(Ady Endrének)
Meghalni. Zuhanni, zuhanni, zuhanni,
Levegőt hasítva suhanni, suhanni,
Levélként hullani, hullani, hullani,
Odabenn hogy zsibong: hallani, hallani.
Hallani, hogy zsibong, hogy ujjong, hogy visong,
Ez a sok szunnyadó, hirtelen hogy tolong.
Eddig csak aludtak, most élnek, zajongnak,
Átadom magamat éltető zajuknak:
Eddig Én sem éltem, Én is most ébredek,
Pillanat végtelen mélyébe révedek:
Ez az egy pillanat maga az életem,
Ez az egy pillanat, itt és most, végtelen!
Behunyom szemem és élvezem, élvezem!
Szemhunyás, öröklét, távozó életem.
