A Rózsa egy dobogó szív, a viharos érzelem,
Könnyek közt is folyvást megújuló szerelem.
A Rózsa ahogy féltelek, s hozzád ragaszkodom,
A Rózsa mikor nézlek, s gyerekként panaszkodom.
A Rózsa Rólad szól, ilyenkor Te vagy velem,
Magam előtt látlak mikor lehunyom szemem...
Lágyan átölellek,kezedben a kezem,
Te Lelkem Rózsája vagy, s én elvesztem az eszem,
Te Testem Rózsája vagy, minden rezdülésed élvezem...
Ölelj,Szoríts,Szeress...Ragadd el tőlem lélegzetem,
Hogy karjaidba zárva dobjam el ezerszer halandó életem,
Hogy karjaid közt szülessek újjá újra és újra...
Mert Melletted már nem számít halál,gyötrő félelem,
Mert Veled mindig boldog vagyok, sosem kétkedem...
Kérlek maradj még, ne menj, Szerelmed többé el nem engedem,
Kérlek maradj, hogy felejtsem mindazt, mitől szenvedem,
Kérlek maradj...nem, ne szólj, a csendet meg ne törd,
Fogadj magadba, repülj velem, s csak mosolyogj rám kedvesen,
Érezzem hogy fontos vagyok, ahogy Te is nekem...Kedvesem
Érezzem, hogy többé tőlem el nem szakíthat senki sem,
Érezzem, hogy ha távol vagy is, én akkor is, ott is
Álmomban hozzád bújhatok, s megnyugodhatok csendesen,
Mert én tudom, s Te is tudod hogy ez mit is jelent Neked, s nekem...
Te Szívem Rózsája vagy,nekem már nincs kegyelem,
Te Szívem Rózsája vagy,nekem már ez a sorsom..., s végzetem.
