ha elmész, én is megyek...
s egyszer majd visszatérek,
bárhol legyek,
üzenek
elviszek mindent,
Téged, a perceket,
hogy majd ott,
messze
adjanak meleget
élni az éveket,
lépni a lépteket
vissza
Hozzád,
mert kell!
tudom - most is
és akkor is,
amikor mindketten
próbáljuk az életet
nélküled...
elviszek mindent
a csendet,
a szót,
a színeket,
a szíveket
Tiedet
mert menni kell!
vissza
Hozzád
örökké
menj hát, ha menned kell,
a Te akaratod jöjjön el,
ne az enyém
s kenyered legyen új szerelem,
s bűnöd semmi
csak jótétemény
bocsáss meg a szónak,
a szavakat mondónak,
ha tudsz,
mert bárhová jutsz,
Feléd fordulok,
imára Eléd borulok,
szőnyeg nélküli földre térdelek,
a porba rajzolom az éveket,
hátha felkelthetem
a holt életet
és kísértésbe megyek Érted,
elkövetek ezernyi vétket,
követni lépted
messziről,
észrevétlenül,
mint a gonoszok,
hátha lesz szabadítás,
hátha nem dőlnek rám az oszlopok,
ha már járni sem bírok
és nekik támaszkodok
hátha megtartanak,
mert Te építetted őket
add nekem erődet
add nekem hatalmadat
add nekem dicsőségedet
add nekem országodat
bocsáss meg a szónak
a szavakat mondónak
most
és
mindörökre
