Anyasors
1971 nyarán kezdődött. Már egy éve jártak, mostanra elhatározták hogy egybekelnek. Merész húzás volt ez, hiszen a semmire házasodtak, csak a férj szolgálati lakásában reménykedhettek. A fiú azért is fogadta el ezt a kétes hírű helyőrséget, mert itt szinte azonnal lakáshoz jutottak. Így is történt, augusztus 24.-én házasodtak, szeptember elsején már át is vehették a vadonatúj kétszobás földszinti otthont. A konyhát úgy-ahogy berendezték,köszönhetően az egyik ismerősnek, aki tudta hogy mi a fontos nászajándék, egyszerű edénykészletet adott a fiataloknak. Mindkét szoba parkettás volt, az egyikbe terítették a felszerelésként kapott vastag hálózsákot, és mindketten belebújtak, ez volt az ágyuk és a teljes berendezés, akkoriban még kényelmesen elfértek az egyszemélyes hálózsákban. Örültek egymásnak, a berendezési tárgyak alig hiányoztak. Az első fizetés ami az akkori gyári munkás bér két háromszorosa volt, reménykeltőnek mutatkozott. Még a lakodalomnál befolyt ötezer forint égette a tiszt zsebét, kért egy teherautót és felment vele Pestre. Tudott a Mester utca közelében egy bútor BÁV-ot, ott minden pénzét elköltötte. Rengeteg holmit kapott ezért a pénzért, igaz, hogy használt eszközöket. Úgy vélekedtek, ha már a helyükre kerülnek, nem feltűnő, hogy mikor voltak újak. A feleség is munka után nézett rövidesen a postán kezelgette a központot, szerény fizetésével hozzájárult a közös költségvetéshez. Terhes lett, de hat hónap után spontán elvetélt, a gyerek életképtelen volt. Több oka is volt ennek, de főleg az, hogy nem kímélhette magát. Férje szinte minden hónapban gyakorlatra járt, ha nem is hosszú időre, de az a néhány nap is komoly megterhelést jelentett a fiatal asszonykának. Az egyik a fűtés volt, olajkályhával kellett meleget csinálni, és azt naponta töltögetni kellett húsz literes fémkannából. Esetenként elfogyott azn otthoni készlet és akkor még a kútra is elment olajat vásárolni. A mukahelye is messze volt, napi három-négy kilométert gyalogolt oda-vissza. A vetélést követően az orvos figyelmeztette, hogy a méhének meg kell erősödnie, várjanak a gyerekkel egy-két évet. Így is tettek, eltelt még két év mire be merték vállalni a gyereket. Okulva az első esetből, szülés után ismét két évet vártak a következő gyerekkel. Úgy döntöttek a két fiú elég is lesz a boldogságukhoz. Mivel a férj nagy leterheltséggel dolgozott, az anyára hárult a gyereknevelés legtöbb nyűge, emellett helyt állt az otthon rendben tartásában, bevásárolgatott élte az asszonyok sablonos életét. Olykor jutott neki egy kis plusz öröm, közös kirándulásokra jártak, egyszer még a csahországi hegyekbe is eljutottak.
Ahogy nóttek a gyerekek, újra munka után nézett az anya. A helyi varrodában dolgozott egy ideig, aztán vállalva az utazgatást Pestre ment dolgozni egy kollégiumba könyvelőnek. A sok fáradság ellenére ezek voltak számára az örömteli évek, jó volt a kollektíva, a gyerekek is megbecsülték, jól érezte magát.Ahogy múltak az évek a gyerekei már a középiskola után voltak, de még a szülői házban éltek, munkahely nélkül. Közben az apának sikerült intéznie egy lakáscserét, a jéghideg földszinti lakásból egy másik épülettömb emeletére költöztek, ahol már központi fűtés volt, nem kellett többé az olajkályhával küszködniük. Nagy előrelépés volt ez életükben, és hát a gyakorlatok is alaposan gyérültek, a család egyre többet lehetett együtt. Harminc évnyi szolgálat után az apa választhatott új munkahely, vagy a szolgálati nyugdíj közt, ő az utóbbit választotta. Soha nem szeretett bérházban lakni, úgy döntöttek falura költöznek egy kis parasztházba. Az összkomfortot itt is szerették volna elérni, pénz híján ez rengeteg munkával járt. Az anya szinte minden munkában tudott segíteni, hordta a téglát, tartotta a csövet, adogatta a szerszámokat, és ha éppen úgy adódott kapált.Néhány évnyi munka után valóban összkonfortot teremtettek, de addig sok szenvedésen ment keresztül, sokszor nem volt mivel fűteni, didergett az anya az üres szobában. Mikor megvolt a központi fűtés,az anya az egyik helyiségben kis falusi boltot rendezett be férjével, melyben eladóként dolgozott.A férj hordta az árut, az asszony reggeltől estig dolgozott a kis boltba, utána meg takarított, mosott főzött A két nagyfiú még a helyét kereste, hol itt, hol ott vállaltak munkát, végeredményben a szülők nyakán éltek. Sokat segített, hogy az apa oktatást vállalt egy szakközépiskolában tanítás után járt áruért.A kis bolt vegetált, amikor az apa utánanézett, hogy mi az oka, kiderült, hogy az anya áldott jó szive okozza, rengeteg hitelt adott, kintlévőségei hatalmas összegekre rúgtak, és remény sem volt a behajtásra, mert link alakokkal üzletelt, és a fiúk is ingyen várároltak. Mivel csődbe ment, be kellett zárni, az anya alkalmi munkákat vállalt és a gyümölcsösben dolgozott. Az általuk termelt gyümölcsöt kihordták a bolt melletti kispiacra, ez segített valamit a családon. Az asszony nagy népszerűségnek örvendett a faluban, megtalálta a vevőkkel a hangot,mindig szép árut adott mindenkinek, jó kedélyű volt. Békét teremtett a családban, segítette a botladozó fiait, az ő szavára mindenki hallgatott.
Egyszer aztán a városban járt orvosi ellenőrzésen, és altestében rákos daganatot talált a doki. Rábeszélte a műtétre, ami meg is történt, és olyan jól sikerült, hogy semmiféle utókezelést nem igényelt. Megnyugodott a család, hogy megszűnt a veszély, de azért rendszeresen járt az anya kontrollra. Már egy év is eltelt, amikor egy furcsa betegséggel, orbánccal bekerült a korházba. A doki semmiféle összefüggésre nem gyanakodott, telenyomták antibiotikummal, attól el is múlt a betegség. Még a második orbáncnál sem gyanítottak semmit, holott akkor itt-ott már cisztát is találtak a testében. Egyszerűen kirakták a kórházból, mintha vége is lett volna minden betegségének. A férj kétségbeesve vitte más- ás más kórházakba az asszonyt akin egyre több tünet jelezte a kór jelenlétét. Végre a Korányi egyik orvosa bevállalta a diagnózist és közölte, hogy áttételes tüdőrákja van, nincs mit tenni. Ekkor már tényleg elég rossz bőrben volt, most meg azért nem lehetett gyógykezelni. A sok kuruzsló miatt a szokásos próbálkozások is elmaradtak, nem kapott végül sem sugárterápiát, sem kemoterápiát. A dokik sarlatán módon néhány napot jósoltak neki, a férj otthon ápolgatta még majd egy hónapig Mindennel megpróbálkozott, a Béres csepptől az aloe veráig, csak a kanabiszolajnál állt meg a tudománya, amikor meg akarta rendelni az egyik honlapon, a gép letiltotta.Amikor már az oxigén adagolás ellenére is kapkodta a levegőt, a férj mentőt hívott, bevitték az egyik osztályra, és infúzióban lenyugtatták. Ment másnap a férje látogatni, egyből feltűnt neki, hogy az oxigént lezárták. A felesége egyenletesen de gyorsan lélegzett, rögtön szólt az ápolóknak, miért van erre szükség. Azonnal rákapcsolták az oxigént és senki nem vállalta, hogy ő zárta volna le. A látogatás végére már egyenletesen lélegzett, bár a sok nyugtatótól nem tudott beszélni vele. Amikor a férj hazament néhány óra múlva értesítették felesége haláláról. Meg volt győződve róla, hogy valamelyik rosszakaró távozásakor megint lezárta az oxigént, hogy ne kelljen pelenkát cserélni.
Így ért véget egy hű feleség, egy aranyszivű asszony egy áldott jólélek földi pályafutása. Jobb sorsot érdemelt.
