Réges régen, amikor az emberekre még a tündék népe vigyázott, élt egy tündekirálynő, Manínia. Királysága a Jeges csúcsokon túli redők és mezők voltak. Falvaiban, városaiban együtt élt tünde, manó, törp, kobold, varázsló és halandó ember. A királyságban béke és nyugalom honolt.
Ám észak felől változást hozott a szél. Moirgiosz, a fekete mágia leghatalmasabb ura készülődött ellenük. Nem csak Manínia országát szerette volna, de ott őrízték azt a könyvet, melynek segítségével uralhatná a világot. Hét tünde és hét óriás őrizte a királyság jégsziklájának csúcsán a tiltott és veszélyes varázsok könyvét, akit csak "a tiltott" -ként emlegettek. Ebben volt mindfeledés igézete. Ha ezt az igézetet egy mágus elmondta, a föld minden lénye elfeledte minden addigi tudását. Így aztán senki nem tudott volna védekezni. Moirgiosz terve az volt, hogy a varázslat elvégzzése után minden könyvből eltesz egyet magának,a többit megsemmísíti. Így ő mondhatja meg,mit tudhatnak a népek, mit nem. Teljesen új világot építhet fel.
De ehhez minden erejét, és ravaszságát latba kellet vetni. Már idejekorán, teljes titokban útnak indította leghűségesebb csatlósát, Bazizolt, egy kisebb csapattal a jégsziklának csúcsára. Jómaga teljes hadseregével megindult Manínia ellen. A királynő kénytelen volt minden katonáját a háborúba rendelni, még a tiltott őrzőit is.
-Hozzátok palotámba a könyvet, és csatlakozattok seregeimhez! -Üzente. Bazizol csak erre várt. Váratlanul, éjszaka támadt. Háom nap, három éjjel tartott a küzdelem, de végül az utolsó őrzőt is megölték. Két megmaradt emberével Bazizol elragadta a könyvet, ezzel a háború eldőlt. Moirgiosz elmondta seregire a védőbűbájt, majd a mindelejtés igézetét. Minden feledte ősi ismeretét. A nap feledte tüzét, hold feledte fényét. Sötétség és kásosz uralkodott el a világon. Miorgiosz megölette Maníniát,a tündéket elfogadta. Ám volt tizenkét tünde, kik megkapták a védőbűbájt, a gonosz szándéka ellenére. Ez a tizenkét legbátrabb harcosa volt Maníniának, kik épp az ellenség szándékát próbálták kikémlelni. Eltorzítva szépségüket egy varázslattal orkroknak álcázták magukat. De nem értek időben vissza, hogy megvédhessék királynőjüket és népüket. A tizenkettők elrejtőzetek az erdőbe, míg valami tervet ki nem eszelnek. Ám volt még valaki, kire nem hatott az igézet. Lituránát keresztapja, a leghatalmasabb fehérmágus áldása védte. Még halála előtt elmondta az áldóvédés varázsigéjét, melyet a leghatalmasabb erők csak egyszer engedélyeznek. Liturána keresztapja elvesztette ezzel minden varázserejét, de megvédte minden ártó varázzsal szemben, bármily csekély ártalma is volt annak. Miorgiosz biztonságban érezhette magát. Nem tudott sem a tizenkettőkről, sem Manínia gyermekéről. Liturána ugyanis édesanyja titkos könyvtárában nevelkedett. Ő lett minden tudományok ismerője, miután megkapta keresztapja erejét, a tündelét erejéhez. De mivel napestig édesanyja titkos könyvtárában olvasott, a nép lassan feledte őt. Manínia pedig nem bánta, hogy lányának nyugalma lehet. Így már Miorgosz sem tudott Lituránáról.
Édesanyja halálának percében Liturána felált könyve mellől, és keservesen felzokogott. Még hét naphét éjjel tanult titkos barlangjában, szívében gyásszal. A nyolcaik nap hajnalán magára öltötte tündeköppenyét, magához huzta keresztapja varázspálcáját és nekiindult a világnap. Száz kerek napja ment. Mivel kimerült, bekopogott az első kunyhóba, ahol pilsákolt a tűz fénye. Egy szegény család tengette ott mindennapjait. A szülők és Vera, a vörös hajú, zöld szemű kislányuk. Liturána észrevette, mennyire értelmes, kiváncsi a gyermek. Maradt, és titkon tanítani kezdte. Hét nappal, és hét éjjel (álmában) tanította Verát, annak tudta nélkül. Minden emberi tudást átadott, épp azon töprengett, merre tovább, mikor a leényka azt mondta:
-Úgy hasonlítasz arra a bácsira az erdőből!
-Hát vezess hozzá! -Vera egyenesen Gerundanilhoz, a tizenkettők vezéréhez kísérte. Gerundanil azonnal felismerte Lituránát szívével. Odahívta a tizenkettőket, és elmondta az örvendetes hírt. Azután három napig tanácskoztak, hogyan vehetnék vissza Miorgiosztól az uralmat. Éjjelente Liturána behatolt minden elvarázsolt tündének álmába, és okította őket a tudásra. A negyedik napon ezek a tündék, mind útra keltek a titkos bázisra, hogy az ötödik nap harcoljanak Liturána oldalán. Hét éves, kegyetlen háború dúlt. De Liturána mind újabb lényeket szerzett vissza. Ideje szerint, ki bölcsebb, ki "butább" nép maradt. Mondják, hogy az emberek ezért nem ismerik a mindenség titkát, mert a legkeményebb harcokban kapták vissza tudásukat.
Liturána végül sikeresen bevette Miorgiosz várát, és győzött. Azóta is béke és nyugalom honol messzi királyságában
