“Tamy, szeretném megkérdezni, hogy a fiúk miért a lányokat szeretik, miért nem egymást, vagy a cicákat, kutyusokat? … tudod ezen gondolkodom már napok óta, és képtelen vagyok megtalálni a helyes választ,” emelte fel mondandója végére egyébként is vékonyka hangocskáját Kati. Szinte sivított a levegő, ahogy befejezte Tamyhoz intézett kérdését. Lekönyökölt a konyhaasztalra, és egy hatalmas henteskéssel kopogott eltűnődve maga előtt.
“Nem tudod…nem?…Fogalmad sincs róla?!” csóválta fejét, megvető nevetéssel arcán Tamy. “Mert szégyellősek aranyom! Érted, szégyellik az igaz szerelem beteljesülését … de mi nők vállaljuk a szív parancsát. Mi, ha kell, együtt járunk kutyafiúkkal és lólegényekkel is, mert mi lányok szeretünk!” magyarázta el a dolgot a naivan bámuló Katinak.
“És mi szeretjük a bika es disznó srácokat is, és a csirkefiúkat, nyúllegényeket és a kan halakat is?” kérdezte továbbra is merengve Kati.
“Hát hogyne! Mondom, mi nem válogatunk a szerelemben, mi igazán szeretünk,” magyarázta türelmesen Tamy.
“Akkor mért vágjuk le őket?!” pattant fel visítva Kati a hokedliről. A henteskéssel hadonászott a levegőben Tamy orra előtt.
“Mert a szerelem sokszor bizony nagyon küzdelmes. Sokan belehalnak.”
“De ennek a disznónak egyszerűen lecsapták a fejét a vágóhídon!” mondta remegő testtel Kati. Vadul, támadóan nézett Tamyra.
“Ne mondd, nem is tudtam…igazán…és hol hallottad?”
“Csak tudom, mindenki ezt mondja,” vágta vissza Kati.
“Hidd el, én ismerem a szív szavát. Ahogy elnézem ezt a szép disznófiút”, közben figyelmesen forgatta kezében a rántottszeletet, ”szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy öngyilkos lett,” meditált Tamy.
“Ha, mi, mi van…?” döbbent meg Kati.
“Az a helyzet, hogy Magdát, a trágyahordó lányt elbocsátották. Tudod milyen ma a gazdaság? Sok helyen leépítés van, és sajnos Magda is beleesett ebbe … bizony,” horgasztotta le fejét Tamy.
“Nahát, hogy te ezt hogy tudod, hát …!” ámuldozott Kati. A kést bámulatában belevágta az ősi tölgyfaasztalba.
“És Laci, a fejlett kansüldő csak várta, várta a csinos Magdát, aki mindig hozta a finom, friss moslékot a gyári konyháról. Leültek egymás mellé, együtt csámcsogtak, közben csinosan szeretkezve…De Magda nem jött többé, és gyönyörű, kövér nemiszerve nem árasztotta azt a furcsa, lótrágyára emlékeztető, de szerelmes illatot. Mert Magda szolidarított,” mesélte csukott szemmel Tamy.
“Ne mondd!” ámuldozott suttogva Kati.
“Akár Laci, ő is fürdött a sárban, csámcsogott, és az ól sarkába járt székelni és vizelni. Azt akarta, hogy egyek legyenek ők ketten: Laci, a kan süldő és Magda a trágyáslány. Ezért nagyon kínosan betartotta Laci rá vonatkozó igényeit: már évek óta nem fürdött, meg se mosakodott. Szívében már disznó volt, szép süldő koca … és egyszer elmaradt. Bizony!” pottyant ki egy könny Tami szép szeméből. Kati már nem bírta tovább, kitört belőle a bőgés.
“És mikor Laci látta, hogy vége, egyedül maradt, üres a karám, határozott. Rájött, szerelem nélkül nincs élet. Márpedig ő szerelmes volt. Titokban már azt is eltervezte, hogy nősül, sőt a karám egy részét már elő is készítette. Több hete a másik sarokba járt a toalettre. Ide csak párzani tért be Magdával. És egyszercsak Magda nincs többé!” Mostmár Tamy is zokogott.
“Így zokogott Laci is. Folyt a könnye. A moslékot se csámcsogta többé, hanem az orrán szívta fel,” sóhajtotta Tamy.
“Óh, nem!!” sikoltotta Kati kétségbeesve.
“De bizony, így történt!”
“De akkor, akkor … “ kezdte az összetört lelkű Kati.
“ … megfulladt, igaz, ezt akartad mondani?!” nézett Tamy keservesen a könnyeiben úszó Katira.
“ … ig … igen, … hát lemegy a tüdőre, és … “
“ … és az infarktus, ugye, a szívinfarktus … ez végzett vele,” mondta összetörve Tamy. ”A moslék lement a tüdőre, a szív nem hitte, elkezdett dobogni, és annyira vert, hogy belülről agyonverte Lacit.”
“Jaj!” hallatszott egy alig hallható, ijedt hangocska Kati ajkairól.
“Öngyilkos lett … vége volt … egy nagy szerelem befejeződött.”
Csend. Képtelenek voltak megszólalni. A könny elakadt, nem sírtak többé. A tányéron levő rántottszeletet mustrálgatták. Azaz Lacit, mert még aznap megérkezett a karámhoz Magda. Visszahelyezték felelős brigádvezetőnek, hiszen kisült, hogy kisgazda, és ő volt Torgyán első szerelme. De már késő volt. Lacit még szerelmes csókjaival sem tudta többé feltámasztani. Finoman, érzéssel, könnyezve perzselte. Lehelletfinoman bontotta fel, majd a feldolgozásnál csókjaival hintette meg a friss, egészséges beleket. A hagymásvért ő is az orrán át próbálta felszívni, de nem ment, az influenza nem engedte.
“Kop-kop!” hallatszott az ajtón még délután. Tamy nyitotta ki, ott állt szemben Magdával, aki fennkölt érzéssel nézett a semmibe. Szép, kihízott arcán fel-lefutkosott Kati fürkésző rúdlámpájának fénye.
“Laci,” mondta, miközben átnyújtotta a tálon levő kóstolót. ”A szerelmem,” mondta ismét könnyek között. Kati megilletődve, mély átéléssel csöpögtetett egy kevés tartármártást a tányérján levő rántottszeletre. Alig észrevehetően, szinte szerelemmel kezdte el rágni, majd odaadóan, sóhajtozva nyelte le Lacit, a kan süldőt, aki a haláltól sem félt a szerelemért.
Lassan, érzéssel böfögött, majd vágott egy újabb, szép szeletet.
