Fullextra.hu - Anyám halálára várva

[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]

Hoppá !!!
Kedvenc versek a You Tube-on Tedd fel a kedvenceidet. Ellenőrizd a helyesírást, ha nem vagy biztos benne! Tagjaink könyveit itt rendelheted meg Fullextra Arcképtár

Küzdőtér

Üzenőfal

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások

· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Sztori: Anyám halálára várva

A huszonötös villanykörte homályában ülök a kétszobás panella-kás hodályszerű nagyobbik szobájának vedlett, gödrös díványán.

Az éveken át betűző napfénytől kiszítt függönyök, megfakult bútorok s kikopott kárpitú fotelok uralta lakás siralmas képet nyújt. A libafosszínű házgyári padlószőnyeg ételmaradék és bili kiömlött tar-talmának foltjaitól tarkítva tartja hátán ezt a kafkai világot. A meg-kopott vitrinben MHSZ-emléklapok, egy lövészpuska, két szocialista brigád-emlékérem társaságában néhány megfakult könyv árválkodik.
A villanykörte fakó fénye rávilágít Saci gyérülő, pókhálószerű hajára. A hajdani, délcegen sudár szőke sellő arca megnyúlt, mély ráncok barázdálta, késpenge vékonyságú szájából, mikor megszólal előugrik gereblyeszerűen ritka fogsorának megmaradt két alsó tépő és három felső szemfoga... ennyi.
– Pótoltatni kellene a fogaimat – mondja zavartan, szája elé kap-va kézfejét –, de nincs rá pénz. Tudod, egy éve munkanélküli va-gyok. Nem, nem küldtek el. Tudod, egyedül nevelem a 10 éves kis-lányomat, így volt annyi emberség a gyárat vezető osztrák-magyar kft. vezetőiben, hogy felajánlottak másik állást. Megalázó volt. Az én képzettségemhez, 18 éves gyakorlatomhoz képest segédmunkát végezzek ott, ahol büszke meósként dolgoztam húsz éven át? Sértette az elbánás az önérzetemet, és inkább vállaltam a munkanélküliséget, hátha fordul a kocka, s értelmes munkához jutok.
– Arra nem gondoltál, hogy a lakásrezsi, a dráguló megélhetési költségek, a gyerek iskolázása viszi a pénzt?
– Dehogynem gondoltam erre! Csak hát, amíg a tartalék pénzem-ből tartott, addig elvoltunk. Már évek óta csak a lengyelpiacon vásá-rolok. A legolcsóbb tejet, kenyeret, kolbászt, csirkefejet, lábat, zúzát: kutyaeledelként eladott nyesedéket vásárolok.
– Nem igaz, hogy nem találtál valami takarításfélét átmenetileg?
– Nézzed: találnék, de nem engedi az önérzetem. Hogy én techni-kusi végzettséggel a zsebemben, húszévnyi gyakorlattal mások szennyesét takarítsam? Nem, ez nem megy!
– Tedd félre a büszkeségedet, gondolj a gyerekedre! mi lesz vele?
– Nem tehetem, Bogi, mert akkor szembeköpném magamat! Oda lenne az erkölcsi tartásom. Ha beledöglök, sem adhatom alább! Vagy menjek el kurvának? Gondolkodtam ezen is, de ahhoz már túl el-használódtam... A testemért semmit se adnának a piacon, elhiheted! A lelkem meg? Ugyan, kinek kell ma egy nyomorult lélek?...
– Nincs ebből kiút, Saci?
– De van: anyám halálát várom.
– Hogyan? Nem értettem jól, mit vársz?
– De, jól értetted: anyám halálát várom. Tudod, az anyám egy-szobás állami lakásban él. Nincs senkije. A Parkinzon-kór annyira elhatalmasodott rajta, hogy ágybafekvő beteg. Én vagyok a gondo-zója, s ezért egy ingyen ebédjegyet kapunk a Vigadóba, és havonta ezerkétszáz forintot segélyként. Ebből élünk hárman.
– Hogyan?
– Nézd, a Vigadóból hazaviszem anyámhoz az ebédet. Megvár-juk, míg kijön az iskolából a lányom: Emese. Ő megeszi az ebéd ja-vát, aztán ami marad, abból eszem én, s pár falat jut az anyámnak is... Nézd, a feje már úgy rázkódik neki, mint a vibrátor, még azt a pár kanál levest is kilötyköli a párnára. Úgy etetem, mint a madárfi-ókát. Nem soká húzza már.
– Pláne, ha halálra koplaltatod.
– Hidd el, nem kell neki több: látom a szemén, ha kívánja az ételt.
– Istenem, olyan ez, mint amikor a pelikán saját vérével táplálja a fiókáit. Kafkai rémálom.
– Nézzed, az a tervem, hogy eladom a lakást. Már meg is hirdet-tem. Nem bírom a rezsit fizetni. A fűtéssel is, a villannyal is el va-gyok maradva. Ki fogják kapcsolni hamarosan a villanyomat. El kell adni a lakást, és amit kapok, abból élni... túlélni ezt a recessziót. Csupán pár év, amíg ki kell tartanunk. Csak addig... addig megélni valahogy.
– És ha elfogy a pénz? Mért nem veszel erőszakot az önérzeteden, és vállalsz valami takarítást? Bedolgozást? – kérdeztem tőle, mire arca kigyúlt, púpossá görbült háta kiegyenesedett, és büszkén vágta oda a szavakat:
– Másokat szolgálni: soha!
– És mi lesz a lányoddal?
– Elég csinos ahhoz, hogy ha padlóra kerülök, levigyem az éjsza-kába. Inkább legyen kurva, s éljen emberhez méltóan, minthogy technikusi oklevéllel a zsebében éhen haljon, ha nem akar koldulni.
– Szörnyű! – mondtam csüggedten, s a tompa fényű szemeket kutattam.
– Mi szörnyű van ebben, Bogi? Nem igaz, hogy még te sem értesz meg? Át kell, hogy adja a helyét. Nincs más megoldás. Aztán, ha pár év múlva nem tudok elhelyezkedni, nem lesz megoldás, elfogy a suska amit a lakásomért kaptam, akkor elemésztem magamat, és az anyámtól öröklött lakást a lányomra hagyom, hadd boldoguljon ahogy tud.
– De hisz ez rémálom, ez egy őrület, Saci!
– Nincs ebben semmi – mosolyodott el révetegen, s szemei befel-hősödtek –, ez a világ rendje, Bogikám. Én most az anyám halálát várom, a lányom majd egykoron az én halálomat várja. Így kerek a világ!

Ideje: Augusztus 01, hétfő, 06:42:12 - bogumil

Nyomtatható változat

Nyomtatható változat

Küldd el levélben!

Küldd el levélben!

Vissza Rovathoz

Életünk napjaink

"Anyám halálára várva" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion

Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Anyám halálára várva (Pontok: 1)
- csingi Ideje: Augusztus 02, kedd, 10:20:01
(Adatok | Üzenet küldése)

Jaj, ez rettenetes....!!!! :((( de nem lehetetlen. Mégcsak nem is abszurd, hanem hétköznapi történet?.... Jaj.

Re: Anyám halálára várva - bogumil Ideje: Augusztus 02, kedd, 10:41:06

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.46 Seconds