Lehet, hogy túl sok volt a tükör...
A fürdőszobában a mosdó fölött... csak akkor látott bele, ha lábujjhegyre állt... .
A szalonban egy hatalmas aranykeretes tükör az egész alakot mutatta. A keret mellett széles, fényes sáv futott… Lássuk csak! Metszett, velencei üveg, értékes darab.
Anyja pipereasztalán három tükör is volt. A két szélsőt elforgatva oldalról is láthatta magát...
-Kész csoda... !
Aztán a hátsó szoba tükrös szekrénye… mindkét ajtaján tükör betét. Na nem valami extra. Hibás volt az öntése. Ez eleinte megijesztette, mert hirtelen belepillantva valami ismeretlen torz alak nézett vissza rá.
-Én lennék ez is?
Apja borotválkozó tükrében nagyítva látta az arcát: bőre minden kis hibáját, apró pihéjét megmutatta …
-Milyen csúnya!
Tükrök a fiókok mélyén, táskákban...bőrbe foglalva, melyek színe megegyezett a táskákéval.
-Igen, ez így elegáns.
Kétoldalú tükör!
-Te is belenézhetsz, egyszerre velem! Most ki van a tükörben?
A sárga fakeretes, asztali tükröt fel lehetett állítani bárhol. Órákig nézte benne magát. Rúzs helyett piros rózsaszirmot tapasztott az ajkára:
-Jaj, de szép! Én vagyok a rózsatündér! Szép a szám? Csókolni való... lesz, talán....
Hányféle arc! Mennyi tekintet! Ez mind én lennék? Azt látják mások is, amit én, a tükörben? A tükörképem barátságos, vagy pózolva fennhéjázó, biggyeszti a száját, vagy biztatóan néz vissza rám...néha haragos...de akkor is igyekszik valami kedvező képet mutatni...Ezt látja mindenki, aki rám néz? Ilyen vagyok mások szemében? Az nem lehet!
Ha ilyennek látnának, mint én magamat, akkor mindenki szeretne… mindenki észrevenne..
Engem nem vesz észre senki! Miért nem vesznek észre?!
Milyennek látnak mások, ...a körülöttem lévő emberek?
Jó lenne egyszer belépni egy szobába... az ajtóval szemben egy tükör...fél-sötét van... hirtelen fel se tűnik, hogy tükör van velem szemben...ajtó...igen, egy ajtó az, és egy alak jön felém...egy idegen....Csodálatos! …És csak percek múlva jönnék rá, hogy a tükörképem az...
Akkor, igen ...akkor megtudnám, milyennek látnak mások....
Ez a vágy a tükrös szoba után, az önmagával való váratlan találkozás ábrándja, elkísérte évtizedeken át...és mindig, újra és újra hol átfutó gondolatként, hol intenzív erőként tartotta fogva...egészen addig....amíg...
***
Kinek lehetett ez az eszement ötlete, hogy az augusztusi hőségben egész napos tanácskozást kell tartani valami teljesen piti, érdektelen témában? Ráadásul egy déli teremben, ahol az óriás ablakok folyamatosan ontják az agyforraló hőséget! Légkondicionálás? Itt annak talán még a hírét se hallották... Az előadók csüggedten törlik gyöngyöző homlokukat, miközben kínos erőfeszítéssel próbálják a kókadozó hallgatóság figyelmét lekötni. Pedig nekik könnyű! Óránként váltják egymást…De a szerencsétlen hallgatóság? Mi az a tíz perc szünet! Semmi. Arra se elég, hogy egy kis vizet szerezzen magának az ember.... és már négy órája tart ez az emberkínzás!
Olga megpróbálta összeszedni gondolatait...valljuk be: kevés sikerrel.
-Legalább ne vegyék észre...ne vegyék észre, mennyire elegem van az egészből.- Megpróbált komoly, értelmes arcot vágni...elvégre ő itt vendég... na nem egészen: inkább amolyan ellenőrzéssel megbízott szakember... szaktekintély, akinek az a dolga...
-Mi a dolgom nekem itt, ebben a kurva melegben?
Legjobb lenne rájuk borítani az egészet, az asztalokat... termet... az egész berendezést... Mit papolnak ezek?
-Olyan mindegy! -- vett erőt fokozódó türelmetlenségén.
Hirtelen furcsa bizsergést érzett a tarkóján... mintha valaki figyelné... Igen, pont ilyen érzés az is, mikor az ember megy az utcán és valaki követi... A szúrós tekintet, mintha belefúródna az ember hátába, fejébe. Óvatosan megfordult.
Majdnem közvetlenül mögötte valami nagy feketét pillantott meg, melynek közepén egy furcsa, négyzet alakú ablakot pillantott meg, se kerete, se nyitható szárnya…
csak egy szabályos lyuk, figyelőnyílás, éppen, mint a gépészeké a mozikban…és az ablakból pontosan őrá szegeződött egy nő fürkésző tekintete. A kivörösödött, dagadt arcból egy öregedő, rosszindulatú… igen: határozottan rosszindulatú szempár meredt rá…
-Mit akar tőlem ez a vén boszorkány?
Csak percek múlva tisztult ki annyira az agya, hogy meg tudja állapítani, hogy egy, számára ismeretlen optikai berendezés tükrébe bámult bele.
Soha többé nem volt kíváncsi rá, milyennek látják az emberek….,
