A hajnal felébreszt könyörtelen,
S álmaim cipőmbe bújnak,
Hogy sárban gázoljanak velem.
Rút szelek hiába fújnak…
A tükrök biztonsági zárak,
Az álmaimba be nem törhetek,
Fojtogatnak a valóság házak,
Ajtóikon hiába zörgetek.
Zord égben még is néha pirkad,
A Nap felhőkben is vakít,
S a meggyötört testben lélek virrad,
S egy feltörő vulkán belül szétszakít,
És parázst éleszt szememben,
És vágyat, mely felhevít,
És szívet tesz remegő kezembe,
A szerelmedet, mely édesít.
Jövőnk őrzője minden álmom,
A cipőmből engedd hát ki végleg.
Hagy álmodjam, hogy nem kell többet várnom,
Hogy örökre magammal ragadhatlak Téged.
Öleljük egymást, hagyjuk szállni álmaink,
A sok tükör most mind eretnek,
A gátakat söpörjék el vágyaink,
S rút szelek suttogják: SZERETLEK…