Egymásnak dőlve hallgatták a koncertet. Igaziból egyikük se a zenére, hanem a másikra figyelt. Minden apró rezdülést éreztek, szinte hallották a gondolataikat. Hiszen elég volt, ha csak egymás szemébe néztek, nem kellettek szavak, homlokukat összeérintve minden hang nélkül beszélgettek. Már teljesen besötétedett, csak távolabb az út menti lámpák égtek, de ők még mindig egymást figyelték.
Észre se vették, hogy el kezd szemerkélni az eső, nem érdekelte őket, csak még szorosabban ölelték egymást. Már a fiú zakója is félig átázott, félhosszú hajából csöpögött a víz. A lány teljesen elveszett a fiú karjaiban, annyira hozzábújt, hallgatva a szívverését.
Végül mégiscsak elindultak, felálltak a nedves fűről és kéz a kézben még mindig egymást nézve lesétáltak a dombról. A lámpák mindkettőjüket meleg, sárgás fénnyel vonták be.
Egy ritmusra lépve mentek végig a Ligeten.talán az örökkévalóságba?

Cím: Nézz és érezz!
Kategória: Besorolás nélkül
Alkategória:
Szerző: Tóth Barbara Georgin
Beküldve: May 19th 2004
Elolvasva: 1211 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Besorolás nélkül főoldalára | Megjegyzés küldése ]