Mikor a túloldalról rám nevettél
mikor játékból szerettél
mikor a viharban magadhoz öleltél
akor éreztem, fontos vagy
kell, hogy mindig lássalak
füledbe súgjam vágyamat
megosszam veled álmomat.

Aztán jött az ősz, az iskola
megfakult az addig fénylő csoda
néha még hittem szeretlek,
lesz még újra "veled és melletted"
talán olykor még remegtem
ha kezed ott volt kezedben
hittem bennünk és nem szóltam
csak mikor már mással voltam.

De ne hidd, hogy a nyár játék volt csupán
a kimondott szavak, az utcák
ahol először fogtad a kezem
és az a zajos hely
ahol a pohár felett figyeltelek.

Nemrég újra felhívtalak
neked nem volt más csak üres szavak
elmondtam volna;nekem se könnyű
és nem, nem vagyok önző.

Hibáztunk, másképp kellett volna....

Cím: Az utolsó befejezetlen vers neked
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Tóth Barbara Georgin
Beküldve: September 27th 2004
Elolvasva: 1286 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]