T. S. Eliot:
Tehenek könyve
A szép tehénre gondolok, ki tarka borjú voltaképp.
Van számos foltja, s oldalán bőven van hely is, épp elég.
Egész nap réten álldogál, a réten, mely legelhető.
Csak áll, csak áll, csak álldogál, anélkül, hogy legelne ő.
Ha — mondd, mi bánt — azt kérdezed,
hallgat csak, nincs felelet.
Aztán, ha mégis nyaggatod,
megunja és bőg egy nagyot:
Mi vagyunk az üresek,
a farkatlan tehenek,
farkatlanok, farkatlanok,
fületlen tehenek,
mi vagyunk az üresek.
Mert Tied az ország!
Körbe–körbe búgócsiga
búgócsiga, búgócsiga,
bekerített búgócsiga
Mert Tied a legelő!
A tarka borjú nem ér fel a
körtefáig, bármily szép.
Import fű és katángkóró,
egy ház alva is zabál.
Másik ház kellene,
Másik ház kellene,
Másik ház kellene,
ahol sok a tej
