Oly közel vagy, akár megérinthetnélek,
De lelked messze, olyan messze jár.
Hiába sóvárgok, hiszen szeretnélek,
De dacos harcod önmagadba zár.

Egy elejtett szó, egy félresiklott mondat,
Egy gondolat, mi túl gyorsan robog,
S közénk ül sötét ruhájában a bánat,
Szemünkben mély szomorúság lobog.

Értünk sír a dalom, hiszen szívünk szeret,
De néha egy rút szó lelkünkbe mar.
Szárítsuk fel együtt az elsírt könnyeket,
Nézz rám: e szempár csak Téged akar.

Cím: Lelked messze
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Sárhelyi Erika/Netel
Beküldve: December 2nd 2003
Elolvasva: 1480 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]