10.
Mária felriadt álmából. Érezte, hogy valami nincs rendben. A sötéten át a bútorok körvonalait fürkészte a szobában, majd nehézkesen megfordult és megnézte az órát. Atya világ! Negyed kettő!
Hirtelen erős görcsös fájdalom hasított belé.
Megindult a szülés! - gondolta. Kitapogatta az olvasólámpa kapcsolóját és felkattintotta. Csak nyugodtan!
A lány hetek óta fel volt készülve, a szülésre, most hirtelen mégis megijedt. Mihez kezdjek, kit hívjak? - zakatolt a fejében. Felkelt és megkereste a mobilját. Tárcsázta a mentőket, kisvártatva a telefon kicsengett és pár csengés után a készülék kapcsolt, de csak az automata hangját hallotta. Ez újra nyugtalanná és idegesé tette. Közben újra érezte, hogy közeledik a görcsös fájdalom. Leült a fotelba és hátrahajtotta a fejét, várva, hogy elmúljon a görcs. Mikor a fájdalom enyhült felállt és újra tárcsázta a mentőket, de megint csak az automata jelentkezett. Ideges szorongó érzés lett úrrá a nőn.
Mi lesz, ha itt kell megszülnöm a gyerekelemet egyedül a lakásban?
Harmadszor is tárcsázta a mentőket, és hagyta hagy hadd csörögjön, de két perc után elvesztette a türelmét és kinyomta. Agya lázasan zakatolt. Végül kikereste Vali számát, mivel ő lakott a legközelebb, és tárcsázta. Hosszan kicsöngött végül kattant a telefon és a vonal másik végén Vali álmos hangját hallotta.
- Halló! Miért nem alszol Marcsikám?
- Vali! Segítened kell! Be kell, hogy vigyél a kórházba. Azt hiszem megindult a szülés.
A vonal másik végén rövid szünet után Vali határozott hangján már nem lehetett érezni, hogy álmából verték fel.
- Negyed óra és ott vagyok. Te addig készülj. Milyen időközönként jönnek a fájások?
- Nagyjából tíz percenként.
- Akkor van időnk bőven. Nyugi főnökasszony rohanok.
Kattant a telefon és Mária szinte varázsütésre újra érezte a görcsöt. A fájdalom elmúltával kiment a fürdőszobába és gyorsan megmosakodott, majd felöltözött. Nagyjából rendbe rakta a szobát, leült a fotelba és várta Valit.
Istenem - sóhajtott. - Anyuka leszek. Az egész életem megváltozik - gondolta. Vajon milyen lesz a kis jövevény?
Érezte, hogy szívét melegség járja át, majd újra a görcsös fájdalom tört utat magának. Felkelt és az ablakhoz ment, idegesen kilesett a csendes nyári éjszakába, hogy vajon Vali mikor érkezik. Még szinte végig sem gondolta, már látta is amint az ütött-kopott piros Suzuki bekanyarodik a sarkon, majd a házzal szemben beparkol. Vali kiszállt a kocsiból és be akarta csukni a kocsi ajtaját, amikor hirtelen két alak lépett ki a szemben lévő ház árnyékából és megindult a nő felé. A kocsihoz érve az egyikük hátracsavarta a nő kezét. Hallotta, hogy heves szóváltás zajlik és Vali a földre ejtette a kocsi kulcsát, majd a fájdalomtól felkiált. Mária ösztönösen feltépte az ablakot és magából kikelve kiabálni kezdett.
- Takarodjanak innen, már telefonáltam a rendőrsére.
Mint egy igazolva a nő szavait távolból egy szirénázó autó hangja hasított az éjszakába, ám pár másodperc után nyilvánvalóvá vált, hogy ez a hang nem riasztja el Vali támadóit, mivel az éles vijjogó hang távolodott, végül teljesen elhalt.
A két férfi, hangosan nevetni kezdett. Egyikük felkapta a földön heverő kulcsot és beült a kocsiba. Társa eközben egy hatalmas pofont kevert le Valinak, aki eszméletlenül elvágódott az úttesten. A másik férfi is beugrott a kocsiba és visító kerekekkel elszáguldottak. Mária bénultan nézte a földön mozdulatlanul fekvő testet.
Az éles görcs zökkentette vissza a valóságba. Leült egy székre és megvárta, amíg elmúlnak a fájások, majd gondolkozni próbált. Hívni kell a rendőrséget és a mentőket is. Le kell menni, megnézni mi van Valival. Mély levegőt vett és felállt. Fogta a mobilját, és miközben a bejárathoz botorkált a rendőrséget hívta. Szerencsére itt rögtön a telefonügyelet jelentkezett be. Mária idegesen mondta el mi történt.
- Kérem, próbáljon megnyugodni. Azonnal kiküldök egy járőrkocsit. A mentőket is értesíteni fogjuk.
- Hogy nyugodnák meg, amikor az alkalmazottam az úttesten élettelenül fekszik, én pedig mindjárt megszülöm a gyerekem? Hogy lehet nyugodt ilyenkor az ember? - kapkodva hadarta, miközben a lépcsőházban lefelé botorkált. Kilépett a kapun és Valihoz sietett. Ahogy lehajolt hozzá megkönnyebbülten látta, hogy lélegzik csak eszméletlen. Persze, nem is tudom miért hittem, hogy meghalt? Igaz az eséstől beverhette a fejét. Újból lehajolt és élesztgetni kezdte az úttesten fekvő nőt. Vali nem mozdult, ezért megpróbálta megfordítani, de képtelen volt erőkifejtésre, ráadásul újra rátörtek a szülési fájások. Feladta a küzdelmet és leült Vali mellé a földre, úgy próbálta élesztgetni. Hírtelem éles fény vakította el, fékcsikorgást hallott és egy férfi hangját, aki káromkodva ugrott ki a kocsiból.
- Őrültek vagytok, hogy részegen itt hemperegtek az út közepén? Majdnem elgázoltalak titeket.
Mária hunyorogva nézte az alakot, de az éles fényben csak a férfi alakjának körvonalát látta.
- Kérem, segítsen. Segítenie kell! Azonnal kórházba kell vinnie mindkettőnket. Valit leütötték és elrabolták az autóját, nálam meg megindult a szülés. Azért jött - mutatott Valira - hogy kórházba vigyen, és most itt vagyok nyakig a kulimászban. A férfi megkerülte Máriát és lehajolva megvizsgálta a földön fekvő nőt.
- Eszméletlen! Ahogy látom egy jókora ütés érte. A barátnője?
- Az alkalmazottam! Nálam dolgozik! De ez most azt hiszem másodlagos. Kérem, segítsen!
A férfi felnyalábolta Valit és a kocsi hátsó ülésére fektette. Majd felsegítette Máriát is.
- Ejha! Te tényleg mindjárt szülni fogsz.
- Fent van a csomagom a lakásban. Segítene -, segítenél lehozni? - váltott tegezésre Mária.
A kocsi lassan egyenletesen haladt a sötét utcán. Mária mélyeket lélegzett, miközben Valit támasztotta, hogy rá ne dőljön a még mindég eszméletlen test.
- Tulajdonképpen mi történt? - kérdezte a férfi. - Jaj, bocsánat még be sem mutatkoztam. Molnár András vagyok.
- Novák Mária. Az történt, hogy felhívtam Valit. Ő az egyik alkalmazottam és kértem jöjjön értem, mert megindult a szülés. Mikor ideért két alak elkapta, leütötte és elvitték a kocsiját.
- Nem hívta a rendőrséget?
- Atya világ - nyögött fel Mária. - Dehogynem! Azt mondta az ügyeletes, kiküld egy járőrkocsit, és a mentőket is értesíti.
- Na hiszen! - felelte kuncogva a férfi miközben bekanyarodott a városi kórház főbejárata elé.
* * *
Mária kimerülten feküdt az ágyon. Kimerülten, de boldogan, hiszen az előbb vitték el azt a csöpp kis életet, melyet kilenc hónapig hordozott a szíve alatt. Ismerkedett, ízlelgette az anyaság érzését. Gondolatban felidézte az éjszaka eseményeit. A szülési fájdalmak megindulástól Vali megtámadásán át az ismeretlen segítőig, aki elhozta őket a kórházba. A hajnali szülésig, és a tudatot, hogy kisfia van.
- Novák Márton! Marci, Marcika - ízlelgette a szavakat. - Ne félj kicsim, megvédelek az egész világtól, ha kell! Szeme megtelt könnyel.
Nyílt az ajtó és a nővér jött be, nyomában egy öltönyős férfivel.
- Mária kedves, az úr a rendőrségtől jött. Elég erős, hogy válaszoljon a kérdéseire?
- Igen! Elég erős vagyok, nem félek már senkitől és semmitől.
A férfi széket húzott az ágy mellé és leült.
- Gratulálok a kisfiához. De gondolom tudja, hogy nem ezért jöttem. Ön éjszaka kihívta az ügyeletet, de mire a járőrkocsi kiért ön elhagyta a helyszínt. Azt hiszem ez jelen körülmények között érthető, de az nem világos miért riasztott minket.
- Nos, elmondom, amit tudok, bár ez nem sok. Miután megindult nálam a szülés, felhívtam az egyik alkalmazottamat. Próbáltam a mentőket is, de csak az automatáig jutottam. Szóval a beosztottam jött értem, hogy elhozzon a kórházba, de amikor megérkezett, két alak leütötte és elhajtott a kocsijával. Végül egy ismeretlen férfi hozott be a kórházba.
- Hogy hívják az alkalmazottját?
- Pártosné Balog Valéria!
- A férfi nevét is meg tudná mondani?
- Molnár András. De más egyebet nem tudok róla.
A nyomozó még jó ideig kérdezgette Máriát, de a nő sok érdemlegeset nem tudott mondani. Fáradtnak érezte magát és pokolba kívánta a nyomozót, bár legbelül tudta, hogy a férfi segíteni akar.
* * *
Másnapra Mária és Vali is felkelhetett, és az üvegen keresztül nézték a csöppségeket. A fiatal anya boldogan mutatta melyik az a kicsiny élet, mely az ő testéből szakadt ki. Közben aggodalmasan ecsetelte, hogy Marcika milyen keveset szopott. Vali megnyugtatta, hogy ez természetes és nyugodjon meg egy-két hét, és még elege is lesz a szoptatásból.
- Ami pedig engem illet, holnap hazamehetek. Egyébként engem is kikérdezett a nyomozó, de én semmi értelmeset nem tudtam mondani.
- Valikám, nem is tudom, mit mondjak. Lényegében miattam rabolták el a kocsidat. Ígérem, megpróbállak kárpótolni.
- Ne foglalkozz most ezzel. A fiad a legfontosabb, na meg az üzlet, hogy be ne csődölj, mert akkor itt állunk munka nélkül - kuncogott Vali.
Mária elgondolkodva nézett maga elé, majd Valira emelve tekintetét, halkan mintha csak magának mondaná, válaszolt.
- Nagyon félek ettől az üzlettől. Nem véletlenül kötött velem szerződést a püspökség. Ki akarnak csinálni. Félek, meg is fogják tenni, hiszen megvan hozzá az eszközük.
- De hát miért? Miért akarnak pont téged eltenni az útból?
- Vali, a gyermekem apja egy katolikus pap.
- Ezért?
- Igen ezért. Magam sem értem, hogy a mai világban ez miért okoz olyan nagy gondot a katolikus egyháznak. Az apával nem engedték elismertetni a gyereket. Én nem támasztok semmilyen igényt feléje, igaz apának őt jelöltem meg. Csupán egyet akarok, hagyjanak békén. De nem teszik, és nem jövök rá miért. A püspöknek valamiért nagyon a bögyében vagyok, és érzem, addig nem nyugszik, amíg le nem mondok a gyerekről.
- Na hiszen, pont a püspök?
- Igen! Azt akarja, mondjak le a gyerekről és adjam oda az egyháznak.
- Mária! Köszönöm a bizalmadat, és nyugodt lehetsz, nem fogom elkotyogni senkinek.
- Ajánlom is neked - felelte Mária nevetve.
* * *
Valit másnap kiengedték a kórházból. A sérülései nem voltak veszélyesek. Sokkal inkább a lelki sérülése, és az anyagi kár felett érzett elkeseredése. Tudta, hogy a kocsija nem lesz meg, és azt is tudta, hogy jelenlegi helyzetében nem is tudna venni egy másikat. A biztosító, miután Casco-ja nem volt, nem fizetett semmit.
Másnap reggel a virágüzletben mindnyájan körbevették és tudakolták mi is történt valójában? Természetesen értesültek a baba születéséről és arról is Valival mi történt. A nő röviden beszámolt az éjszakai támadásról, és arról is, hogyan jutottak el a kórházba, bár erről neki is csak annyi információja volt, amennyit Mária elmesélt.
- Ne de most aztán munkára, mindjárt nyitunk! Meg aztán a megrendelésért is ki kell szállítani Gyula bácsinak, és ahogy néztem, van még munka bőven.
- De jó, hogy mondod - vágott a szavába Bözse. - tegnap itt járt egy férfi a püspökség képviseletében. Azt magyarázta, hogy a megrendelő élni akar opciós jogával és meg kívánja emelni a rendelt mennyiséget.
- Mi? - bukott ki Valiból. - A mostani mennyiséget is alig győzzük.
- Barbarával azt mondtuk, jöjjön vissza ma, mert mi ebben nem dönthetünk.
- És mit mondott? Egyáltalán ki volt az? Papi reverendát viselt?
- Mondta a nevét, de elfelejtettem, de civil volt, az biztos.
Vali elgondolkodott a hallottakon, de mivel rengeteg teendő várt rá belevetette magát a munkába. Magában már korábban eldöntötte, hogy délelőtt az üzlet és a kertészet adminisztrációs dolgait fogja megcsinálni, délután pedig, ha végzett, beáll, és a megszokott régi feladatait végzi el. Teljesen belemerült a munkába és ijedten kapta fel a fejét, amikor kopogtak és egy jól szituált férfi lépett a kis irodába.
- Jó napot! A nevem dr. Varjassy Boldizsár. A püspökség megbízásából jöttem és Novák Máriát keresem.
- Foglaljon helyet - mutatott Vali az íróasztal előtti székre. - Miben lehetek a segítségére, ugyanis be kell érnie velem. Mária egyhamar nem jön dolgozni. Tegnap egy gyönyörű kisbabának adott életet.
- De szépen mondta, „adott életet”. Gratulálok a babához. Gondolom, akkor most ön vezeti az üzletet. Megbocsásson, kihez van szerencsém?
- Jaj, hát be sem mutatkoztam. Pártosné Balog Valéria.
- Kedves Valéria! Mint mondtam a püspökség képviseletében jöttem. Arról lenne szó, hogy a püspökség élve a szerződés adta jogával meg kívánja emelni a szállítandó kvótát.
- Micsoda?
- Nem tudom, mennyire ismeri a szerződést? Van benne egy opciós jog, miszerint a püspökség bármikor megemelheti vagy csökkentheti a rendelt mennyiséget. Ez a szerződés szerint havonta egyeztetésre kerül és ettől a bármikor el lehet térni plusz-mínusz ötven százalékkal. Természetesen előre bejelentve. Ezt kívánom én most megtenni.
- Nem értem. Tudtommal nem ön küldi a rendelést és egy ilyen módosítást nem szokás csak úgy tessék, lássák szóban közölni. Van fax, van e-mail. Az a minimum, hogy egy ilyen dolgot írásban közöljenek. Azt se tudom, hogy valóban a püspökség megbízásból van itt.
- Megértem az aggodalmát. Mi csak jót akartunk, hogy mielőbb tájékoztassuk önöket. Természetesen a mai nap megküldjük írásban is a változtatási igényünket.
- Én mikortól kívánják megemelni a rendelt mennyiséget?
- Lehetőleg minél hamarabb.
- Konkrétabban? - Kérdezte Vali, és érezte, hogy forr benne a méreg. Mária tegnap beavatta a titkába és így pontosan tudta, honnan fúj a szél.
- Akár már holnap, de legkésőbb a jövő hét hétfőn. Vagy van ennek valami akadálya?
Vali feje megfájdult. Megpróbált nyugalmat erőltetni magára, és gondolkodni próbált. Ez egy dörzsölt ügyvéd, ha azt mondja, hogy szerződésben benne van a rendelt mennyiség megemelése, akkor az úgy is van. Időt nyerni, időt nyerni! Letámadni és kidobni - igen ez a megoldás. - zakatoltak a gondolatai.
- Nézze uram! Ugye nem gondolja komolyan, hogy besétál az utcáról és utasításokat kezd osztogatni? Azt se tudom kicsoda ön. A nevét, amin bemutatkozott azt tudom, de az nem jelent semmit a mai világban, Honnan tudhatnám, hogy nem egy szélhámos-e?
- Szélhámosok pénz akarnak kicsalni, nem pedig többletrendelést kérni egy érvényes szerződésre hivatkozva.
- Nos uram, ez akkor sem elég. Ha valóban a rendelt mennyiség megemelését kéri, akkor talán tegye meg a püspökség, írásban. Ön, mint ügyvéd ezt biztosan jobban tudja nálam. Bár nem igazán értem miért ön jár el ebben az ügyben. Amennyire tudom, erre a püspök úr titkársága hivatott.
- Ez természetes! - felelte az ügyvéd behízelgő hangon. - Ma délután megkapják e-mailen a szerződés opciós jogának érvényesítésére való felszólítást.
A férfi felállt és egy semmitmondó búcsúköszönés után távozott. Vali akaratlanul is elkáromkodta magát mikor a férfi kiment. Törte a fejét, mit csináljon. Felkászálódott, és az iratszekrényből kivette a szerződést.
