| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Megint verik a lármafát. Most, a nép közellenségévé kikiáltott parlagfű, a papírnyár és az összes virágzó fa levegőben szálldogáló virágpora ellen kongatják a harangokat. |
Az asztma, allergia rohamos terjedéséért a szerencsétlen parlagfüvet teszik meg egyes számú közellenségnek, s riogatják vele a lakosokat. Tudom, borzasztó a kivörösödött, könnyező szemű, orrfúvásban szenvedők látványa, de!
Ha jól belegondolunk, akkor a teremtő globálisan teremtette meg ezt a világot virágporostól, poratkástól, fástól-bokrostól és emberestől együtt.
Érdekes, hogy évezredeken át nem is hallottunk allergiáról. Szépen együtt éltünk az allergénekkel, amit hangsúlyozok: időtlen idők óta szimbiózisban él velünk, a természet koronának kikiáltott környezet és önpusztító lényekkel.
Miért van az, hogy egyeseknek semmi köze az asztmához, allergiához? Velem együtt, szemtelenül jövünk-megyünk, szívjuk a gaz virágport, az autók bűzét, a politika és média mocskát magunkba, mint az anyatejet, s mégsem tüsszengetünk?
Miért van az, hogy sokan már csecsemőkorban elkezdik asztmás, allergiás rohamaikat, s életük végéig szenvednek ebben a népbetegségben?
Megmondom miért:
Ha szomatikusan nézzük a dolgokat, akkor az A vércsoportúak alkatilag egyenesen a stresszre hajlamosak, s a stresszhelyzetek váltanak ki belőlük allergiás rohamokat. A B vércsoportúak viszont az elfogyasztott táplálék által válnak hajlamossá az allergiára. Az AB vér-csoportúaknak olyan magas az immuntoleranciája, hogy a leginkább környezet és stressz-tűrőek, és kétszeres mennyiségű antitest áll rendelkezésükre az allergének legyőzősére.
Fizikálisan a pollenek, porban található lektinek, kölcsönhatásba lépnek belégzéskor a szervezet antitestjeivel, amik a hisztamin felszabadítása mellett más kémiai allergéneket is kibocsátanak (kinineket), amik a garat nyálkahártyának vizenyőjét, a tüdő hörgőcskéinek görcsét, orr nyálkahártya és a szem könnyezését váltják ki.
Akinek pechje van, az A vagy B vércsoportú és messzire kerülnie kell a stresszhelyzeteket, allergiás reakciót kiváltó étkeket. Lásd: PETER D’ADAMO: Az ABO terv.
Az utóbbi tíz évben a nyugodt, tespedt életmódból hirtelen a vadkapitalizmus és az új korszellem számos kihívása zúdult a magyar társadalom nyakába. Ezt a kevésbé stressztűrők pánikkal, stresszel, depressziós rohamokkal élik meg, s ezt az élethelyzetet kiárasztják családjukra és környezetükre is.
Egyes jóslások szerint, pár éven belül a lakosság 70-80%-a fog allergiában szenvedni.
Az ötvenes évek elején a fotbalpálya és a gyár közötti több négyzetkilométeres területet összefüggő parlagfű erdő borította. Csapásokat vágva bele, jártunk, az utat lerövidítve, a suliba. A városban gyorsan növő több ezer papírnyárfa ontotta a pollent tartalmazó vattát.
Mi, akkor még hírből sem ismertük az allergia, asztma fogalmát. Boldog együgyűségben építettük a Rákosi apánk által ígért kommunizmust.
És most, a nagy szabadság létbizonytalansággal, munkanélküliséggel, a megélhetési bűnözéssel, kiszorítósdival, médiamérgezéssel önt nyakon bennünket.
Ha mindenki esze, munkabírása, leleményessége szerint megtalálja a neki kijelölt helyét a világban, akkor kizárva magunkból a stresszt, elfeledhetjük az allergia rémét.
Ha megteremtjük a belső és külső egyensúlyt, ha elkerüljük a konfliktushelyzeteket, s nem akarunk mással olyat tenni, amit magunknak nem kívánunk, akkor békességben élhetünk a külvilággal, és nem kell kampányszerűen százával csokorba kötve kihuzigálni a szerencsétlen parlagfüvet. A parlagfű és a virágzó fák teszik a dolgukat: mézelő méheknek adnak alapanyagot. Ők nem bántanak bennünket, csak figyelmeztetnek rá, hogy valamit nem jól teszünk , letértünk a számunkra kijelölt helyes útról. És mi erre a reakciónk? A jó szándékot a növényzet kiirtásával toroljuk meg. A parlagfű után majd allergének híján kialakul a rezisztencia jelenség vállfaja, és az eddigi allergének helyét a gyümölcsfák, a bodza, a kerti virágok pora veszi át, és ha szépen sorjában kiirtogatunk minden növényzetet, nem lesz a méheknek mézelő legelő, nem lesz méz, nem lesznek gyümölcsök, aztán a búzára is sor kerül, nem lesz kenyér, de az allergia az marad. Majd a kipusztított növényi allergének híján egymásban keressük allergiánk okát, és az ősi elfojtott gyűlölet az emberiség kiirtásához fog vezetni.
Éppen ezért a nótával szólva: „Ne vágj ki minden fát!...”
|
Ideje: Augusztus 04, csütörtök, 22:49:09 - bogumil
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A parlagfű védelmében" | Belépés/Regisztráció | 29 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A parlagfű védelmében (Pontok: 1)
- mango (mango2004@citromail.hu) Ideje: Augusztus 04, csütörtök, 22:54:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ...rémisztő jövőképnek tűnik... Talán csak nem járunk ennyire pórul...?!
Búza, mint allergén...?! Még elgondolni is rossz.
Érdekes írás, - fogalmam sincs, mennyire valós ez a félelem? Rosszul hangzik... |
|
|
|
|
|
Re: A parlagfű védelmében (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Augusztus 05, péntek, 06:21:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | "A" tipusú szekréciós immunglobin hiányről van szó. Na azír mer neked nincsen ilyen hiányod, nem biztos, hogy akinek van az bűnös ebben. Csak hogy árnyaltabb legyen a kép. Nekem sincsen és hasonlóan éltem gyermekkorom, és most se törődök ilyesmivel. ( Ez részben politika is. )
Egy 0 RH pozitív.
|
|
|
|
|
|
Re: A parlagfű védelmében (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Augusztus 05, péntek, 07:45:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Na, ilyet sem olvastam még!
Okulásomra szolgál!
Köszönöm
fényesi |
|
|
|
|
|
Re: A parlagfű védelmében (Pontok: 1)
- Jan_Monses (jm@nostromo.hu) Ideje: Augusztus 05, péntek, 11:02:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | A „fizikálisan" szó ebben a szövegkörnyezetben nem használható...
jm |
|
|
|
|
|
Re: A parlagfű védelmében (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Augusztus 05, péntek, 13:03:24
(Adatok | Üzenet küldése) | | Tudományosan érdekes írás, s azt hiszem, ez a helyes világlátás. |
|
|
|
|
|
Re: A parlagfű védelmében (Pontok: 1)
- LunaPiena Ideje: Augusztus 05, péntek, 14:02:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Én is azt olvastam valahol, hogy a legtöbb allergiás önelfogadási gonddal küzd - túl sok "ideális" kép bombáz minket a médiából, aminek meg akarunk (már aki) felelni. Csak azt nem tudom, hogy akikről csecsemő korukban kiderül, hogy liszt- vagy tejcukor érzékenyek, azokkal mi van? Hmm.
Üdv: egy allergiamentes A negatív :) |
|
|
|
|
|
Re: A parlagfű védelmében (Pontok: 1)
- Netelka Ideje: Augusztus 05, péntek, 18:56:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon érdekesnek találtam az írásodat. A konklúzió is igen figyelemreméltó és elgondolkodtató.
Megy privi a személyes észrevételemmel, nem akarok másokat untatni vele :) |
|
|
|
|
|
Re: A parlagfű védelmében (Pontok: 1)
- csingi Ideje: Augusztus 06, szombat, 15:36:30
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon érdekes, amiről írtál. Elgondolkodtató, hogy az ember még mindig hajlamos rá, hogy ne az okot, hanem csak az eredményt nézze, nem is gondolva végig a dolgokat. Még mindig szokás, hogy amitől félsz, amit nem ismersz, azt pusztítsd el, válassz egyszerű utat, keress bűnbakot. Tényleg félelmetes perspektíva... holott az embernek kellene változni, nem a természetnek az ő alkotórészeivel. A különböző vércsoportok különböző reagálásait én a táplálkozással kapcsolatban olvastam, az is nagyon-nagyon érdekes. |
|
|
|
|
|
Re: A parlagfű védelmében (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Augusztus 07, vasárnap, 07:38:26
(Adatok | Üzenet küldése) | Gyermekkori kutyaszőr-allergiás asztmám volt. Nagyon nem szerettem, ezért minden kóborkutyát haza akartam cipelni. Majd nekiálltam leküzdeni. Iszonyú kemény úszással, és sporttal. Szerencsém volt, a gyerekkori asztma leküzdhető- mondták az orvosok. Én meg mindvégig tudtam, hogy az egész valahonnan másfelől érkezett, mégpedig a túlféltésből, amiből 11 néhányéves koromra elegem lett, és elhatároztam: én márpedig nem leszek beteg.
Itt a legújabb mánia a pongyolapitypang írtása erős idegméreggel. Marha logikus ugyebár. .. a tévé mutatja, ahogyan a permetezett pázsiton csemetéink mezítláb szaladgálnak, avagy négykézláb másznak, majd kis öklüket a szájukba gyömöszölik. Végre, valaki már rájött, hogy azért a hülyeségnek is van határa, bár minket még eléggé megnéztek a lányommal pitypang koszorúval a fejünkön.
A steril világ baromsága élére rendezni a környezetet. Szerintem a vegyipari cégek hatalmas kaszája a tavasz, és jócskán megfizetik a médiát, hogy bizony írtani, és írtani azt a sárga virágot, hisz micsoda bűnos gyom az, és mennyivel szebb a zöld, hibátlan pázsit.
A parlagfű is eléldegélt évszázadokon át, esetleg lelegelte valami éhes jószág.. mi lesz a következő vajon? A boglárka? Az ibolya? A hóvirág? A mézvirág? Körülöttünk vasárnap reggel 9-kor rendre kivonulnak a tisztes polgárok füvet nyírni, mi meg ehelyett edtük a fű közül keresve a vadepret, csak néztek minket, mint valami marslakót, hogy jééé mikre nem leltünk a talpunk alatt, holott ott fehérlett a szomszéd kertjében is előtte a sok kis virág.
A kislányom alig lépkedett még, és anyósomék kertjében rávetődött a fekete földre, majd élvezettel nyomta a szájába. Akármit csináltunk vele, legközelebb megint nekiugrott. Anyám bölcsen megjegyezte: van abban a földben valami, ami kell annak a gyereknek. Egy vagy két hétig művelte, majd soha többé.
Egyik fórumon olvastam, eszement anyukák nem puszilják meg gyereküket, mert fogzuvasodást okozó baktériumok kerülhetnek a kicsi szájába, éppen emiatt ráordítottak a nagyapára,
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
|
