Aludj
Ha ezer fokon égsz
csak a hamu marad,
Órád nem percben mér,
Tied az utolsó tavasz.
Tied az utolsó tél, az utolsó szó
Utolsó mámor, az utolsó jó,
Utolsó bűn és az utolsó tánc
Utolsóként mégis előttem jársz.
Nem kell már az álom,
mi régen nem tiéd,
Nem jön a félelem
sötétség peremén.
Nem maradt új esély,
mit Rád oszt a sors,
Nem kell a boldogság,
nem kel a Hold.
Nem kell a szer és nem kell a mámor,
Nem kell a jó szó, hazug vagy bátor,
Nem kell a mese, nincsen több szó,
Nem kell több kín, szívbe maró,
Nincsen több hajnal és nincsen több éj,
Útravalód legyen a meg nem élt kéj,
Fehéren izzó, elfeledett vágy
Szétcsúszott nappalok, egy képzelt világ.
