| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A rosszban a jó |
|
 |
A legtöbb ember nem is gondolná, hogy az amerikai hadvezetésnek miféle nehézségekkel muszáj megbírkózni.
|
Mintha a terroristák, az iraki gerillaháború, az észak-koreai atomfenyegetés vagy Afganiszán megszállása nem okozna éppen elég fejfájást, most itt van még a túlsúly problémája is.
Az amerikai hadügyminisztérium berkeiben köztudott, hogy a különböző fegyvernemeknél szolgáló tíz férfiből kettő, tíz nőből pedig négy túlsúlyos. Hogy ne mondjam azt: kövér, hájas, elhízott, túl terebélyes, ésatöbbi. A mai amerikai katonák - s most csak a többségről, nem az igazán elhízottakról beszélünk - átlag harminchét fonttal, azaz közel tizenhét kilóval nehezebbek a polgárháború katonáinál. Persze, a jólét meg az egészséges, akarom mondani, egészségtelen táplálkozás. S hogy ez miért baj?
Tessék csak belegondolni, mennyi probléma okozója lehet a túlsúly. A mai világban, amikor már nincsenek lövészárkok. Mert, ha lennének! Nem tudom, kimutatta-e már valamelyik, súlyfelesleggel foglalkozó szakértő, hogy lövészárok ásása hány kalóriát éget fel, de hogy sokat, az biztos. Mire végeznek az ásással, már nem is kell olyan széles lövészárok. Csakhogy a mai háborúkat nem lövészárkokból vívják.
A súlyfelesleg egyik átka, hogy a nagyobb méretű egyenruhához jóval több szövet kell, ennek beszerzéséhez jóval több pénz, holott az adófizetők zsebébe így is mélyen belenyúlnak. Ennél azonban sokkal nagyobb gondot okoz a szállítás. Egy csapatszállító repülőgép teherbírása is véges, súlyosabb emberekből kevesebb fér fel. Ez pedig - adott esetben - még a harc kimenetelét is befolyásolni képes, hiszen kevesebb emberrel nehéz biztosítani a túlerőt. Azt már nem is merem szóba hozni, hogy kevesebb ember ráadásul - nem csak számánál fogva - kevesebbet is ér: lassúak, nehézkesek, lomha mozgásúak. Az még csak hagyján, hogy képtelenek kellő gyorsasággal üldözni az ellenséget, sokkal nagyobb baj, ha nem tudnak elég gyorsan menekülni, s ezáltal jelentősen megnövelik a veszteséglistát.
Akadnak persze optimisták is, akik váltig állítják, hogy a nagytermetű, drabális katonák sokkal félelmetesebb látványt nyújtanak, mint kákabélű bajtársaik, s valami igazuk az optimistáknak is van. Merthogy létezik pszichológiai hadviselés. Én is megrémülnék, ha fölém tornyosulna egy ilyen, egyenruhába bújtatott nagy darab állat. Még megbotlik szegény, rám esik és agyon nyom.
McDonald’séknak ez biztos jó, őket nem is sajnálom, de az amerikai hadvezetést annál inkább. Mert az elhízás bizony súlyos probléma. A fegyveres szolgálatra jelentkezők harminc százalékát kell elküldeni, mint alkalmatlant, túlsúly miatt. Még jobban sajnálom viszont, hogy az amerikai fiatalság a hatvanas-hetvenes években, tehát a vietnami háború idején, amikor még sorozással hívták harcba az ifjúságot, nem volt ennyire elhízva. Mennyivel többen megmenekülhettek volna Vietnam emberemésztő dzsungeleitől!
Tovább folytatva a gondolatot, talán nem is olyan rossz ez a tendencia. Ha mindenki túlsúlyos, elhízott, vagy - hogy a mozgássérült szóból egy újat képezzek - mozgásszegény lesz, talán nem hívnak be senkit katonának, s talán egyszer még béke is lesz e földön.
Hiába: minden rosszban lehet valami jó is.
Megjegyzés: Bányai Tamás
|
Ideje: Július 13, szerda, 22:46:36 - thomba
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A rosszban a jó" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
