Aubry
Egy férfi sétál az erdőben.hamarosan kel fel a nap. Egyedül van. Nem gondolkozik, csak megy céltalanul. Már elege van a nagyvilági gyorsütemű életből. Egy kisebb rétre ér ki amikor a nap első sugarai átsiklanak a talajon.
Egy virág nő ki a földből a férfi szeme láttára, tőle nem messze. A virágból egy tündér lép ki.
A férfi csak bámulja, mint ahogy a tündér is a férfit. Mikor már elég hosszú ideje figyelik a másik tekintetét, a férfi közelebb lép, hogy megszólítsa a furcsa tüneményt.
A tündér nem hátrál. A napot együtt töltik. Ismerkednek egymással. Napnyugtakor viszont a tündér visszatér a tisztásra, s miután búcsút int a férfitől visszaolvad a virágba, az pedig vele együtt visszabújik a földbe.
A férfi haza megy. Hihetetlen élmény volt számára. Nem is hiszi el, hogy ilyen megtörténhetett vele. Elhatározza, másnap megint elmegy arra, hátha újra láthatja.reggel korán ki megy, alig várja a napkeltét.
Mikor a nap fénye átszivárog a lombok közt és eléri azt a helyet ahol tegnap a virág volt, újra előbújik a virág. S alig néhány másodperc elteltével a tündér is ott áll. A férfit azonnal észreveszi és elmosolyodik. Örül, hogy újra látja.
A férfi boldog. Ezt a napot is együtt töltik, de sokkal fesztelenebbül, mit az előzőt. Este hazatérnek a saját otthonukba a szokott útvonalon. A férfi nem tud aludni. Rájön: SZERELMES!!!
Forgolódik, nem hagyja nyugodni valami. Reggel ismét ki megy aza erdőbe. A tündér mikor előlép, boldog,boldogabb mint előzö napon. A férfi ideges, bár boldognak akar látszani. A nap folyamán feloldódik.
A férfi nem sokkal napnyugta előtt rájön, nem lehet ővé a tündér, mert nem mehet az ő világába. Elveszti eszét. Eltapossa a virágot, mielőtt a tündér bármit is tehetett volna.
A tündér haldoklik. A férfi magához tér, és a rémülettel vegyes lelkiismeret furdalás lesz úrrá rajta. Öngyilkos lesz. Valami halvány fény dereng körülötte, majd átváltozik virággá. A tündér magához tér és visszatér világába a férfi “testén” keresztül.
2003. … …?
