I.
Forró nyári éjszaka van, a nap nemrég ment le. Figyeltem, ahogy lebukik a szemközti hegyek mögött, csodálatos volt. A felhők vörösre gyúltak, mintha az égbolt lángra kapott volna, szinte éreztem a forróságot. Most már minden sötét, szívemben pedig nő a magány. A barátaim mulatnak valahol, a hangjuk sem hallatszik idáig. A szél csendesen fodrozza a vizet. Ülök egyedül egy csendes, mélyen a sűrű nádasba nyúló stégen. Az éjszaka egyre gyűlik körém, de nem mozdulok. Megérzem a közeledő lépteket, minden idegszálam reméli, hogy Ő jön. Mikor megérinti a vállam, már tudom hogy Ő az. Leül mellém, nem szólalunk meg. Percek telnek így, majd átkarol. Belesimulok az ölelésébe, hangtalan könnyek folynak az arcomon. Szétárad bennem a zsibbadt nyugalom. Letörli a könnyeimet, ujjai végigsimítják az arcom, bizseregni kezd a bőröm. Gyengéden csókol, csak az ajkával érinti az enyémet. Belül reszketek, rámtör a szomjúság. A következő csók követel, birtokba veszi a számat, nem ellenkezem. Mint a tűz körül úgy izzik, vibrál körülöttünk a levegő. Feloldódom ebben a forróságban. Végignyúlunk a stégen, keze a ruhám alá siklik, elveszítem a fejem. Lehelete végig perzseli a bőröm, reszket minden porcikám. Szája csapong a testemen, lehunyt szemmel is látom a csillagokat. Dobol a vér a fülemben, érzem a bőre sós ízét a számban, nem tudok betelni vele. Egybeforrunk s már nincsenek gondolatok. A remegés egyre erősödik, megfeszülnek az izmaink, minden összemosódik. Együtt borzongunk a gyönyörtől, egyszerre zihálunk. Telnek a percek csöndben, párás testünk lassan szárad. Ujjbegyével simogatja a bőrömet, nem tudok mozdulni. Visszatérünk a valóságba, felöltözünk. Fekszünk szorosan egymáshoz simulva, a szél a nádast borzolja. Hajnalban visszamegyünk a többiekhez, cinkos a mosolyunk. Reggeli közben a tekintete egyre engem kutat. A gondolataimban egyre csak az a kérdés feszül, hogy mi lesz ezután. Hazafelé a vonaton nézzük egymást szótlanul, egyikünk se tudja mi lesz, ha hazaérünk. Kitart-e ez az érzés napokra, hetekre, hónapokra esetleg évekre? Vagy holnapra ismét barátokká szelídülünk.
