A koncertteremben, elült a hatalmas ováció!
Lélekzetvisszafojtotta csendbe kövült, néma
terem!
A Mester, a pulpituson, távolba mered egy
Pillanatra, a zenekar felé fordul és pálcáját
felemeli.
Ebben a tartásban a koncertmester ( az elsö
hegedüs, a baloldali sor közepén, elöl ) felé
biccent,
Mire ö, az álla alá vonja a hegedüt. Ugyanezt
Teszi a többi hegedüs és az összes zenész
kész
A kezdetre. Mind a pálcára figyel. szemük
Arra mered. Nem töri ezt semmi más. Csak
figyelem!
A Maestro, pálcát tartó karja hirtelen lezuhan!
Rövid sikolyba jajdul a húr, panaszt rikolt az
oboa,
Egyet tompára kongat az üst. Ennyi. Ezután
A pálca, hosszú pillanatra levegöben marad,
drámai,
Parancsoló csend!Aztán minden szilaj ördög
Elszabadúl!Forog, pörög, ahogy a zene táncra
parancsol!
A zenének pedig pálca parancsol! Forte- ból
Crescandóba vált, majd andante csillapul. üz,
hajszol,
Ismét nyugtat.Karmester extázisba merülve,
Dirigál!Patakzó homlokáról a verejték sürüje
száll.
Az utolsó tétel véghangja, még állva remeg.
A Mester feje magasra emelt, a közönség felé
fordúl.
Fejét lehajtja, döbbent csend rövid pillanatig,
Aztán hatalmas, lelkes ünneplés árad, kitörö a
siker!
Az ünnepelt hajol, a koncertmester elé lép, az
Már felegyenesedve vár, kezet fognak, újból
magasra
Csap fel a taps! A hangverseny - végetért.
Ismét hódító volt sikerem!. . .mondja magában,
kimenet de pálcája, kezében - megremeg. Arra
tekint s gondolata - sok-sok kérdöjelbe mered.
