11.
Az ügyvéd a fotelben ült és hallgatta a püspököt. Előtte pontosan beszámolt mi is történt a virágkertészetben. A püspök kétkedve csóválta a fejét.
- Szóval azt állítja, hogy időt akart nyerni?
- Egyértelműen! Tanácstalan volt, és ezt az egy kiutat találta. De sok időhöz ezzel sem jut. Eminenciás uram engedelmével, megírtam a levelet, és ha eminenciád aláírja, akkor azonnal el lehet küldeni.
A püspök elolvasta a levelet, majd némi gondolkodás után tollat ragadott és aláírta, majd utána le is pecsételte.
- Kérem, digitalizálja a levelet, és küldje el - nyújtotta át a belépő titkárnak, majd az ügyvédhez fordult:
- Mondja Varjassy úr, mennyi tiszteletdíjat kap az ön ügyvédi irodája a püspökségtől?
- Nem keveset, de higgye el eminenciád, hogy nem kidobott pénz, mivel minden forint kamatostul megtérül a püspökségnek.
- Jó pap lett volna önből - húzta fel a szemöldökét a püspök.
- Bocsásson meg eminenciás uram, de erre inkább nem válaszolok.
A püspök furcsán méregette az ügyvédet, majd felállt és a falnál álló kis szekrényből két poharat vett elő és töltött. Átnyújtotta az egyik poharat az ügyvédnek, aki szabadkozott.
- Bocsásson meg eminenciás uram, de autóval vagyok.
- Úgy csinál, mint egy gyerek. Azt ne mondja, hogy nem vezetett ittasan. Amúgy meg ettől a pohárkától a világon semmi baja nem lesz - azzal a püspök, ellentmondást nem tűrve, a másik férfi kezébe nyomta a poharat.
- Egészségére!
- A sikerünkre! - azzal egy hajtásra kiitták a pohár tartalmát.
* * *
Vali az asztal fölé hajolva elmélyülten tanulmányozta a szerződést. Egész nap ezen rágta magát, de elhatározta, hogy csak a legvégső esetben fordul Máriához. Egyfelől nem akarta elrontani a gyermeke születése feletti örömét. Másfelől azt sem szerette volna, ha főnöke azt látja, hogy rögtön az első nap bebizonyosodik, hogy nem tudja megoldani a feladatát. Kora délután megjött a püspökség levele e-mailon, melyet püspök személyesen írt alá. A levelet elolvasva még jobban elkeseredett. Végső kétségbeesésében felhívta a cég jogi képviseletét ellátó ügyvédnőt. Mikor elmondta miről is van szó, Enikő arra kérte Valit, várja meg, mert még ma el akarja olvasni a levelet. Háromkor lesz egy tárgyalása, de utána rohanni fog. Vali most Enikőre várva a szerződésbe mélyedt. Kopogtak, és az ajtóban Bözse feje jelent meg.
- Elmentem! Már csak te maradsz Valikám, de ne maradj sokáig.
- Enikőt várom! Tudod, az ügyvédnőt.
- Bezártam az első ajtót, csak hátul tud bejönni - Vali bólintott, és ahogy magára maradt újra elmerült a szerződés szövevényesen fogalmazott mondataiba. Harmadszor olvasta végig, de nem talált semmi arra utaló kitételt, hogy a püspökség bármikor változtathat a rendelt mennyiségen. Végül fogta a függeléket, és azt kezdte tanulmányozni. Legnagyobb meglepetésére egy körmönfont mondatban valóban ott volt a kitétel.
Most aztán tényleg nem tudom, mit lehetne tenni? A szerződés szerint a megrendelő bármikor megemelheti a rendelt mennyiséget, mi viszont nem szállíthatunk csak a saját kertészetünkben termelt virágokat. - próbálta értelmezni magában a szerződést. Vali összerezzent, amikor a csöndbe belehasított a hátsó ajtó csengője. Kiment és kinyitotta az ajtót, de meglepetésére a püspökség ügyvédje állt előtte.
- Bocsásson meg, hogy újra zavarom - mondta behízelgőn. Vali zavartan beengedte a férfit, majd előre ment az irodába.
Nem bedőlni semminek és nem idegeskedni. Ez egy dörzsölt pali, legyél óvatos Vali. - gondolta magában, miközben mély lélegzeteket vett, hogy azzal is nyugtassa magát.
- Miben állhatok a rendelkezésére uram? - kérdezte rezzenéstelen arccal.
- Csak az után szeretnék érdeklődni, hogy ide érkezett-e írásos formában a megemelt szállításról a levél?
- Igen! Egy órája jött meg. De ezért kár volt idefáradnia, megkérdezhette volna telefonon is.
- Nem fáradság számomra a munka. Azért tettem tiszteletemet személyesen, hogy megkérdezzem, van-e akadálya a szerződés teljesítésének?
Vigyázz Vali, ez be akar ugratni - gondolta. - Nem szabad nemet mondani. Mondj igent!
- Uram! Minden a legnagyobb rendben, kérem adjon egy elérhetőséget, és ha probléma merülne fel, jelentkezem. Jelenleg azonban nincs semmi oka az aggodalomra. És ha megbocsájt, nagyon sok a dolgom - állt fel Vali mintegy jelezve, hogy befejezte a férfival a beszélgetést.
Megpróbált visszazökkeni a munkába, de agya járt és nem tudott a szerződés szövegére koncentrálni. Újra csöngettek, ezúttal Enikő jött. Vali röviden elmondta neki mi is történt, majd odaadta a szerződést. A jogásznő hosszan tanulmányozta, néha lejegyzett valamit a noteszébe, végül Valihoz fordult.
- Máriával beszéltél már erről?
- Nem. Nem akartam zavarni, számára most legfontosabb a kisbaba. Azt hiszem, amúgy sem tudna segíteni.
- Jó-jó! Csak kérdeztem a tisztánlátás végett - vágott Vali szavába az ügyvédnő. - Sejtettük, hogy csapda ez a szerződés. Sejtettük, hogy a püspökség Máriát akarja ellehetetleníteni vele. Minden olyan buktatót minimálisra csökkentettünk, ami annak a veszélyt hordozza magában, hogy a püspökség nem fizet és így teszik tönkre Máriát. Erre pont az ellenkezőjét csinálják. Nemcsak, hogy rendesen fizetnek, hogy korrektek mindenben, hanem még meg is emelik a rendelt mennyiséget.
- Nézd Enikő, egy a lényeg, hogy mi nem tudjuk hétfőtől a megemelt mennyiséget szállítani. Erre akkor lennénk képesek, ha kétszer ekkora lenne a kertészeti terület, és a virágok akkor sem egyik napról a másikra bújnak ki a földből.
- Én a kertészkedéshez nem értek, de ennyit még én is tudok, és nyilván a püspökség is. Ezért van a szerződésben, hogy a csak a kertészet által termesztett virágokat szállíthatunk. Itt a bökkenő.
- Azt mond meg, hogy mit lehet akkor csinálni.
- Egy dolgot. Olyan jogi helyzetet teremteni, hogy kétszer ekkora területű legyen a kertészet, ahogy te is mondtad. Van egy ötletem. Vali te jobban ismered a konkurenciát. Tudnál mondani olyan kertészetet, amelyik fel tudja vállalni a többlet mennyiség szállítását?
- Csak olyat tudok. Itt a városban is vagy hármat, de a megyében legalább tíz ilyen van.
- Kérlek, reggelre írd le annak a háromnak a címét, amelyik a leginkább szóba jöhet.
- Jó-jó, de ezek beszállítók, nem a mi kertészetünk.
- Tudom! - kacsintott Valira Enikő. - Azt kell elérni, hogy hétfőre jogilag azok legyenek.
* * *
Enikő kertészetből egyenesen a kórházba ment. Mária nagyon megörült neki, boldogan kalauzolta a babakukucskáló ablakhoz, és mutatta meg neki a kisfiát. Azonban mikor a jogásznő elmondta, mi járatban is tette tiszteletét, a nő arcáról lefagyott a mosoly. Apátiába süllyedve hallgatta Enikő tervét, majd miután a másik nő befejezte, mérgesen köpte ki a szavakat:
- Drága Enikőm! Csináld! Jobbat én sem tudok tanácsolni, segíteni pedig most végképp nem tudok, és persze olyan megoldást kell keresned, ami nem kerül pénzbe. Mert pénzem az végképp nincsen. Jaj, hogy ez az ember milyen szemét... - nem tudta befejezni a mondatot, mert sírásba fulladtak szavai. Hosszan csendesen sírt. Mikor elapadtak a könnyei szomorú, de kemény arckifejezéssel fordult Enikőhöz.
- Ezek lehetnének életem legboldogabb napjai, de ez az ember porrá zúzza. A szülés előtt pár nappal járt nálam Zsuzsa, tudod a Good Titings-tól és mondott két dolgot, amivel megállíthatom őket. Nem akartam, esküszöm az Istenre, hogy nem akartam, de ezek után végig csinálom. Nem fogom bujkálva élni az életemet. Olyan bosszút állok, hogy vinnyogva fognak előlem menekülni.
* * *
Varjassy feszengve ült a fotelben. A püspök tajtékzott a dühtől, miközben, mint egy ketrecbe zárt vad fel-alá járt a másik férfi előtt.
- Magyarázza meg nekem, hogy tudták teljesíteni a megemelt kvótát!? Teljesítették, és közben pimaszul azt állítják, hogy nem alvállalkozói beszállítással. Mondja, hogy lehetséges ez!? Egy hónapja minden nap pontosan leszállították a megemelt mennyiséget.
- Nem tudom. Őszintén megvallom eminenciádnak, hogy nem tudom.
- Nem tudja! Hát akkor én megmondom - egy papírlapot vett fel az íróasztaláról és átnyújtotta a fotelban ülő férfinak. - Látja? Így! Nem saját erőből, hanem ez a másik kertészet segítette ki őket. Vagyis megszegték a szerződést! - kiabált fröcsögve a püspök. - Márpedig ha így van, elvárom, hogy tegye meg a jogi lépéseket. Megértett engem?
Az ügyvéd kelletlenül bólintott, s mivel látta, hogy a püspök befejezte, továbbá, hogy elejét vegye az újabb kitörésnek, felállt elköszönt és kisietett a szobából.
Amikor kilépett az épületből, szét tudott volna robbanni a dühtől, és az agya lázasan járt. Túljártak az eszünkön - gondolta. - Hiszen ha némileg sántít is, hogy a kertészet a saját termeléséből teljesíti a szállítást, ezt igen nehéz bizonyítani. És ugyan mit mondanának a bíróságok, amikor a szállító pontosan és megfelelő minőségben teljesíti vállalását? Hogy a püspök személyes bosszúja miatt van ez az egész? - kínjában felnevetett.
Beindította a kocsi motorját, és élvezve a duruzsoló hangot, ahogy kigördült a parkolóból. Eldöntötte, hogy most azonnal elmegy a kertészetbe és azt a nőt kérdőre vonja. Talán sikerül ráijeszteni, bár erre nem sok reményt látott. Ami meg a püspök kitörését illeti, ez volt az utolsó eset, hogy szó nélkül hagyta. Végül is az ő fején van a vaj, és nem valószínű, hogy örülne, ha nyilvánosságra kerülne a dolog. Nekem nincs vesztenivalóm - morfondírozott magában. Maximum kapnék egy kamarai figyelmeztetést, a püspöknek viszont jóval magasabb fórum előtt lenne kénytelen magyarázkodni.
Nyugodt tempóban autózott, miközben gondolatait szövögette. Mire a kertészethez ért megnyugodott, szinte jókedvűen szállt ki az autóból. Ezzel a jókedvvel lépett be a kertészetbe. Mosolyogva állapodott meg a szeme Valin. Egész mutatós kis nő - gondolta, ahogy a szemét legeltette. Kissé hervadó félben van, de azért szívesen ágyba bújnék vele. Kár, hogy a túlsó oldalon áll.
Vali megérezte a vizslató szemeket. Megfordult, és mikor meglátta a férfit, azonnal nyugtalanság fogta el. Tudta, hogy előbb-utóbb megjelenik valaki a püspökségtől, és Enikővel megbeszélte mit mondjon. Most mégis szorongani kezdett. Mosolyt erőltetett arcára és úgy lépett a férfihez.
- Miben segíthetek?
- A szállítással van némi gond.
- Talán fáradjon be az irodába az ügyvéd úr - azzal Vali a választ meg sem várva elindult. A kis helységben hellyel kínálta, majd megkerülve Mária íróasztalát leült. Enikő mondta neki, hogy így tegyen. Ezzel, mint egy jelezve, hogy a tárgyalást ő irányítja, és a másik csak vendég.
- Nos, hallgatom Varjassy úr. Miben állhatok a rendelkezésére?
- Önök megszegték a szerződést. Nem a kertészet által termelt virágokat szállítottak, hanem alvállalkozó által beszállított termékekből készítették a koszorúkat.
- Jogi kérdésekkel a vállalkozás jogászához kell fordulnia. Azt viszont bizonyosan mondhatom önnek, hogy mi csak a kertészet által termesztett virágot szállítunk.
- Vagyis azt állítja, hogy csak ebben a kertészetben termesztett virágokat szállítottak?
- Nem! - válaszolt Vali. - Azt állítottam, hogy a kertészet által termesztett virágot szállítottunk, ahogy már az előbb is mondtam.
- Megmagyarázná nekem ezt? - kérdezett vissza kissé ingerülten a férfi, mert érezte, hogy a nő a bolondját járatja vele. Meggyőződésem, hogy ennek a nőnek pontosan megmondták, mit mondjon. Biztosan számítottak arra, hogy előbb vagy utóbb jönni fogunk, mert rájövünk a turpiságra. Vagyis csak időt akarnak nyerni.
- Szóval elmagyarázná nekem végre? - kérdezte újra nyomatékosan a férfi.
- Nézze uram, mint mondtam, mi csak a kertészet által termesztett virágokat szállítottuk. Továbbá minden koszorú és egyéb termékünk csak az általunk termesztett virágból készült. Én nem tudok mást mondani. Ha mégis úgy gondolja, hogy mi becsapjuk a megrendelőt, - amiről persze szó sincs - akkor forduljon a tulajdonoshoz. Kedden és csütörtökön délután itt találja.
Az ügyvédet majd szétvetette a düh, hiszen nyilvánvaló volt számára, hogy a virágkertészet az időt húzza. Nem tud mit tenni, vagy holnap visszajön újra, vagy most rögtön elmegy a nő lakására. Ezt a lehetőséget elvetette, hiszen érezte, hogy furcsán nézne ki, továbbá a tárgyalás kényes volta miatt nem jó, ha a nő lakásán tárgyalnak. Elköszönt, majd mielőtt kilépett volna az irodából visszafordult és lekezelő hangon odaszólt a nőnek:
- Mondja meg a főnöknőjének, hogy kerestem, és feltétlenül várjon meg.
Ahogy kilépett a kertészet kapuján idegesség vett rajta erőt. Tudta, hogy a püspök várja a hívását, és azzal is tisztába volt, hogy tajtékozni fog, ha megtudja nem intézett semmit. Tulajdonképpen nem értette miért olyan fontos a püspöknek ez a lány. Na jó, felcsinálta egy hülye kis papocska, de nem ő volt az első, nem is az utolsó. Viszont a püspökség remek ügyfél, jól és pontosan fizet, tehát teljesíteni kell a leghülyébb kérésüket is. Az pedig, hogy a püspök üvölt, kit érdekel, lényeg, hogy fizessen. Amikor hazaért, kevert magának egy italt, leült és nagyot sóhajtott. Essünk túl rajta.
- Maga az Varjassy?
Milyen hülye kérdés ez, hiszen látja a kijelzőn, hogy én vagyok - gondolta az ügyvéd, de a telefonba már nyájas behízelgő hangon szólt.
- Igen eminenciás uram.
- Mondja már mit intézett, ne húzza az idegeimet - horkantott a férfi a vonal másik végén.
- Holnap délután találkozom a kertészet tulajdonosával.
- Miért nem ma? Megy az idő és az idő pénz. Méghozzá igen sok pénz. Holnap, ha beszélt vele azonnal hívjon fel, vagy tudja mit. Ha nem tud vele zöldágra vergődni, akkor mondja meg neki, hogy feltétlenül személyesen akarom tisztázni a fennálló nézeteltérést. Velem nem fog packázni ez a kis szuka. Várjon kicsit - a vonal másik végén pár másodperc csönd után újra az arrogáns hang szólalt meg. - Sajnos csak jövő hét kedd jó nekem, tehát, ha nem ad kielégítő választ ez a kis lotyó, akkor ezt az időpontot adja meg neki. Van még valami?
- Nincs eminenciás uram.
- Köszönöm, hogy hívott - válaszolt a vonal másik végén a férfi.
- Ez csak természetes eminenciás uram. Viszontlátásra! Akarom mondani dicsértessék.
- Mindörökké, ámen. ...és hívjon.
Kattant a telefon és megszakadt a kapcsolat.
Így még jobb is - vigyorgott maga elé az ügyvéd, miközben a koktélját szopogatta. Kínlódjon vele a püspök, ő akarja ellehetetleníteni, nem én. A marha, ha ezt perre visszük, a kertészet évekig elhúzza, és maga a per is igen kétséges. Arról nem is beszélve, hogy mindenki a püspökségen fog röhögni, hogy ilyen piszlicsáré dolog miatt perel. Megitta a koktélját, majd egy újat kevert és elégedetten ült vissza a fotelbe.
