Őszülő haj, ráncos bőr és a fogaknak a megcsappanása,
ízületi fájdalmak, gyengeség és sok minden egyre-másra,
előhírnöke, hogy az emberi élet egy új korba lépett,
az öregkorba, az utolsóba,amit az ember megérhet.
E kornak megjelenése, a legtöbbször, stresszezi az embert,
mintegy előjele annak, ami megszünteti az életet,
pánik hangulatot, magába zárkózást idéz gyakran elő,
melyek állandósulását kerülni kell, életet fertőző.
Emberi koroknak vannak nehézségei és szépségei,
gyermekkort,ifjúságot, a felnőttet az öregkor követi,
ennek a sorrendjét felcserélni senkinek sem adatott meg,
kezdetűk tudott, de bizonytalan az, hogy mikor is végződnek.
Az átmenetet mindig egy nagyon fontos esemény váltja ki,
az, amely az ember életében beállt fejlődést hirdeti,
igyekszünk mindig végigtaposni a kort, amelyhez elértünk,
de sokszor sikertelenül, mivel bizonytalan az életünk.
Sajnos, hogy egyesek már a gyerekkort sem tudják végigélni,
ez az egyetlen igazság, amit az életünk rejt számunkra,
sem pénzzel, sem összeköttetéssel nem lehet megváltoztatni,
életünket így éljük egyenlőségben, a végét nem tudva.
Nagy adomány az élettől az, hogy megérhetjük az öregkort,
saját szerencsénknek vesszük mindig azt, amit a sors így adott,
ezért kell az, hogy kitöltsük értelemmel minden pillanatát,
átadva környezetünknek addigi éltünk tapasztalatát.
Ha így tekintünk erre a korra, már nem lehet olyan rémes,
nehézségei és elvárása nem olyan kísérteties,
az életünknek csak egy szakasza, amely azért adatott meg,
hogy ajándék éltünk kiszolgálója legyen a közösségnek.
Maga biztonság, kitartás és a boldogságnak elérése
kell, hogy a jellemzője legyen a hátramaradt éltünkre,
az életcélunkat nem szabad soha szem elől téveszteni,
tanulva tanítani fejlődésünkért, mindent meg kell tenni.
Boldog öregkor,jó volna, ha megadatnál minden embernek,
hogy mindenki megismerhesse részesként e kori életnek,
egymást támogatva tudjuk csak legyőzni a nehézségeit,
boldogságban lehet élvezni a mindennapi áldásait.
