"A legtöbbünk földi küldetése, hogy boldogságot csenjünk a Gazdi szívébe, ...ami nem csekély feladat egy olyan világban, ahol percekig kell simizést kunyerálnunk, mire a Gazdi "kidugja fejét a mobiljából".
"Kukázásom láttán az okostojások elkezdenek zsörtölődni, hogy mégiscsak felháborító,amit művelek. Szerintem meg az felháborító, hogy rengeteg kóbor eb él a nagyvilágban, és a napi betevőért kénytelenek néha drasztikusnak tűnő megoldáshoz folyamodni, lásd kuka felborítás, vagy kukás zsák kiharapdálása. A zsörtölődőktől kérdem, talán le kéne ülnünk a kukák mellé, és várni, hogy a kaja előmásszon belőle? Ez persze költői kérdés volt, bár,ha meg is történne, lehet közben éhen halnánk."
- Valami azt súgja, kóbor kutyus vagy. - lépett mellém, és óvatosan végigsimította hátamat.
Két hónapnyi simi nélkülözés után sejtheted, eszem ágában sem volt a kezébe harapni, mert megérintett idegenként, sőt intenzív farkcsóválással adtam tudtára mennyire díjazom tevékenységét.
- Nagyon kilehetsz éhezve a szeretetre. - összegezte reakciómat, mire a farkcsóválásra rátettem még egy lapáttal.
/Részletek a regényből/
