A fiú a metró sarkában állt az üléssornak támaszkodva, ruhája gyűrött volt, arcán látszódott a kialvatlanság, tekintete zaklatottságról, bánatról árulkodott.Újabb megálló következett -talán a Kálvin tér- ő pedig kezdett besüppedni az álmodás hűvös párnái közé.

Ekkor meglátott valamit- csak egy leheletnyi oda nem illő fehér villanást- ami éberségre késztette.Óvatosan körbenézett, hogy más is észrevette-e ezt a hétköznapi csodát, de az utasok arcán ugyanaz a közöny és unalom látszódott mint eddig.Ekkor újra a lányra nézett és kétkedve rázta meg a fejét, hogy ott a belvárosban egy lúdtollat lát.Nem vette le róla a szemét, miközben a régi-szerinte évezredekkel ezelőtti- nyarakra gondolt:a friss széna illatára, a mezők szeleire, az erdő hangjaira.

A toll megrezdült és most először belenézett a lány szemébe, mintha mondani akart volna valamit, de nem találta a megfelelő szavakat.A következő állomásnál leszállt, de előtte még visszafordult, odahajolt a lányhoz és ennyit suttogott:



"Köszönöm és további szép hétvégét."

Mosolyogva, kipihenten lépett le a peronra.

Cím: Toll
Kategória: Besorolás nélkül
Alkategória:
Szerző: Tóth Barbara Georgin
Beküldve: June 9th 2004
Elolvasva: 1211 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Besorolás nélkül főoldalára | Megjegyzés küldése ]