Mint minden múzsa,
szőke legyen vagy barna.
Költőt mindig ihlető,
legyen csábos,gyönyörű nő.
Teltidomú vagy karcsú,
derűs legyen,ezerarcú.
Ölében fejemnek hely legyen,
ha gyermetegen búnak eresztem.
Az egértől ne sikítson,
ha ablakát vele megnyítom,
s ha beenged a szövegmezőbe,
ösvényein léptemet vezesse.
Tudassa a sötétből velem,
rajongóim széles körében,
hogy áll a szénám,
s közülük hányan lesnek rám.
Legyen néha-néha szeszélyes,
de ha megdob, ne legyen veszélyes.
Rója fel,ha impotens vagyok,
azt is, ha Viagrából duplát akarok.
Ne mondja mindig szépfiú,
akkor ha nem vagyok férfiú.
Vigyen fel a Parnasszus hegyére,
legyen véges dolgok végtelen visszfénye.
Nem akarom látni esztelen,
ahogy vécén ül néha meztelen.
Legyen inkább mindig meglepő,
lenge ruhában, kacéran bűvölő.
Legyen nekem,minden telhető,
feleség,kurva,szerető,
de egy dolog ne legyen könyörgök,
szemüveges,kötekedő Nagyfőnök.
