3.
- Eminenciás uram, Kelemen atya megérkezett.
- Na végre. Engedje be - mondta az egyházmegye püspöke.
A titkár meghajolt és kiment. Kisvártatva nyílt az ajtó és a titkát bevezette a papot.
- Kérem, foglaljon helyet - mutatott az egyik karosszékre a püspök.
- Köszönöm eminenciás uram!
A fiatal pap kissé feszengve foglalt helyet az íróasztallal szemben. Nézte a püspököt, aki egyelőre tudomást sem vett róla. A férfi hatvanas éveiben járt, magas és vékony volt, enyhén őszült. Látszott rajta, hogy törődik magával. A pap hírből hallotta, hogy rendszeresen sportol még ma is. Nem csoda, hát, hogy izmos, kisportolt testalkata volt. Arca erőteljes, karakteres külsőt kölcsönzött a férfinak. Kelemen atya azt is hallotta, hogy a püspök úr nem szereti, ha valaki ellentmond neki. Az a hír járta, hogy hirtelenharagú és meglehetősen hangulatfüggő. A pap korábban többször is megfordult a püspökségen, de a püspök úr még soha nem fogadta. Egyszer ugyan találkozott vele, amikor még csak segédlelkész volt az előző plébánián, és a jeles egyházférfi tiszteletét tette. Akkor egy hűvös biccentés jutott számára a püspöki kegyből. Mostani helyére történt kinevezésekor ugyan a megbízólevelet a püspök úr írta alá, azonban azt már csak a titkára adta át neki. Éppen ezért nagyon meglepődött, amikor a püspök titkára felhívta és közölte, hogy a püspök úr személyes megbeszélésre várja. A titkár közölte a találkozó időpontját és felhívta a figyelmét, hogy ne késsen, mert a püspök úrnak nagyon szoros az aznapi időrendje. A püspök végre felnézet irataiból, és mint aki csak most szembesül azzal, hogy nincs egyedül, meglepetten vizsgálta a fiatal pap arcát. Lassan felállt és megkerülte íróasztalát.
- Gondolom, tudja miért kérettem ide?
- Eminenciád a parókiáról akar tájékozódni.
- Na, persze-persze, az is fontos, de most más miatt hívattam.
A pap láthatóan zavarba jött, mert meg volt győződve, hogy felettese arra kíváncsi, hogy sikerült-e zökkenőmentesen tovább vinni a kisvárosi parókia ügyeit.
Kelemen atya évek óta kérvényezte egy önálló parókia vezetését, amit nem is olyan régen megkapott. Bár tudta, hogy ez a parókia és az ott élő gyülekezet nem túl nagy, de valahol ugyebár el kell kezdeni. Arról is értesült, hogy elődjét, János atyát miért távolították el a parókia éléről.
- Megkínálhatom valamivel?
- Megtisztel vele eminenciás uram - a püspök a fal melletti antik pohárszékből két poharat vett elő. Töltött, majd az egyik poharat odanyújtotta papnak.
- Ez a Novák Mária továbbra is gondot jelent nekünk - kezdett mondandójába a püspök. - Többször is megkerestük, hogy jöjjön el és tisztázzuk a helyzetet, de ez idáig minden kísérletünk elől elzárkózott. Azzal, hogy János atyát máshova irányítottuk, a problémának csak az egyik része oldódott meg.
- Mit kellene tennem eminenciás uram?
- Győzze meg a lányt, hogy jöjjön el. Tudjon meg mindent a lányról. Nézzen utána mi a gyengéje, mi a sebezhető pontja. Szükségünk van az ön munkájára, és ígérem, nem leszünk hálátlanok. Egyszerűen nem történhet meg, hogy ez a sajnálatos eset nyilvánosságra kerüljön. Ha már ez a bolond nőszemély megtartotta azt a gyereket.
Kelemen atya ijedten kapta fel a fejét.
- Ne ijedezzen, jobb lett volna, ha elveteti azt a fattyút.
- De eminenciás uram - dadogta Kelemen atya.
- Magunk között vagyunk, nem kell álszenteskedni. Azt gondoltam magával lehet őszintén beszélni.
- Persze, hogy lehet - felelte a férfi rákvörösen.
- Csak azt ne mondja, hogy maga még soha nem érintkezett egyetlenegy nővel sem, amióta felszentelték - mordult nyersen a püspök. - Jól van, nem kell válaszolnia. Egészségére! - kortyolt az aranysárga nedűből a püspök.
- Számíthat rám eminenciás uram - nyögte ki Kelemen atya.
- Számítunk is magára barátom. Nem válogathatunk az eszközökben. Ami nem törvénytelen, azt be kell vetnünk.
- Ez alatt mit ért eminenciás uram? - kérdezte döbbenten a fiatal pap.
- A lány szülei bizonyára nem tudnak a gyerek érkezéséről. Ez fegyver lehet a számunkra. Tudja meg vannak-e testvérei, és ha vannak hol élnek, mivel foglalkoznak. Hogy jelenleg van-e valamilyen kapcsolata. Mindent tudni akarok, mikor kel, mikor fekszik. A katolikus egyház soha nem volt hálátlan azokhoz, akik hűen szolgálták.
- Igyekezni fogok, hogy megfeleljek eminenciás uram elvárásainak.
- Nem az én elvárásaimnak kell megfelelnie, hanem a katolikus egyház érdekeit kell szem előtt tartania, mindenekelőtt. El tudja képzelni, hogy mivel járna, ha ez az eset nyilvánosságra kerülne? A katolikus egyház nem engedheti meg, hogy az a gyermek a nőnél maradjon. Ha kell, megzsaroljuk, ha kell, ellehetetlenítjük.
Nézte a püspököt, aki indulatosan olyan dolgokat mondott, amit ő el sem tudott volna képzelni egy egyházi személy szájából. Hallgatta, de nem mert ellentmondani. Mikor a püspök befejezte, kínos csönd támadt a szobában. Kelemen atya érezte, hogy főnöke valami helyeslést vár tőle ezért, bár az elhangzottakkal messzemenően nem értett egyet, összeszedte magát, poharából kiitta maradék borát, hogy ezzel is időt nyerjen, majd megköszörülte a torkát. Bizonytalan hangon közölte a püspökkel, hogy természetesen mindenben számíthat rá. A püspök mosolyogva nyugtázta, hogy beosztottja nem visszakozik. Majd sűrű teendőire hivatkozva elnézést kért, megköszönte Kelemen atyának, hogy vállalja ezt az egyáltalán nem könnyű feladatot, és magára hagyta.
* * *
A férfi kilépett a püspök irodájából. Amint lefelé ment a lépcsőn agyában cikázni kezdtek a gondolatok.
Teremtőm segíts! Mire akar engem rávenni a püspök úr? Én meg csak bólogattam, mikor mindig ezek ellen küzdöttem. De mit tehettem volna? - morfondírozott magában.
Leért a lépcsőn és kilépett a püspökség mívesen faragott kapuján. A kora őszi nap arcába sütött és a férfi gondolataiba merült.
Ne legyen lelkiismeret furdalásod e-miatt a kis kurva miatt. A püspök úr megmondta, ha segítesz, nem lesz hálátlan. Ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani. Most első a karrier. Végül is semmi törvénybeütközőt nem csinálok.
- Törvénybe nem ütközik, csak a saját lelkiismeretem ágál ellene - morogta maga elé.
Elhessegette a kósza gondolatokat, és élvezve a nap cirógató melegét, lassan sétálva megindult az úton.
