagy szerelmét neked ígérjem.
Ha bevégezted, mint mi, a sorsodat,
Gyámolíts, vezess és tűrd el bárhol,
Hogy imádott nyomod porát megcsókoljam.
De, ha tőlem messze jársz majd pályádon,
És égbe érsz hamar, angyalok nővére, immáron,
Mert a földön éltünk szerelmes napokat,
Emlékezz majd rám a mennyországból.
(2015)
Alphonse de Lamartine
Invocation
O toi qui m'apparus dans ce désert du monde,
Habitante du ciel, passagère en ces lieux !
O toi qui fis briller dans cette nuit profonde
Un rayon d'amour à mes yeux ;
A mes yeux étonnés montre-toi tout entière,
Dis-moi quel est ton nom, ton pays, ton destin.
Ton berceau fut-il sur la terre ?
Ou n'es-tu qu'un souffle divin ?
Vas-tu revoir demain l'éternelle lumière ?
Ou dans ce lieu d'exil, de deuil, et de misère,
Dois-tu poursuivre encor ton pénible chemin ?
Ah ! quel que soit ton nom, ton destin, ta patrie,
Ou fille de la terre, ou du divin séjour,
Ah ! laisse-moi, toute ma vie,
T'offrir mon culte ou mon amour.
Si tu dois, comme nous, achever ta carrière,
Sois mon appui, mon guide, et souffre qu'en tous lieux,
De tes pas adorés je baise la poussière.
Mais si tu prends ton vol, et si, loin de nos yeux,
Soeur des anges, bientőt tu remontes près d'eux,
Après m'avoir aimé quelques jours sur la terre,
Souviens-toi de moi dans les cieux.
