8.
A következő héttől Mária fokozatosan mutatta meg Valinak az üzletvezetéshez szükséges ismereteket. Pontosan elmagyarázta, eddig mit, hogyan csinált. Vali láthatóan élvezte az új feladatát, még akkor is, ha ez plusz munkát jelentett neki. Mindeközben a lány gőzerővel szervezte a vállalkozás bővítését. A banki kölcsönt megkapta és azt is elérte, hogy a törlesztést csak fél év múlva keljen megkezdeni. Sikerült megegyezni a szomszéd telek tulajdonosával és bár az előre kalkulált árnál némiképp magasabban volt az ára, de megvette a telket. Az álláshirdetésre, legnagyobb rémületére több mint hatvanan jelentkeztek. Átrágta magát az összes pűlyázó anyagán majd kiválasztott harmincat, és azt odaadta Valinak is. Végül mind a két állásra öt-öt jelöltet hagyott. Őket hívta be személyes megbeszélésre. Soha nem csinált állásinterjút azelőtt, ezért volt benne némi szorongás. Amikor Valit felvette, épp csak kikerült az egyetemről, feladott egy álláshirdetést és a telefon alapján Vali volt a legszimpatikusabb. Egyedül öt hívta meg és személyes beszélgetésre, és jószerével öt perc alatt megegyeztek. Bözsét már Vali ajánlotta, mikor ketten nem győzték a munkát. Most először érezte, hogy az alkalmazottaiért felelősséggel tartozik. Délelőttre a kertészeket hívta, délután azokat a kertészetben jártas férfiakat, akik rendelkeztek "B" és "C" kategóriás jogosítvánnyal. Furcsának érezte, hogy férfi beosztottja legyen, de tudta, hogy a rengeteg pakoláshoz, cipekedéshez erő kell.
Az első három jelentkező után úgy gondolta, hogy ezek közül egyiket sem alkalmazná jó szívvel. A negyediknek egy vékony vele nagyjából egykorú nő lépett a kis irodába. Félénken, alig halhatóan köszönt. Mária hellyel kínálta a nőt, aki szemmel láthatólag nagyon ideges volt. - Kedves Barbara, kérem nyugodjon meg.
- Próbálok - felelte a nő. - De tudja számomra létfontosságú, hogy állást szerezzek.
- Minden pályázó ezt mondja. Ugyanakkor olvastam az önéletrajzát. Nagyszerű, hogy a kertész végzettsége mellett van virágkötő szakképesítése is. Továbbá az előző munkahelye jó ajánlólevél. Igaz is, miért hagyta ott az előző helyét, hiszen az egy jól menő kertészet?
- Azonnali hatállyal felmondtak nekem - válaszolta csendesen a nő, majd felemelte a fejét és először nézett Mária szemébe. - Mielőtt megkérdezné, megmondom, hogy néhány dolgot szóvá tettem a tulajdonosnál. Ezért mondott fel nekem.
- Megkérdezhetem mik voltak azok a dolgok?
- Többek között, hogy havi kétszáz órát dolgoztunk, és cserébe, nemhogy a túlórát kifizették volna, hanem mondvacsinált indokokkal az alapbérünkből is levontak. Volt olyan hónap, hogy havi kétszáz óra mellett alig kerestem ötvenezer forint.
Mária ismerte a szóban forgó kertészetet, és tudta, hogy az övénél legalább kétszerte nagyobb forgalmat bonyolít le. Azt is tudta, hogy a tulajdonos gyakran cserélgeti alkalmazottait, és sokszor minden indok nélkül megkurtítja a dolgozók bérét. Az efféle hírek hamar szárnyra kapnak.
- Van családja?
- Van két gyerekem. Egyedül nevelem, ezért is lenne olyan fontos ez az állás nekem. Nagyon nehéz a két gyerekkel egyedül, mert elváltam. Tetszik tudni a férjem csak ivott és vert, de ezt még elviseltem volna, de amikor a gyereket megütötte összecsomagoltam és eljöttem. Azóta albérletben lakunk, de félek, hamarosan kitesznek, hiszen két hónappal el vagyunk maradva.
-…és a ház, amiben a férjével lakott? Hiszen közös szerzemény.
- Nem kell nekem semmi, csak hagyjon békén a volt férjem és legyen munkám. A nő lehajtotta a fejét és Mária látta, hogy nem sok kell, hogy elsírja magát.
- Rendben, beszélgessünk akkor kicsit a szakmai dolgokról - próbálta Mária oldani a feszültséget. Meglepődve tapasztalta, hogy Barbara a feltett kérdések mindegyikére hibátlanul válaszol, sőt valamennyi virág latin nevét is tudta. Bár Mária magában eldöntötte, hogy ő a megfelelő jelölt, de azért meghallgatta az utolsó jelentkezőt is, majd délután a sofőri állasra jelentkezőket kerültek sorra. Itt egy ötven év körüli özvegy férfira - Gyula bácsira esett a választása, aki korábban már dolgozott virágkertészetekben, sőt egy ideig a Főváros Kertészeti Vállalatnál is alkalmazásban állt. Másnap leült Valival és kikérte az ő véleményét is a két emberről. Bár Vali sofőrnek egy másik férfit javasolt, Mária meggyőzte. De lehet, hogy csak nem akart ellentmondani a tulajdonosnak. Így aztán a Mária egy újabb megbeszélésre hívta meg a két jelentkezőt. Előbb az általa favorizált férfival - Gyula bácsival beszélt, aki habozás nélkül elfogadta a nő által kínált feltételeket, és végül megegyeztek, hogy a következő héten munkába is áll. A másik jelölttel már csak formalitás volt az egyeztetés. Délutánra hívta be az állásra jelentkező nőt. Ebédből visszatérve, Mária meglepetten látta, hogy Barbara az irodában várja. Arcán lila és zöld foltok vannak, amit bár próbált eltüntetni azért a vastag púder és a napszemüveg sem takart el mindent.
- Mi történt magával?
- Megvert a volt férjem - felelte a nő lehajtott fejjel. - Tegnap este megjelent a lakásomon és közölte, hogy az ő dolga, hogy eltartson, és nem engedi, hogy munkába álljak, mert, ahogy mondta, "az nem munka lenne, hanem kurválkodás". A gyereket is megverte, mind a kettőt.
- Üljön le - mondta Mária megdöbbenve. - Akar nálam dolgozni?
- Jaj persze, hogy akarok. Talán akkor lenne módom elköltözni egy másik lakásba, aminek nem tudná a férjem a címét.
- Maga csaknem harminc kilométert vonatozna naponta, ha jól tudom.
- Nem számit, higgye el, egyáltalán nem számit. Nem késnék el soha.
- Tudom! Ebbe nem is kételkedek, csupán arra gondoltam, ha megegyezünk, ideköltözhetne a városba. Beszélek az ügyvédemmel, járjon utána, hogy lehetne eltiltani a férjét öntől és a gyerektől.
- A bíróság már megvonta a láthatást, de hiába.
- Barbara! Én felveszem magát három hónap próbaidőre. Ez alatt az idő alatt havi százhúszezret tudok fizetni, ezen kívül étkezési jegyet adok. És bár tudom, hogy az útiköltség kötelezően járna , sajnos az nem fér már bele. Ha véglegesítem, akkor leülünk és megbeszéljük, hogyan tovább.
Barbara felugrott és zokogva csókolgatni kezdte Mária kezét.
- Ezt ne csinálja - rántotta el a kezét.
- Bocsásson meg! Nem tudja milyen jót tett velem.
- Higgye el, pontosan tudom, de nem ezért vettem fel, hanem mert úgy ítéltem meg, hogy ön a legalkalmasabb. Szeretném, ha minél hamarabb munkába állna, és még egy dolog. A jövőben azt gondolom, hogy jobb lenne, ha tegeződnénk. Szervusz!
- Szervusz! - fogadta Barbara zavartan a felé nyújtott kezet. Miközben Mária azt gondolta, hogy alig pár hónapja még ő is ilyen riadt és kétségbeesett volt mikor első alkalommal találkozott Tarnay Zsuzsával. De amióta tudja, mit akar, lélekben teljesen megerősödve, nem fél semmitől. Tényleg, mi lehet Zsuzsával? Lassan két hete nem beszélten vele. Ma este felhívom. Ugyan legutóbb azt mondta, hogy új pártfogoltja van, de mindenképpen tartani akarja velem a kapcsolatot. Hiszen a gyerek keresztanyja is ő lesz. - gondolta.
Máriának ezen felül is rengeteg tennivalója akadt. Ugyan Vali egyre gyakrabban helyettesítette. Emellett a szomszéd telek szerződésének ügyét, Enikő az ügyvédnője bonyolította. Neki csak az aláírását kellett a szerződésre kanyarítania. Viszont a melegház építése az egyházi rendelések ügymenete és sor egyéb intézni való várt megoldásra. Mária leginkább attól félt, hogy nem lesz időben kész az üvegház. Megfordult a fejében, hogy kezdetnek a szabadban próbálkozzon a virágtermesztéssel, de túl kockázatosnak találta. A szerződés életbelépésének időpontja viszont vészesen közeledett. Azt is megtudta az aláíráskor, hogy a püspökség két korábbi beszállítójának felmondta a szerződést, és a jelzett naptól várja a virágokat. Mária korábbi magabiztossága sokszor csapott át félelembe, szorongásba. Ezt csak fokozta, hogy ott motoszkált benne, hogy a püspökség ezzel a szerződéssel valamilyen csapdát akar állítani neki. Végül sikerült megállapodni egy vállalkozóval az új üvegház felépítésére. Kissé megnyugodva szemlélte, amikor a munkások felvonultak és a könnyűszerkezetes panelekből napok alatt felállították az új üvegházat.
November vége felé Márián egyre jobban mutatkoztak áldott állapotának jelei. Az is igaz, hogy szívesen jelezte a külvilágnak megváltozott állapotát. Bár a normál ruháit is simán hordhatta volna, mind gyakrabban viselt kismama ruhát. Néha maga is elcsodálkozott, hogy mennyire megváltozott a gondolkozása. A félénk visszahúzódó lányból egy büszke, önmagát és áldott állapotát büszkén felvállaló, magabiztos nő lett pár hónap alatt. Erre szükség is volt, hiszen az első szállítás napja vészesen közeledett. Ugyan az üvegház készen állt, a szakipari munkák némi lemaradásban voltak. Ráadásul a megrendelt termőtalajt és a virághagymák szállítását is a kért határidő utánra igazolták vissza. Mária magából kikelve tárgyalt a két partnerrel és nem engedett a határidőből.
Közben persze Barbara és Gyula bácsi, vagyis a két új dolgozó is részt vállalt, hogy az új üvegházat mihamarabb termelésbe lehessen állítani. Mindent megtettek, hogy bizonyítsák újdonsült főnöküknek, nem választott rosszul. A két ember szinte emberfeletti munkát végzett, igaz az indulás előtt hétvégén mind az öten az új üvegházban serénykedtek, és bár Vali hiába mondta Máriának, hogy az ő állapotában nem kellene ezt csinálnia, a nő megállás nélkül dolgozott beosztottjaival. Vasárnap este végeztek. Mária hulla fáradtan ért haza, és meglepetésére Tarnai Zsuzsa állt a lakása ajtaja előtt.
- Szia! Régóta vársz?
- Nem vészes. Talán tíz perc.
- Miért nem csörögtél rám?
- Hívtalak, de nem vetted fel. Tudtam, hogy az új üvegházban dolgoztok, hiszen mondtad, vasárnapra kész kell lenni mindennek.
Mária előkotorta a mobilját és meglepődve látta, hogy valóban több nem fogadott hívása volt.
- Bocsi! Ne haragudj.
- De haragszom, mert a te állapotodban nem kellene túlhajszolnod magadat.
- Nem hajszolom túl magamat - válaszolt Mária miközben kinyitott az ajtót és betessékelte Zsuzsát. Letelepedtek a kis konyhában.
- Az én anyám kilenc hónapos terhesen a földeken dolgozott. Mikor megszülettem, egy hétig volt otthon, aztán ment vissza a dolgozni.
- Jól van na, csak aggódóm érted. Mi újság van errefelé?
- Ma lettünk kész az új üvegháznak a betelepítésével. Tele van virággal és zölddel. Most azért imádkozom, nehogy jöjjön egy fagy, mert a fűtésre, egyelőre nem volt pénzem. Felvettem két alkalmazottat. A nő elvált, de a volt férje molesztálja és veri. Mondd, mit lehet tenni?
- Papíron sok mindent, valóságban nem sokat.
- Megpróbálom ideköltöztetni a városba, nem akarom, hogy az a férfi molesztálja, és kék-zöld foltokkal járjon dolgozni. Elárulod, minek köszönhetem a látogatásodat?
- Erre jártam és gondoltam benézek.
- Azt jól tetted. Csak nem valami hozzám hasonló szerencsétlen csajszi miatt jártál erre, mint amilyen én voltam pár hónapja?
- Nem, ez most más jellegű kirándulás volt. Ahogy pedig téged elnézlek, az a riadt őzike a múlté. Mesélj, kész lesztek? Fogtok tudni szállítani?
- Versenyt futunk az idővel. Tegnapelőtt felhívott a püspökségről egy férfi, hogy december tizedikétől naponta küldeni fogja egy héttel előre a szállítandó áruk listáját. Huszadikától kezdjük a szállítást.
- És?
- És rettegek, mert ha egy kis porszem kerül a gépezetbe én becsődölök. Elég, ha nem fizet időben a püspökség, máris végem. Bár emiatt nem fáj a fejem. Ezt megoldom. Lehet nem úriember, pardon, úriasszony módjára, de ma Magyarországon mindenki ezt csinálja.
A két nő sokáig beszélgetett, észre sem vették, hogy elszaladt az idő. A lemenő nap szűrt fénye bepettyezte a kis konyha halványsárga falát. Majdnem tíz óra volt mikor Zsuzsa felcihelődött, és hosszas búcsúzkodás után elindult haza. Mária a fürdőszobába ment teleengedte a kádat és belefeküdt a forró vízbe. Arra ébredt, hogy a kapucsengő élesen követelőzően hasit a lakás csendjébe.
Ki a fene lehet ilyen későn? Csak nem Zsuzsa felejtett itt valamit? - gondolta magában miközben kimászott a kádból és köntösbe bújt. A kukucskálón kilesett és meglepve látta, hogy Barbara áll az ajtó előtt. Kinyitva az ajtót újabb meglepetés érte. Barbara mellett két gyermeke állt megszeppenve sírástól maszatos arccal.
- Hát ti? - bukott ki önkéntelenül a kérdés, majd vizsgálva nézte Barbara arcát, jól lát-e? Nem tévedett, a nőt friss ütésnyomok borították. Mária betessékelte a riadt gyerekeket és a fiatal nőt. Amikor karjánál fogva a nappali felé irányította Barbara felszisszent.
- Mi történt veletek? Bár ne is mondd, sejtem. A volt férjed.
- Igen! - tört ki Barbarából a zokogás. - Az este ránk tört. Persze rendesen be volt piálva. Elmondott mindenféle cafkának, hogy "ilyen helyen" dolgozom. A gyerekeket is megütötte. Aztán elment, hogy vegyen piát, mert elfogyott. Ez alatt felöltöztünk és eljöttünk otthonról. Kérlek Mária, segíts rajtunk! - könyörgött a nő.
- Az csak természetes, hogy segítek. Ma éjjel itt alszotok, reggel beszélek az ügyvédnőmmel. Sajnos csak matracot tudok adni, és bár udvariatlannak tűnhet, nekem az állapotom miatt szükségem van az ágyra. Lehet, fel sem tudnék kelni reggel a matracról.
Mária gumimatracokat szedett elő az előszobai gardróbszekrényből és a két nő nekilátott felpumpálni. Utána Barbara lefektette a két gyereket majd, hogy azok elaludjanak, kitelepedtek a konyhába. Mária nekiállt, hogy főzzön egy újabb kávét. Barbara csendben ült a kis asztal mellett, majd váratlanul elkezdte mesélni az életét, megismerkedésüket, házasságkötésüket férjével. A gyerekek születését, majd azokat a jeleket, melyekre nem figyelt. Pedig anyja figyelmeztette jó párszor, de hiába. Majdnem éjfél volt, mikor a két nő csendesen beosont a szobába és rövid motozás után lefeküdtek. Pillanatok alatt mindketten aludtak.
Máriának furcsa volt a reggeli készülődésben, hogy nem egyedül van. Elszokott attól, hogy másokhoz alkalmazkodjon. Reggelit készített, majd leültette a riadt kis csapatot a konyhába.
- Hogyan tovább? - kérdezte Barbara. - nem merem a gyerekeket óvodába vinni. Teljesen tanácstalan vagyok.
- Valamennyien velem jöttök! Kell keresni egy megfelelő lakást itt a városban. Amíg nem találunk megnyugtató megoldást, a gyerekek is jönnek a kertészetbe. Szerencsére nem iskolások, bár az óvodai közegből sem jó kiszakítani őket. A többit meglátjuk.
A kertészetben az első meglepődés után lázasan folyt tovább a munka. A két gyerek élvezte, hogy ők is dolgozhatnak. Barbara felhívta az óvodát és jelezte, hogy a két gyerek a héten nem megy. Ezt követően a rendőrséget is hívta, de ott közölték vele, menjen, és vetessen fel látleletet, és utána jöjjön bejelentést tenni. Vali és Bözse próbálta nyugtatni Barbarát. Kora délután mikor a három nő a kertészetben serénykedett, Mária a virágüzletben tartotta a frontot. Egyszer csak kivágódott az új üvegház ajtaja és egy magas tagbaszakadt férfi lépett be.
- Barbara! Nem megmondtam, hogy nem jöhetsz ide többet dolgozni?
- Minek jöttél ide? Mondtam, hagyj békén. Ó bárcsak soha ne találkoztunk volna.
- Akkor ők sem lennélek - mutatott az üvegház végén játszó két gyerekre. - Gyertek ide! - kiabált a gyerekekre a férfi.
- De apa! Itt akarunk maradni.
- Nem érted, hogy nem akarok veled élni? - mondta a nő zokogva. A férfi váratlanul a nő elé ugrott és visszakézből szájon vágta. Vali és Bözse ijedten védeni próbálta Babarát, aki a földre zuhant. Barbara gyerekei sírva rohantak anyjukhoz.
- Maradjanak ki ebből, vagy maguk is kaphatnak egy maflást.
- Ki maga és mit keres itt? - szólalt meg váratlanul a háta mögött Mária.
- Mondtam, hogy ne avatkozzanak bele. Vagy maguk nem értik, amit mondok?
- Azt nem értem milyen jogon jött ide be, és osztogat utasításokat a kertészetemben.
- Vagy úgy… Maga itt a tulajdonos. Megüzentem, hogy ne vegye fel a feleségemet. Nem engedem, hogy itt kurválkodjon.
- Én nem kaptam semmiféle üzenetet, de ha kaptam volna, sem hiszem, hogy köteles lennék követni a maga utasításait.
- Na, ebből elég! Barbara szedd össze a gyerekeket és megyünk.
- Barbaráék nem mennek sehova - állt a férfi elé Mária. - Vali! Menj és hívd a rendőrséget.
- Azt szeretném én látni - hördült fel a férfi és ütésre emelte a kezét.
- Hó-hó barátocskám! Itt nem verekszünk. Főleg nem egy állapotos nővel - hallatszott Gyula bácsi nyugodt kimért hangja, aki most ért vissza egy áruszállításból.
A férfi érezte, hogy egy erős kéz a csuklójára kulcsolódik és hátra csavarja a kezét. Megperdült és a lendület erejét kihasználva kiszabadította a kezét. Meglepetésére egy nálánál vagy húsz évvel idősebb férfi áll előtte.
- Mit akarsz öreg? Talán egy maflást?
- Azt akarom, hogy most rögtön hord el magad innen.
- Mindjárt csak előbb lerendezlek, azután viszem az asszonyt és a gyerekeket.
- Takarodj! - rivallt rá Gyula bácsi. A férfi előre lendült és ütésre lendítette öklét. Mária ijedten becsukta a szemét. Hallotta a reccsenő csontot, majd a fájdalmas nyögést. Meglepetésére azonban a hang mintha a fiatal férfié lett volna.
- Te vén szar! Eltörted az álkapcsom - hörögte a férfi és újra ellenfelére vetette magát. Mária kinyitotta szemét és meglepetten látta, hogy Gyula bácsi korát meghazudtoló gyorsaggal hajol el a lendülő ököl elől, és bal kezével hatalmas ütést mér a férfi gyomrára. Az nyögve összegörnyedt, majd pár pillanat múlva mikor újra kiegyenesedett, vérben forgó szemekkel vetette magát ellenfelére. Gyula bácsi elkapta a lendülő csuklót. Nagyot rántott rajta majd ellenfele háta mögé csavarta. A csont reccsenése hallatszott, majd a férfi fájdalmas üvöltése. Az öreg maga elé penderítette, majd egy székre lökte.
- Vén hülye! Eltörted az álkapcsom és a karomat.
- Na, idefigyelj fiacskám. Az emberi testben a járulékos csontok nélkül is kétszázhat csont van és ez csak kettő volt, úgyhogy ne ugrálj. Megértettél?
Vali jött vissza ijedten pislogva, majd halkan odasúgta Máriának:
- Tíz perc múlva itt lesznek. Azt mondták, semmi képen ne ingereljük.
- Ez már ártalmatlan. Azt hiszem a mentőket is hívni kellene!
A rendőrség tényleg percek alatt a helyszínen volt, nem sokkal később pedig a mentők is megérkeztek. A mentők ellátták a férfit, majd egy rendőr kíséretében elszállították. A másik rendőr és a kertészet dolgozói a virágüzlet kicsiny irodájában szorongtak, miközben a rendőr felvette a jegyzőkönyvet.
- Tudja, hogy ezért megütheti a bokáját - mondta a fiatal zászlós. - Bármennyire is jogos volt, amit csinált, az önbíráskodásnak számít.
Maga szerint hagyni kellett volna, hogy megüssön egy terhes nőt? Amúgy pedig ő támadt rám miután lefogtam a kezét. Én csak védekeztem.
- Meglehetősen hatásos védekezés.
A rendőr rögzítette a jegyzőkönyvbe, majd közölte, hogy nyomozást fognak indítani, és minden bizonnyal mindnyájukat újra kihallgatják. Mikor elment, zavarodott csend támadt. Csak Barbara gyermekeinek ijedt szipogást lehetett hallana. Végül Mária törte meg a csendet.
- Barbara! Te ma is nálam alszol a gyerekekkel. Holnap Gyula bácsival elmentek és kiköltözöl a mostani albérletből, én pedig keresek itt a városban egy másikat. Amíg nem tudsz a gyerekeknek elhelyezést biztosítani felőlem itt lehetnek, bár jobb lenne nekik a bölcsiben és az óvodában. Barbara hangosan felsírt.
- Köszönöm neked.
- Gyula bácsi! Árulja el nekünk, hogy hol tanult meg így verekedni?
- Drága főnökasszony! Igaz jó régen, de ökölvívó voltam. Az országos ifjúsági bajnokságban még bronzérmet is nyertem. Aztán a felnőttek közt is volt egy-két tiszteletet parancsoló eredményem. Egyszer még a Kókó-val is megmérkőztem, persze nem hivatalosan. Csak amolyan edzőmeccs volt. Ő még fiatal fiú volt, akkor készült az olimpiára, én meg már közel a negyvenhez.
- Ezek szerint a kertészetünknek egy testőre is van - nevetett Mária. - Ettől függetlenül azt hiszem, beszerzek egy gázsprayt és egy gázpisztolyt is.
