Hatalmam keservem. Mégsem
osztozom rajta veletek!
Legyen az én fösvénységem:
velem megnyugvást kereset
a dallam.

Vándor őseim sátrába,
kövér, humusz anyaföldbe,
gyökerezik házam lába;
s esdek've várom, hogy nőne
de nem nő.

Holdon egy jó nyúlra cseppen,
amíg várok itt, a nyálam.
Elmondanám ezt én szebben,
de nem tudom: a nyúl nálam
semmi lett.

S semmi lett az íves kapú,
a kasza nagyapám vállán,
semmi a fütty, a halkszavú
fecske idegenbe szállván -
ahogy ment -

Keservem hatalmam. Ezt sem
adom s nem cserélem soha.
Azt, hogy ki vagyok egy szellem
sem tudja, csak e mostoha
szerelem.

2004. december 30., Oronó

Cím: Szülőföld
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Jánosi András
Beküldve: December 30th 2004
Elolvasva: 1238 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]