Most a kanadai Churchillbe kalauzolom el az olvasót, ahol eredetiben, úgy istenigazából megtapasztalhatjuk a többmázsás jegesmedvék testközelségét magunkon, amibe egyébként szinte még senki ott bele nem halt. Na jó, néhányan igen, mert vannak ideges típusú jegesmedvék is, és bolond járókelők. De nem ez a lényeg, hanem ama híres bizonyítéka a modern társadalmi berendezkedésnek, mikor állat és ember együtt él, sőt egymást eszi.
Nyár, vakító napfény, sár, tócsák, jégtelen jegestenger, se fóka, se pingvin, se egy komolyabb bálna a közelben, de még egy csípőficamos rozmárlány sem, akinek csaphatná valahogy a jegesmedve srác a szelet, aztán pedig a csók végeztével szépen, illedelmesen elfogyaszthatná. Másszóval csalódás az élet.
De nem Churchillben. A nagy, tömeggyilkos angol nemhiába kapta hírnevét az emberpróbáló küzdelemről, itt a világ valódi végén, az iszonyatosan vicsorgó kisvárosban, vagy talán amerikai tanyán, mintha csak a nagy angol honvédő háborút idézné fel szemünknek a látvány.
Mindenfelé kosz, hulladék, sár és semmi. Faházak az útjellegű csapások mentén. Gödrök tele romokkal, rozsdásodó motorosszánnal, szekrény ajtóval, konyhaasztalokkal, és féldisznó-szerű kajamaradványokkal. Amerikában vagyunk, ahol már csak unaloműzésként is repül a kaja az ablakon. Itt meg még nappal sincs télen. Most gondoljuk el, hát mit csinál szegény Joe, ha Sally nem akar tettlegesen is házaséletet élni, fogja és kivágja a konyhát a fenébe.
Pusztuljon minden, hátha az asszony reggel elmegy bevásárolni, hoz egy egész kisteherautóval, aztán a kedve is megjön, és még válni sem akar.
Százával, de talán ezrével túrkálnak, és bőgnek itt a hatalmas, kihízott jegesmedvék, bundájuktól fehérek a domboldalak különben agyagos és maszatos tisztásai. Zabálnak, olyankor megnyugszanak, a bocsaikat nyaldosgatják, és telepofával üvöltenek. Büdös van igaz ilyenkor, hát medvék, olyan a szag, mint a Ziklon-B, de boldogok. Ott fetrengnek a szemétben, családonként megosztoznak rajta, a hím fent trónol a tetején, balhéra készen, az anya széttett lábakkal a gödör alján nyöszörög, és szoptatja kicsinyeit.
Az emberek nem félnek tőlük. Mindenki mindig puskát, pisztolyt, gépfegyvert hord, sok autóra is fel van szerelve a nehézgéppuska, mint Vietnamban a hős amerikai civilizátorokra, akik fél kézzel irtottak ki egy-egy falut, ha éppen olyanjuk volt! Sokuknak még kézigránát is lapul a dzsekije alatt, mert ugye az soha nem árthat.
Kismama felgéppisztolyozott gyerekkocsiban tolja csemetéjét az óvodába, a rendőr teljes sebességgel hajt bele egy-egy jegesmedve csorda kellős közepébe, mert ugye a tekintély, és ezek a jött-ment jószágok se egy köszönömöt, se egy kis meghajlást nem produkálnak a rend áldozatos őrei felé. Akkor meg ott dögöljön az egész! De nem gond, a hullákat, sőt a sebesülteket is felzabálják a többiek, még jót is tesz nekik egy kis friss husi.
Holloween estéjén sincs semmi gond, összesen egyetlen gyereket zabált fel egy hatalmas nőstény istentelenség, de nem lett belőle aztán semmi baj, ugyanis a gyerek beteges volt, rosszul is tanult, állandóan punkot hallgatott, meg örökké köhögött is. Szóval végül is csak jót tett a településnek a jegesmedvék jelenléte.
Egy reggel azonban üres minden, sehol egy ordító istenverése, csend mindenfelé. Amerre a szem ellát fehér, vegtelen hómező. Vagyis befagyott a tenger, az óceán. Néhány lassabb jegesmedvének még láthatták a felénk fordított nagy, kövére hízott fenekét, de ezek is pillanatok alatt eltűntek a lékekben, a víz és jégtakaró alatt. Mentek oda, ahová valók valójában, a jéghegyek, jégszigetek világába, a fókák, rozmárok, pingvinek, bálnák országába, a semmibe, ahol nincsen semmi csak ők, meg a halak, amiket zabálhatnak éjjel-nappal.
És a szabadság, a magány, a valószínű elpusztulás, ha nem tudnak időben visszaérni a szárazra, majd amikor olvadni kezd ez a kietlen, iszonyúan hideg semmi, a tenger jégtakarója, és nem marad ismét csak víz, és reménytelenség. Ekkor ismét behúzódnak disznónak és patkánynak Churchillbe, zabálják a szemetet, a hulladékot, és alig várják mikor fagy be ismét a tenger, mikor indulhatnak ismét a semmibe, ahol még meghalni is jó.
Ott ugyanis szabadság van!
Halálos, fagyasztó és iszonyú.
De szabadság!
