| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A kapualj |
|
 |
Sanda nagyot nyújtózott, és lassan elindult, hogy megnézze a pincelejárót, hátha talál harapnivalót. A lakók sokszor odatesznek valami maradékot.
|
Sanda nagyot nyújtózott, és lassan elindult, hogy megnézze a pincelejárót, hátha talál harapnivalót. A lakók sokszor odatesznek valami maradékot. A kapualj nem szerette a macskát. Jellemtelennek tartotta, amiért a földszinti Hegedűs néni lábához törleszkedik, hogy kinyávogjon egy kis tejet, aztán esténként meg körmös tappancsával
pofozza a színes apró virágokat, amelyeket a nyugdíjas, vastag szemüveget viselő özvegy nevelget az ajtaja előtti virágosládában. Ma szerda van, és olyankor jön Sanya, a szemetes. Sanyát szerette, mert jókedvűen lökte be mindig a nehéz kaput, és fütyörészve tolta ki a nehéz kukákat. Sanya sohasem késett, ezért a kapualj hálás volt neki, mert nyaranta nehezen viselte a szeméttárolók bűzét. Amikor a szemetes elment, Kárász, a házmester mindig felmosta az egész udvart. A kapualj nagyon várta ezeket a perceket, mert olyankor kellemes, hűvös érzése támadt, szabadabban lélegzett, és visszaemlékezett ifjú korára, amikor vidékről feljött munkások építgették, csinosítgatták a házat. Rajta sokat dolgozott egy vastag szemöldökű, csöndes ember. Mindig finoman ért hozzá, egyenletes, könnyed mozdulatokkal simítgatta, alakítgatta. Az udvar még fel sem száradt, de Békési, a fiatal szakmunkás, már alatta gyújtott rá az első cigarettájára, amit el is szívott mire kiért a buszmegállóba. A gyár messze volt, a lakók közül elsőnek ment el otthonról. Az anyja, a Teri néni nem szerette, ha fia dohányzik, az apját is az vitte el, így Teri néni szemében a dohány maga volt az egyedüllét, a szomorúság, a betegség okozója a világban. A gyerekeket szerette a kapualj, igaz nem azokat, akik mindenféle csúnya szavakat firkáltak, karcoltak az oldalára! A házban sok gyerek lakott, de leginkább az ikreket szerette. A kislányoknak azt is elnézte, hogy szép lila krétával apró virágot rajzoljanak rá, ami alá odaírják, hogy „apa”. A kapualj tudta nagyon jól, hogy soha többé nem jön haza az apjuk. A pletykás Csomósné mesélte el a szomszéd házban lakó barátnőjének, amikor az átjött hozzá egy kávéra, és már a kapu kilincsét fogta, hogy „az a szegény asszony” meg itt maradt a két gyerekével. Az ikrek anyjára gondolt. A lányok három évesek voltak, amikor apjuk meghalt. A virágot akkor rajzolták, amikor óvodások lettek. Ennek már több éve, de a kapualj vigyáz a virágra. A lányok mindig tiszták, friss szappan illatuk van, hajukban színes szalag, amitől a kapualjnak sírni támad kedve, de a kapualj olyat nem tud. Csak vigyáz a feliratra.
A kapualj szerette, amikor eső van, mert olyankor sok idegen is betér hozzá. Egyszer egy fiatal, mosolygós pár szaladt be hozzá. A lányon átázott a vékony blúz, mellbimbói szinte átszúrták a ruha anyagát. A fiú finoman hozzáért az ujjaival, a lány pironkodva vonta el a fiú kezét. Ott álltak sokáig alatta, így azt is hallhatta, hogy egy moziról beszélgetnek. A lánynak tetszett a film, a fiú valami lélektani drámát emlegetett, amit a kapualj nem értett, de a lány olyan figyelmesen hallgatta a fiút, hogy büszke volta alkalmi vendégeire, amiért náluk húzták meg magukat. Egy őszi napon meg maga a Művésznő lépett be az utcáról, hogy megigazítsa lecsúszott harisnyáját. A nőt felismerte a kukák tetejére rakott egyik magazin címlapjáról. Nagy kalapot viselt, retiküljét a karjára fűzte, és szitkozódva próbálta magát rendbe hozni.
A részegeket ki nem állhatta a kapualj. Összevizelték, összepiszkították a falait. Kárász, amikor észreveszi őket, mindig ordibál velük, és tuszkolja ki őket a kapun kívülre. Kántort, a vándor muzsikus cigányt viszont kedveli a házmester. Sohasem kergeti el, igaz, a férfi is „tudja a tisztességet”. A kapualj ezt a kifejezést a mérnök úrtól hallotta, aki egy alkalommal megállt szót ejteni a házmesterrel. Kántor mindig óvatosan nyitja-csukja a kaput, illedelmesen meghajol az udvaron, hangosan köszön, és hegedülni kezd. Olyankor megáll az élet a ház udvari lakásaiban. Sokan kikönyökölnek a korlátokra, gyerekek telepednek a gangra, hogy lábukat a semmi fölé lógázva hallgassák a zenét. Kántor szépen játszik. Szeme behunyva, ráncos arcán valami nagy szomorúság. A lakók aztán újságpapírba csomagolt pénzeket dobálnak le neki, amit a kalapját levéve összeszed, meghajolva áldást kíván a házra, és elmegy. Egyszer a fia is vele volt. Olyanforma, mint az ikrek, csak fekete hajú, és nagyon vékonyka. Ott állt végig az apja mellett, fejét picit meghajtva, ahogy csak a vakok tudnak várakozni a járdák szélén. Az ikerlányok akkor le is szaladtak, és egy szalvétába csomagolt süteményt nyomtak a kisfiú kezébe. Akkor a kapualj majdnem elsírta magát ismét, és hálás volt annak a kis csibésznek, aki kicsúzlizta a villanykörtét, mert így az a kis lila virág megmenekült a másnapi takarítástól.
A kapualjnak nagyon hiányzott Mezei bácsi, aki annak a kis boltnak volt a tulajdonosa, amelynek bejárata nála volt. Mezei bácsi golyóstoll betéteket töltött újra. Eleinte sokan jártak hozzá, aztán az idők múlásával egyre kevesebben. A kapualj szerette a tinta illatát, szerette elnézni, ahogy este a bácsi törölgette a gép halványzöld burkolatát, és megkedvelte Mezei bácsit is, aki mankóval járt, egyik lábán fémkeretet, vastag cipőt hordott. Egy őszi napon aztán nem a megszokott időben hallotta meg a jellegzetes közeledő hangokat. Mezei bácsi órákkal később jött, két másik emberrel, akik összeszedtek, és teherautóra pakoltak mindent az üzletből, egy nehéz lakattal lezárták az ajtót, harsányan elköszöntek a bácsitól, és elmentek. Mezei bácsi néhány percig még ott állt az ajtó előtt, kezével megsimította a kilincset, és elbicegett. Az üzletben volt már trafik, gombos, mostanában meg egy erősen dohányzó, fiatal nő nyitja a lecserélt ajtót. Mobiltelefon tartozékokat, öngyújtókat árusít. A kapualjnak jobban tetszett a Mezei bácsi, mint ez a festett körmű, hangosan beszélő nő.
A kapualj pedig szerette az embereket, csak meghajlott felette az idő. Tudta, hogy egyszer annyira megöregszik, hogy a lakókat elköltöztetik, gépek jönnek, és lebontják a házat. Nem bánkódott ezért, csak azt a lila virágot, azt szeretné átmenteni az új háznak.
Semmi mást.
|
Ideje: Augusztus 03, szerda, 13:41:04 - fenyesi
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A kapualj" | Belépés/Regisztráció | 19 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A kapualj (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Augusztus 03, szerda, 14:11:28
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon tetszett az írás hangulata,kissé meseszerűen előadott történései.Közel áll hozzám a stilusod. Bogi |
|
|
|
|
|
Re: A kapualj (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Augusztus 03, szerda, 15:21:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Az elején csalafinták voltak a mondataid, mert először másra számítottam. Ez olyan volt, így olvasva is (mert hozzáképzeltem a hangod), mint mikor rögtönzöl. Nagyon JÓ!
Ööö... ezek szerint nemcsak a falnak? 8))) |
|
|
|
|
|
Re: A kapualj (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 03, szerda, 15:31:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Mennyire jellemző rád ez a furcsa, sejtelmes, különleges hang... Nagyon tetszik kivétel nélkül szinte minden írásod: annyira meleg és emberi.
Örömmel olvaslak mindig, fénykém :) |
|
|
|
|
|
Re: A kapualj (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Augusztus 03, szerda, 15:39:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Fényesi,
Mindig elkápráztatsz. A különböző életekből kiragadott részletek, tökéletes bemutatása. Annyira életszerű, hogy még az arcvonásokat is láttam. A szagok is megjelentek a tudatomban, szinte éreztem őket. A hangok és a hangulat, tökéletes. Köszönöm, hogy olvashattalak.
Szeretettel Anna |
|
|
|
|
|
Re: A kapualj (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Augusztus 03, szerda, 17:52:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon jó volt olvasni, nyilván mert nagyon jól írsz.
Üdv: cs |
|
|
|
|
|
Re: A kapualj (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Augusztus 03, szerda, 20:55:22
(Adatok | Üzenet küldése) | Mestermunka! De igazán! :-)) Azon tűnődtem, miért szeretlek annyira olvasni. Rájöttem. Hihetetlen mélységű beleérzőképességgel (empátiával) rendelkezel, és így lehet, hogy egy kapualj életre kel, és emberi érzéseket produkál, nem is akármilyeneket. Különös gonddal formálod meg a gyermekfigurákat, ahogyan arra csak egy a való életben is szerető apa lehet képes. Szokatlan gyengédséggel írsz a szerelemről, ifjúságról, és rendkívüli finomsággal az erotikáról. Az írásaidban általában felsorakoztatod az igazi emberi értékeket, és döbbenetes a kifejeződő fontossági sorrend. Te nyitott szemmel jársz az utcán, de mégsem a szemeddel, hanem a lelkeddel látod a tárgyakat, embereket, jelenségeket. Ha Te festő volnál, akkor is nagyon tehetségesnek tartanának.
Mert a lényeget látod, az igazi tartalmat a felszín mögött. Apró, már-már lényegtelennek tűnő dolgokat fedezel fel a gyermek kíváncsiságával, és a középpontba helyezed azt, ezáltal másokkal is láttatsz. A kis lila virágra gondolok például, amiből Te értéket teremtesz. Írásod egy gyöngyszem, jó volt olvasni. :-)))) |
|
|
|
|
|
Re: A kapualj (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Augusztus 04, csütörtök, 20:44:15
(Adatok | Üzenet küldése) | | Dicséretes életkép az egyszerű emberek mindennapjairól. |
|
|
|
|
|
Re: A kapualj (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Augusztus 06, szombat, 05:02:53
(Adatok | Üzenet küldése) | | Csak egy-két mondat egy-egy szereplőről, de az olvasó már ismeri az egész környéket. Legalábbis van róla egy fantázia-képe. Ha most mindenki leírná, hogy szerinte milyen színű a macska, hány éves Sanya vagy Kárász, melyik filmet nézhették meg a fiatalok, stb., akkor szerintem igen sokféle új történet kerekedne belőle... És ez szuper! :) |
|
|
|
|
|
|
