A hatalmas óceán közepén az Üveghegy lábánál egy kis szigeten élt az egyfejű sárkány. Grönlandról menekült ide, ott született, de szülei megvénültek, és a birodalmukat a legöregebb sárkányfiú kezére játszották. Bátyja nem hagyta békén, minden ürügyet megragadott, hogy megkeserítse öccse életét. Nyílt szándéka volt, hogy addig tör borsot öccse orra alá, mígnem eléri, hogy önszántából továbbáll, nem veszélyezteti a trónt, a megszerzett birodalmat. Az ifjú sárkány meg is unta ezt a zaklatott életet, feltarisznyázott, és szárnyra kelt az óceán közepe felé. Itt találta ezt a szép kis szigetet, ahol gyönyörködhetett az üveghegy hajnali fénypompájában, és egy kis barlang megvédte az esős időszakban. Úgy vélte, ennél jobb helyet nem talál a földön, eleinte nagyon elégedett volt.
Eleinte. Egyszer csak észrevette, hogy néha magában beszél, belül pedig időnként nagy-nagy ürességet érzett. Nagyon hiányzott neki egy társ, akihez szólhatott volna , vagy akár vitatkoztak volna vele. Addig elmélkedett, míg rájött, sajnos fel kell adnia a szép környezetet, hogy megtörje magányát. Összeszedte kis motyóját, búcsút intett a szép vidéknek, ami eddig otthont adott neki, és megint szárnyra kelt. Repült, repült sok száz, meg ezer kilométert, már mindenét felélte, mikor hatalmas hegyek fölé ért. Egyre szűkebb köröket róva kinézett egy magaslatot, melynek tövében emberek éltek. A közelben kis patak csörgedezett, a lankákat erdők borították. Ez lesz az! - gondolta a sárkány, - itt megvethetem a lábam, jut élelem, és lesznek alattvalóim is. Az éjszakát a hegytetőn töltötte, kipihente magát, jóízűt aludt a friss levegőn.
Másnap landolt a település főterén, az emberek még aludtak, észre sem vették. Neveltetésénél fogva a sárkány tudott emberül, ezért hatalmasat bömbölve kihívta az embereket házacskáikból. Persze senki nem mert kijönni, csak a függönyeik mögül leskelődtek kifelé a főtérre, ahol a sárkány magasodott. A sárkánynak nem kellett hangerősítő, minden szava úgy hangzott a kuckókban is, mintha kint ácsorognának.
- Figyeljetek emberkék! Úgy döntöttem, hogy én itt letelepszem, és uralkodok felettetek. No nem úgy, ahogy ti hallottátok, nem eszek meg szűzlányokat, legfeljebb egy bárányt,vagy más napokon öt tyúkot. Ezt naponta megsütve felhozzátok a váramba. Hogy nincs is váram?!. Majd lesz. Holnaptól kezdve minden család köteles egy munkást biztosítani az építkezésemre. Ahogy számolom, ez napi ötven ember, mert hogy ötven házból áll a falutok. Cserébe én is segítek rajtatok. Ha bárki rátok törne, legyen az adószedő, vagy más ellenség, megvédelek benneteket. Az apróbb munkákat is elvégzem, amivel ti nem boldogultok:felrakom a gerendát, cölöpöket nyomok a talajba, megigazítom a templomtornyot, meg még ami adódik. Megsúgom nektek, tüzet is tudok okádni, de előtte babot, vagy ilyesmit kell rágcsálnom. Ha fel kell gyújtani az összegyűjtött gazt, csak nekem szóljatok.
Ilyen eligazítás után másnap reggel izgatottan várta az embereket. Elsőként a kovács szemrevaló leánykája érkezett, a sárkány mindjárt ki is nevezte írnokának. Neki kellett felügyelni, hogy minden házból küldjenek valakit, ahol hibádzott, ott a sárkány személyesen zörgetett, és büntetésül elvitt egy-egy jószágot. Megindult az építkezés, a sárkány maga is derekasan kivette a részét benne, tíz kitermelt rönköt is felvitt egyszerre a hegytetőre. Az emberek kezdték megkedvelni, szívesen beszélgetett velük, az esti kocsmapartinál maga is felhajtott egy vödör bort a falusiak egészségére. Osztatlan sikere volt, amikor a szomszéd földesúr adószedőit egyetlen lángcsóvával megfordulásra kényszerítette. Az eset után olyan becsben tartották, hogy el is nevezték Sárkány Sanyinak, ami egyértelmű befogadást jelentett
Sanyi jól élt, jól is érezte magát, és ennek bizony híre ment. Az emberek eldicsekedtek vele a szomszéd településeknél, akik el is kezdtek rendesen irigykedni. Egyre több faluban határozták el, hogy saját sárkányt kell szerezni, nekik is jól jön a védelem. Hamarosan a környező falvakban újabb és újabb sárkányvárak nőttek ki a földből, a sárkányok meg eljártak egymáshoz piknikezni.
Az idők végezetéig tartott volna ez az idilli helyzet, ha fel nem üti a fejét egy szörnyű sárkánykór, hullani kezdtek a jótevő sárkányok. Nem akadt doktor, aki meglelte volna rá a gyógyszert, a sárkányszívek sorra álltak le, szegény Sanyi az utolsók közt pusztult el. A földesúr adószedői visszatértek, és tovább sanyargatták a népet, rosszabbak voltak, mint valaha. Az emberek azt rebesgették, hogy a sárkánykórt nem más, mint a földesúr hozta létre titkos laboratóriumában. Akár igaz is lehet, mert mikor a földesúr elhalálozott, utódai furcsa feljegyzéseket találtak a hagyatékban, melyek sárkány genetikai kutatásokra utaltak..
