Vadászat
-Ott van.
-Igen tudom, hogy ott van. Ezért jöttünk ide. Mert tudtuk, hogy itt lesz.
-De ott van ! Nem látod?
-Látom, hogy ott ül. Ha nem mondod akkor is látom, hogy ott ül.
-Na hát akkor!
-Csak lassan.
-Menjünk oda és puff!
-Nem lehet csak ugy oda menni és puff.
-Hanem ?
-Nem lehet ilyen hebehurgyán! Hogy csak odamész és puff !
-Hanem hogyan?
-Meg kell fontolni.
-De hát ott ül , és oda megyünk és kész!
-Terv kell!
Két vizimanó egy ki csónakban a nádas szélén billegett a vizen. Horgászt fogni jöttek. Horgászolni. Mindig ketten jártak. Olyan harminc centi magasak voltak. Most még annál is kisebben látszottak mert figyelve előrehajolva ültek a csónakban. Zöldek voltak. Tetőtől talpig zöldek. Bőrük sima volt mint a vizmosta kövek. Nem nyughattak ültükben sem. Mindig mozogtak. A kezük a fejük, az ujjaik, mint fürge és önálló életet élő kis állatkák. Izegtek mozogtak. Amikor nem beszéltek éppen, ami ritka volt, akkor csücsöritettek, meg grimaszoltak, meg a tölcsér alaku füleiket mozgatták. Ma eset horgászra jöttek vadászni. Horgászolni.
-Milyen terv?
-Megfontolt és körültekintő terv kell.
-Terv, már megint terv! Emélkszem a multkori is, remek terv volt – dühösen csücsöritett, meg csettintett a nyelvével.- Pompás terv. Hogy oda settenkedünk, te berántod, én meg hátulról meglököm. –
- Igen is jó terv volt, ha nem lököd olyan erősen akkor nem placcsan bele vizbe, mint egy kidőlt fa.
-Beleplaccsant, mert te megrántottad. Megrántottad a grabancát neki, és belepottyant, és majdnem agyonnyomott, meg vizbe fojtott.
-Nem fulladtam volna meg.
-Nem hát de csak mert én, én! kihuztalak alóla. Már a lábadra tekeredett a hinár és kezdett kiguvadni a szemed. De ő bezzeg. Csak trüszkölt egyet- kettőt, és felállt a vizben.
-Magamtól jöttem ki a vizből. Kiusztam. Eredetileg is igy tervezetem, Berántom, ő beesik, én kiuszok. De te nagyot löktél rajta.
-Nagyot! Én akkorát löktem amekkorát kell.
-Honnan tudod te , hogy mekkorát kell lökni?
-Én tudom. Sok horgászt fogtam már.
-Sokat! Egyet sem! Soha nem fogtál egyetlen horgászt se! Mért pont ilyen pancserral küldenek engem horgászolni, amikor én jól tudom, hogyan kell, de te bezzeg nem, és akkor is nagyot löktélt rajta.
-Nem löktem nagyot! Éppen hogy csak löktem egy kicsit. És különben is , én már sok horgászt fogtam.
-Nem fogtál!
-Fogatam !
-Nem !
-De! Különben is kövér volt. Kövér és zsiros.
- Igen zsiros. Az ilyen horgász nem jó. A kövér horgász megfekszi az ember gyomrát.
- Igen. Egészségtelen.
Kicsit elhallgattak. Fürkészték a partot, ahogyan ott ül, akire vadásznak és kukacot tesz a horogra.
-Fuj.
-Mit fuj?
-Hát ahogyan a kukacot huzza a horogra.
-Mért fuj?
-Hát nem? Olyan gusztustalan ahogyan tekereg.
-Semmi közöd hozzá. És ne finyáskodj. Nem kell azzal a kukaccal nekünk foglalkozni.
-Akkor is gusztustalan.
-Gusztustalan , azt mondja gusztustalan. Hát mi neked a gusztustalan? A multkor láttalak ahogyan azt a békát megfogtad és megsütöted, aztán megetted. Csak ugy megfogtad a sült lábát neki, a kezeddel és megetted. Na az volt a gusztustalan.
-Hát miért? Hát, hogy kell megfogni a sül békacombot? Hát mégse terithettem meg neki a nagymamamám étkészletével.
-De akkor is, csak ugy kézzel?
-Te ne vitatkozz velem, teneked fogalmad sincs arról , hogy mi a helyes meg mi nem. Én csak a békacombot sütve megettem. De amikor te ott az a fa odut kiraboltad.
-Nem raboltam. Vadásztam. Körültekintően, megfontoltan.
-Láttam ahogyan körültekintően rohantál a vadméhek elől a víz felé. A fejed igy is kétszer akkora lett mint előtte volt. Pedig már akkor se volt kicsi éppen.
-Mi bajod van neked a fejemmel mi ?
-Semmi. Csak csunya vagy.
-Csunya vagy te, te giliszta.
-Én nem vagyok giliszta. Te vagy a giliszta !
Loccsant a víz ahogyan a horgász bedobott valamit, hogy etesse a halakat. A manók elhallgattak.
-Ez jó lesz. Ez nem kövér.
-.Igen ez nem az. Ez jó lesz. Menjünk!
-Várj ,és terv!
-Milyen terv?
-Jó kis terv!
-Terv! Megint egy terv! Hadd halljuk akkor azt a remek tervet. Mondjad, Nehogy benned rekedjen, még beteg leszel vagy valami!
-Na, akkor most oda evezünk, szépen csendben. Halkan.
-Halkan.
-Aztán amikor odaérünk , te felugrasz, akkor megijed, és beesik a vizbe.
-Vizbe.
-Vizbe. Igen a Vizbe. Akkor megfogjuk, fejbe vágjuk a lapáttal és kész.
-Kész.
-Te mért ismétled amit én mondok?
-Nem ismételem!.
-De ismétled!
-Nem ismétlem!
-Most is ismétled!
-De nem !
-De igen!
-De nem!
-Szóval beesik a vizbe és fejbeütjük.
-Ez a terv,?
-Igen ez a terv.
-Ez nem egy terv. Ez egy semmi.
-Ez igen is egy terv.
-Ez nem terv, én is ezt mondom. Már az elejétől. Hogy oda megyünk és puff!
-De nem csak ugy odamegyünk, hanem körültekintően.
-Hát azt mondom és is.
-Te mindig csak kritizálsz engem. Mért kritizálsz te mindig engem?
-Nagyokos vagy, odaevezünk, megijesztem és puff ! És azt mondod ez egy terv. Pedig ez nem terv, hanem ez csak az amit én mondok , hogy puff és kész!
-Te nem értesz hozzá!
-De értek, annyi horgászt fogtam már hogy csak na.
-Nem fogtál. Csak a szád jár. Mesélik, hogy egyszer majdnem fogtál , de akkor meg visszadobtad, hogy hadd nőjön még.
-Igen is kicsi volt. Nem volt még jó. Még nőnie kellett.
-Ezt mondod te. De lehet hogy csak gyáva vagy és nem merted kifogni, és csak dicsekedtél.
-Nem dicsekedtem!
-De dicsekedtél!
-De nem!
Egy gólya szállt le vizre a két manótól nem messze. Méltóságteljesen gázolt a vizben .A két manó csöndben maradt, és figyelték a gólyát. A gólya veszélyes. Hosszu és hegyes a csőre, és a manó a gólya számára különleges inyencfalat. Különösen a füle. Erősebben szorították az evezőket. A gólya sétált kimérten, mint idősebb úr a korzón, aztán megmerevedett. Az egyik lába mozdulatlan a teste alatt, figyelt, aztán lecsapott, és csőrében egy nyeszlett békával elrepült.
-Phü.
-Féltél mi?
-Nem féltem, nekem egy gólya semmi!
-Semmi mi? Azt elhiszem! A multkor is láttalak ahogyan egy pacsirta leszállt a nád hegyére és te teljesen elsápadtál.
-Nem sápadtam.
-Nekem te ne beszélj én láttam, hogy elsápadtál.
-De nem. És különben is én tudom, hogy te vitted el Hokkam pipáját.
-Nem vittem el.
--De elvitted, mindig mondtad, hogy tetszik neked.
-Én nem vittem el.
-De elvitted, most is ott van a zsebedben.
-Az nem az, a pipa csak hasonlit.
-Hasonlit, azt mondja hasonlit! Ez az a pipa!
-Nem, nem az!
-De igen!
-Te meg rágod a körmöd.
-Nem rágom . Mért mondod, hogy rágom?
-Mert rágod. Láttam. Te ideges vagy és gyámoltalan. Mért pont veled küldtek horgászolni ?
-Küldtek,? Hát te jelentkeztél, hogy te jönnél velem, mert én tapasztalt vagyok meg bátor.
-Ugyan már, engem ugy küldtek, mert senki nem volt hajlandó veled jönni, mert egy tehetségtelen pancser vagy, és mindig elrontod a vadászatot.
-Én nem rontom el. -dühösen csöcsöritett meg csettintett megint. -Nem rontom el, én jó vadász vagyok és különben is te meg furod az orrod , és azt is láttam, hogy félsz éjszaka a sötétben, és te egy pipogya alak vagy, akit ide raktak nekem a nyakamra, hogy segitsek neki, és kiállhattalan vagy, és kibirhatatlan, mert mindig csak okoskodsz, meg magyarázol- itt már nagyon dühös volt, és felugrott a csónakban, a csónak megbillent. Aztán ugrott még egyet, és a csónak korhadt deszkája beszakadt, és a manó ott állt nyakig a hinárban, meg a békalencsében a hideg vizben, nyaka körül a csónak törött deszkája. –Na, hát segits már ki innen.
-Segítsek mi? Hát lehet, hogy te nem is tudsz uszni? Egy vizimanó aki nem tud úszni. Ez pompás, ha ezt elmesélem, mindenki meg fog szakadni a röhögéstől.
-Húzz ki innen! Húzz ki mert nem tudom mit csinálok! Húzz már ki!
-Na jó. -A kezeivel kaszált maga előtt.: Hadara badara bedere puff. -mondta.
-Na csakhogy. Menjünk és akkor fogjuk meg végre azt a horgászt.
-Menjünk.
-Evezzünk.
-Evezzünk.
Eveztek.
-Te félnótás, te félcédulás szamár, te tökfej, hát azon az oldalon evezel ahol én. Hát körbe mentünk te okostóni!
-Mi az, hogy ott evezek ahol te.? Te evezel azon az oldalon ahol én, azért mentünk körbe.
-De hát te ülsz hátul, te ló.
-Nem vagyok ló, és mindig ugy volt, hogy én jobb oldalon evezek , aki meg velem van az a bal oldalon.
-Én evezek a jobb oldalon mert én ülök elöl.
-Mit számit , hogy hol ülsz, attól még evezhetsz a bal oldalon.
-De nem evezhetek a bal oldalon , mert én jobb kezes vagyok, te meg nem, ugy hogy neked jobb ha bal oldalon húzol.
-Nem jobb! Nekem a jobb a jobb és nem a bal a jobb.
-De lehetne a bal is jobb, ha jó lenne.
-Mindjárt fejbe váglak az evezőmmel.
-Majd én jól fejbe váglak az evezőmmel mindjárt.
-Majd én váglak fejbe, és akkor meglátod !
Locsolták a vizet, és még mindig körbe jártak.
-Nézz oda!
-Tudom.
-De nem! Nézz oda !
-Tudom ott ül, és az én körültekintő tervem szerint mindjárt elfogjuk
-.Nézz oda!
-Ott ül és kész. Oda evezünk, te felugrasz és belesik a vizbe és kész.
-De nem ül ott.
-De ott ül.
-De nem ül. Nézz oda!
-Tényleg nem ül.
-Nem hát, hát mondanám hogy nem ül ott ha ott ül?
-Te mondanád, mert te egy piszok alak vagy.
-De hát már nem ül ott!
-Tényleg nem ül! Hova lett?
-Nem tudom. Amig itt tervezgettél, meg evezgettél, a rossz oldalon, addig biztos elment.
-Hát persze hogy elment, nagyokos ha már nem ül ott.
-Most én vagyok a hibás, hogy már nem ül Ott?
-Igen te vagy a hibás. Megint elszúrtad.
-Elszúrtam? Mi az, hogy elszúrtam?
-Elszúrtad, eltoltad, elfuseráltad, elpuskáztad, elpaccoltad.
-Mi az hogy el paccoltad! Nincs is ilyen szó, hogy elpaccoltad !
-Hát eltoltad, elbabráltad, és mi az hogy nincs ilyen szó? Igen is van ilyen szó. Elapaccoltad.
-Nincs ilyen szó.
-Hát mindegy, akkor is, mellényultál, elhibáztad, elvétetted, elvacakoltad, eltökölted, kiszúrt veled, kibabrált veled, kitolt veled és átejtett.
-Velünk.
-Ja velünk….
Dünnyögtek, meg csücsöritettek, meg izegtek- mozogtak tovább.
- Nem is volt olyan jó húsban!
- Az, nem lett volna jó vacsora, inas volt és szemlátomást rágós, meg öreg is.
-Úgy van, nem volt az igazi. Nem is kellett volna nekem. De én ezt mindjárt láttam.
-Mit láttál te.?
-Hát, hogy nem lesz jó fogás. Gondoltam is hadd menjen.
-Gondoltad mi ?
-Igen gondoltam.
-Te nem gondoltat, te elfuseráltad ahogy szoktad.
-Nem nem fuseráltam el. Nekem nem is kellett volna.
-Hát nem, nekem se. Akkor most mit ?
-Fogjunk szöcskét. Odamegyünk és puff!.
-Azt nem lehet ugy , szöcskét az ember nem fog ugy , hogy odamegy és puff.
-Hát hogy fog szöcskét az ember, te nagyokos?
-Terv kell.
-Megőrölök – csücsöritett megint – Terv, az előbbit is elszúrtad.
-Nem én szúrtam el, te babráltál mellé.
-Már megint micsoda szó, nincs ilyen, hogy mellé babráltál.
-De van.
Evezetek, most két oldalon, és a csónak siklott az esti vízen.
-Elpénecoltad. Igen ez az a szó, elpénecoltad.
-Mi?
-Nem elpaccoltad, hanem elpénecoltad.
-Nincs ilyen szó.
-De van. Elpénecoltad, van ilyen szó, inkább, mint, hogy elpaccoltad.
-Nincs.
-De van.
-Nincs.
Az evezők loccsantak csak, és a két manó behuzta a fejét a felettük elszálló grófi kinézetü gólya láttán. Aztán eveztek tovább.
Budapest 2oo4 május
