Már Ősz van?
Bár nem peregnek
még elém a falevelek,
de érzem a hideget.
Bentről is az liheg
borzongó nyakamba,
s kedvem is elissza,
majd sós esőkönnyként
köpi rám vissza.
Pedig a Tél
messze van még – talán,
de lehet, hogy beborít
egy nem várt éjszakán.
Örök Tél?
S ha örökre Tél marad?
A fagyott föld fölébed ragad;
soha, senki nem ölel már,
s nem talál - csak a halál.
Jő Tavasz?
Talán mégis kivirul
és víg Tavasz jő.
De nevem fölött vajon
lesz-e még felhő?
S kell-e majd ernyő
könnyem záporának,
s jön-e majd új, ki velem
ámult kikeletet ünnepel,
s ízét élvezi jövő borának?
Köszön-e még Nyár rám?
Hátam még melengeti
az alig elmúlt Nyár,
de a következő…
az talán még megvár?
---------
Bánatos billentyűkből betűkönnyek potyognak,
gondolatok a lelkemben egyre szomorodnak.
Pedig lehet, hogy semmi… cssss! Nyugi, nyugi!
Megeshet, hogy kicsit, csak elromlott valami!
