(önzőn, magamnak - egy hajnali órán)
Tanulmányokból és gondolatokból
meg nem élhetsz!
Könyvtárban és levéltárakban
Őhozzá sem férhetsz!
Az elképzelt világ meglásd, egyszer
börtönbe zár,
Megtudhatod, a magányos élet mily
kegyetlen, sivár.
Ha nem tudod mi az igazi,
mi a valós élet,
Tőled soha senki, semmit,
nem remélhet.
Jól vigyázz!
Az élet elröppen mint a
szappanbuborék,
Nem marad más csak az űr,
a hideg szakadék.
Az elefántcsonttoronyba zárva elméd
kiutat nem talál,
Lehetsz fizikus, éjjeli hang, bármi,
egy excentrikus tanár.
E hajnali órán sorsod végleg
megpecsételődött,
Ősz hajad, őszebb lett,
s valami befejeződött.
....
Óh, élet!
Örök hívószót küldj értünk!
S rajta, szív! Búcsúzz, gyógyulj,
segíts, hogy éljünk!
