Csodálatos az ember,
egységes testben,szellemben és lélekben,
cselekvéseit és kedélyállapotát
az ezek közti kölcsönhatások
határozzák meg.
A test hordozza
az örökölt hajlamokat,
a szellem az értelmet
és a kritikát,
a lélek az ösztönző erőt.
A cselekvés a jelené,
a tapasztalat a múltból származik,
az elképzelések megvalósulása
pedig a jövő.
Szabadság van a gondolatok
és elképzelések terén,
nem elég, hogy nézzek valamit,
hanem látnom is kell azt,
értelemmel kell kitölteni
és kritikailag értelmezni.
A benyomás és értékelés
nem más, mint érzelem,
a tudatalattiban tárolt
erős hajtóerő,
a tudattól már független,
ezért nagyon fontos,
mikor értékelünk,
legyünk egyéniek
és ne tömegtől hipnotizáltak.
Elképzeléseinkre és gondolatainkra
a test reagál,
riasztó reakcióval
vagy adaptációval,
a kimerülés állapotáig,
mert energiánk véges.
Érzelmi világunk
szorongással és félelemmel,
vagy elégedettséggel
telitödik,
cselekvésünk agressziós,
vagy lemondóan elfojtásos,
valamint lendületes.
A feszültség,mely felborítja
az ember hármas dimenziós egységét,
a hozzáállás,önismeret hiánya,
az adottságok túlértékelése,
a nem megfelelő idő
életritmusunkkal.
Egyéniek vagyunk,
közösségben élünk,
tapasztalunk és tanulunk,
énünket fejlesztjük
a közösség érdekében.
Értelmes elképzelés
és kritikai ítélet,
önteltség nélkül,
növeli önszuggesztiónkat,
elhárít korlátokat,
közelit a valósághoz,
ébren álmodozhatunk
és álmodozva élhetünk,
mert álom és ébrenlét
csak együtt lehet,
mert ez az élet értelme,
az emberi tudat.