József Attilát olvasok,
És közben, kedvesem, rád gondolok.
Egyszercsak összeolvadnak a sorok,
S feltűnik mögöttük mosolygós arcod.
Oly messze vagy! -mégis közel,
Érzem, hogy két karod gyengéden átölel,
A fülembe suttogsz, a nyakamat csókolod...
Istenem! Én olyan szerelmes vagyok!
A fél világ,
S több millió ember
Csak köztünk, köztünk áll.
De van egy kapocs,
Amivel mellettem vagy,
S amivel melletted vagyok.
Egy gondolat-
s Londonban vagyok-
Egy pillanat alatt...
Félmosollyal nyugtázom magamban, hogy esik az eső,
S tudom, hogy Londonban is ilyen az idő.
Talán épp munka után
Bandukolsz hazafelé az utcán
Piros duoble-deckerek,
Fekete taxik mellett.
Érzed, hogy megfogom a kezed,
És ott vagyok melletted.
