2.
Mária és Zsuzsa a kis lakótelepi lakás konyhájában ült, és beszélgetett.
- Arra kérlek Mária, ne ess át a ló túloldalára, és ne számíts könnyű csatára. Az egyház mindet el fog követni, hogy lemondj a gyerekről. Továbbá, János atyát is távol fogják tartani tőled. Az biztos, hogy fizikai erőszakot nem fognak alkalmazni. De a lelki megpróbáltatások legrafináltabb változataira kell felkészülnöd. Erősnek kell lenned. A gyermekedet egyedül kell felnevelni, de tudod ez manapság már nem akkora esemény még egy kisvárosban sem, mint mondjuk száz vagy akár csak harminc éve.
- Zsuzsa! Erősnek érzem magam, és mindennél jobban akarom ezt a gyereket.
- Ezt örömmel hallom. Mikor kerestek utoljára a püspökségről?
- A múlt héten.
- Tehát még nem tudják, hogy megtaláltunk. Tudnod kell, ha rájönnek, azonnal jelentkezni fognak. Minket pedig olyan rossz színben fognak feltüntetni, hogy még az is lehet, megijedsz és elfordulsz tőlünk.
- Miket fognak mondani?
- A leggyakoribb, hogy azért akarunk segíteni neked, hogy utána a gyerekkel egy kommunába kényszerítsünk. Az igazság pedig az, hogy azokat a nőket, akik nem bírták a zaklatást, egy otthonba vittük. Ők persze azt állítják, hogy prostitúcióra akarunk kényszeríteni.
-...és szerinted én mit tudok tenni?
- A te legnagyobb fegyvered, - a mi legnagyobb fegyverünk - a nyilvánosság. Ez persze kétélű fegyver, mert volt, hogy még a legutóbbi időben is visszafelé sült el. Tudod, ha egy ilyen eset nyilvánosságra kerül, akkor az emberek szerint mindig a nő a bűnös, és a pap az áldozat. Mégis az egyháznak a nyilvánosságtól való viszolygása a pap szeretőjének legnagyobb fegyvere. A másik, amit szinte biztos, hogy az egyház nem fog engedni, hogy János atya elismerje az apaságot.
- Nekem azt mondta, tudja, hogy övé a gyerek és ő vállalja az apaságot, mert az Isten ajándéka.
- Mikor mondta ezt?
- Az utolsó találkozásunkkor. Utána helyezték át egy másik parókiára. Az új plébános pedig ahol csak lehet, árt nekem.
- Sajnálom, de szinte biztos, hogy azóta János atya megváltoztatta az álláspontját. Ebbe bele kell törődnöd. Nem fog kilépni az egyház kötelékéből, és hidd el jobb ez így. Nem találná a helyét az életben. Tudod az a fajta tisztelet, amely általában egy papot körülvesz, azonnal megszűnik, ha leveszi a reverendát. A papok hozzá vannak szokva, hogy az emberek felnéznek rájuk. Nem hiszem, hogy János atya fel tudná dolgozni, hogy valaki a buszon meglöki vagy rálép a lábára és utána még neki áll feljebb. De ennél nagyobb inzultus is érheti. Az igazság az, hogy az egyház és persze a papok többsége is egy sajátságos felsőbbrendűségből figyeli a világot.
- Igen, azt hiszem, ebben igazad van - válaszolt Mária keserűen.
- Most a legfontosabb, hogy felkészülj arra, hogy elmenj a püspökségre.
- Muszáj?
- Előbb-útóbb tisztázni kell velük a helyzetet. Hidd el, nem fognak békén hagyni.
- De én még nem érzem magam felkészülve erre.
- Tudom! - válaszolta Zsuzsa. - Azért vagyok itt, hogy erre is felkészítselek. Nem lesz könnyű csata, és elképzelhető, hogy komoly lelki sebeket szerzel.
Mária nagyot sóhajtott. Érezte, hogy Zsuzsának igaza van. Korábban is ezért tért ki minden meghívás elől mely a püspökségről érkezett. Most sem gondolta, hogy elég erős ahhoz, hogy szembeszálljon velük, de ahogy Zsuzsa csepegtette belé a bátorságot, ahogy felvilágosította a jogairól, érezte, hogy meg tudja védeni magát. Azt pedig mindennél erősebben érezte, hogy nem fog lemondani a gyerekről. Ezt el is mondta Zsuzsának, aki arra biztatta, ha újra megkeresi a plébános, akkor ne mondjon nemet, és menjen el a püspökségre.
Mária húszas éveinek közepén járt. Két éve végezte el a budapesti kertészeti egyetemet. Ezt követően egy kínálkozó lehetőséget megragadva önálló vállalkozásba kezdett, a szülői háztól messze, egy alföldi városkában. Egy apró virágkertészetet sikerült jutányosan megvennie a szüleitől kapott pénzből, és jelenleg ezt vezette. Kis garzonlakást bérelt a városszéli lakótelepen, ott lakott. Szerette a munkáját, kislány kora óta imádta a virágokat és a legnagyobb boldogság volt számára, hogy munkája is ehhez kötődik. Órákig tudott bíbelődni kedvenc növényeivel, ezen kívül a vele született kézügyessége folytán csodálatos virágkölteményeket tudott kötni. Ennek hamar híre ment a kisvárosban, és kertészethez tartozó kis üzlet csakhamar kedvelt lett az itt élők körében. Esküvői és temetési csokrok tucatjait készítette el hetente. Emellett számolatlanul készített születés és névnapi csokrokat és egyéb alkalmi virágkölteményeket. Alig fél évvel az üzlet megnyitása után be kellett látnia, hogy egyedül nem győzi a kertészetet és az üzletet. Kénytelen volt felvenni egy alkalmazottat. Az üzlet pedig száguldott, és Mária bármennyire is nem akarta, újabb alkalmazottal bővült a vállalkozás, és persze a bevétel is hónapról hónapra nőtt.
Mária nyúlánk alakja, hosszú hullámos barna haja, kerek arca, vonzotta a férfi szemeket. Gyakran bókoltak neki az üzletben, de ő minden közeledést elhárított. A főiskolán szerzett tüskéktől félve irtózott minden futó kapcsolattól. Vágyott egy igazi partnerre, akivel megoszthatja gondjait és sikereit, de a magasra emelt mércén eddig minden próbálkozó elbukott. Szüleitől vallásos nevelést kapott, így számára természetes volt, hogy amikor csak tudott, vasárnaponként elment a misére. Itt hallotta először János atyát prédikálni, és azonnal a hatása alá került. Mély basszus hangja megnyugtatta, kiváló szónoki képessége pedig megerősítette hitében. Egy vasárnapi mise után János atya meghívta egy szemináriumra, melyet a híveknek tartott. A szeminárium végén beszédbe elegyedtek, és meglepődve tapasztalták, hogy nézetük és felfogásuk a világról mennyire hasonlít. Nem csoda, hogy rövid időn belül egyfajta barátság alakult ki a két ember között.
Egy alkalommal Mária felajánlotta, hogy mivel a parókiának nincs elég pénze, és az oltárt mindig műanyag virág díszíti, ő naponta friss vágott virággal látná el a templomot. Ettől kezdve naponta megfordult a kis városszéli templomban, és nagy műgonddal díszítette az oltárt, válogatott csokrokkal, melyet maga kötött. Egy kora tavaszi délelőtt is mikor épp egy kálából és rózsákból álló csokrot igazgatott szinte megérezte, hogy valaki nézi őt. Csak kis idő múlva vette észre, hogy János atya áll az egyik oszlopfő mellett és őt figyeli. A férfi szemében valami furcsa fény csillogott, szemében mohó vágy villant. Mikor észrevette, hogy lelepleződött arcára zavarodottság ült ki.
- Hoztam a friss virágot.
-...és te magad vagy a legszebb virágszál a csokorban - felelte János atya. Mária zavartan fejezte be a virágok elrendezését. Érezte, hogy ég az arca. Eddig soha nem gondolt úgy János atyára, mint férfira, akinek esetleg ő tetszhet. Most azonban a szemében látta a leplezetlen csodálatot. Egyszerre érezte meg a veszélyt és a vágyat a férfi iránt. Mert bármennyire is tagadta, János atya markáns vonásai, mély basszus hangja benne is megváltoztatott valamit. Az ominózus eset után Mária riadtan vette észre, hogy a plébános minden nap, mikor a virágot vitte a templomba, leplezetlen mohósággal bámulta. Egy hét telt így el, amikor egy alkalommal a pap megszólította.
- Mária kedves, be tudnál jönni egy percre a parókiára? - azzal a választ meg sem várva elindult. A lány gyanútlanul követte a férfit, hiszen máskor is előfordult, hogy valamiért behívta. Nyomában belépett a kis szobába, és behúzta az ajtó.
- Kedves Mária! - kezdte a férfi majd zavarodottan a lányhoz lépett, erős karjaival átölelte és megcsókolta. A lány meglepetten vergődve próbált szabadulni, és mikor levegőhöz jutott ijedten nyögte.
- De hát ezt... De hát ezt nem szabad...
Nem tudta befejezni a mondatot, a férfi ismét hozzá hajolt és újra megcsókolta. Mária testét forróság öntötte el. Agya tiltakozni akart, de az ajka boldogan fogadta a férfi csókját. Hosszan, szenvedélyesen csókolták egymást. Mikor kibontakoztak egymás karjaiból, Mária zavartan nyögte.
- Ezt nem lett volna szabad, tudod ugye?
- Az agyam tudja, de nem tudtam az agyamra hallgatni - felelte rekedt hangon a férfi.
- Jobb, ha most elmegyek.
- De ugye eljössz máskor is? Nem tudnám elviselni, ha többet nem jönnél.
A lány a pap szemébe nézett, majd zavarodottan lehajtotta a fejét.
- Ahogy te is mondtad, az agyam tudja, hogy nem volna szabad többé jönnöm. De nem tudok az agyamra hallgatni.
