| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Mancit, a szomszédunkban lakó idegileg leszázalékolt hajadanvolt szépségének romjain tengődő asszonykát mindenki csak énekesmadárnak hívta a környéken.
|
Amikor rájött, panaszosan elkezdett énekelni, de úgy,hogy még az egész ház zengett panaszos jajszavától.A szomszédok, s gyámjai,a gyerekei kezdeményezték szociális otthonba való elhelyezését, s gyámság alá vétették.Manci küzdött a gyámság alól való kiszabadulásáért. Bíróságra adta az ügyet. Aztán megtörtént a tárgyalás és örökre elhallgatott az énekes madár...
A tárgyaláson megjelentek a peres felek. Ott volt a két lánya, a nagyobbik élettársa,a gyámügyi előadó,az ügyvédek. A bíró ismertette az ügyrendet, majd a felperes, Manci hivatalból kirendelt ügyvédje adta elő a gyámság megszüntetése iránti kérelmet. Már az elején baljóslatúra sikeredett minden. Amikor a személyi igazolványokat kérték Manci vonakodott azt átadni. Így érvelt. – igazolvány kell ahhoz, hogy az ember megkapja az igazát? Ha nem én lennék az, aki vagyok, azt hiszik, akkor itt lennék? Lenne nekem más dolgom is!– a bírót azonban ez nem hatotta meg, ragaszkodott a személyazonosság igazolásához.
– Asszonyom, ismételten kérem az igazolványát!– nem adom ki a kezemből!– A bíró az asszony jogi képviselőjére nézett magyarázatot várva. Az kezeit széttárva elhárította a magyarázatot. A bíró újfent neki szegezte a kérdést Mancinak.– Kapcsolatban van a perrel az igazolvány átadásának megtagadása? Kérem, válaszoljon!
– Igen, bíró úr! Félek, ha egyszer kiadom a kezemből az igazolványt, elveszik tőlem, és soha nem kapom többé vissza! Éppen ezért pereskedem, nem akarom, hogy elvegyék tőlem a személyiségemet! Bírói segédlettel akarnak megfosztani a szabadságomtól, diliházba juttatni! Könyörgöm, segítsenek egy beteg asszonynak, egy édesanyának!
– Bolond, mondtam, hogy bolond!– kiáltotta Éva, de a bíró csendre intette, majd így fordult Mancihoz.– megígérem magának, hogy a tárgyalás után visszakapja az igazolványát, csak most adja ide, nekem!– Manci tovább ellenkezett.
– Mért higgyek én pont magának.? Hiszen a törvény erejével tettek gyámság alá, most meg az arcomat is el akarják venni!-mutatott vádlón a gyámügyi előadóra. Maguk ahelyett, hogy a gyámoltalanokat védenék, ellenem szövetkeztek! Ki akarnak forgatni a tulajdonomból, bolondok közé csukatni! Meg akarnak fosztani a munkalehetőségemtől, hogy bebizonyítsák életképtelen, vagyok? Erre megy ki a játék, bíró uram! Pontosan azok akarják elvenni az életemet, akiknek életet adtam! Hát akkor öljenek meg, itt vagyok! Kiáltotta és a bírói pulpitusra, dobta személyi igazolványát.
– Kérem a felperest,hogy röviden ismertesse a per tárgyát ,nyújtsa be igazolásait,bizonyítékait!– A kirendelt ügyvéd benyújtotta az iratokat. A bíró átfutotta és a gyámügyeshez fordult kérdésével. – Van hozzáfűzni valója a Gyámügynek? A gyámügyes igy válaszolt.
– Tisztelt bíróság a felperes paranoiában szenved, orvosi kezelés alatt áll. Nem alkalmas önálló életvitelre. Ezért rendeltünk mellé gyámot. Mi a gyámság további fenntartása mellett foglalunk állást.
– A felperesé a szó!– mondta a bíró és a felperes ügyvédjére nézett. Az átnyújtotta a legújabb felülvizsgálat jegyzőkönyvét. Kiegészítésképpen még szóban hozzátette. Az áll a jegyzőkönyvben, hogy kellő gyógyszerezéssel felügyelt mellett önálló munkavégzésre képes. A bíróság elfogadja a benyújtott igazolást. Újra megkérdezi a felperest, miért akarja a gyámságot megszüntetni?
– Hogy miért? Uraim én a jóhiszeműségem áldozata vagyok. Magamhoz vettem a lányomékat, mert nem volt hol lakniuk. Azt viszont nem kértem tőlük, hogy gyámkodjanak felettem. Mondják meg, hogy kiben bízzon az ember, ha nem a saját gyermekében? Csúnyán rászedtek, rábeszéltek az ideiglenes gyámság alá helyezésre. Most pedig már meg akarnak szabadulni tőlem!.Bolondok házába akarnak csukatni,hogy elbirtokolják tőlem az otthonomat!Uraim,bíró urak,szánjanak meg,hát önöknek nincsen édesanyjuk?
– Csillapodjék asszonyom, senki sem akarja önt bezáratni! – a gyámügyeshez fordulva megkérdezte tőle–, mivel indokolják a gyámság további fenntartását?
– Képtelen az önálló életvitelre, ügyeit nem intézi, hangos éneklésével zavarja környezetét. Környezettanulmányt végeztünk. A szomszédok egyöntetűen ellene vannak. Zavarja őket a magatartásával. Családban való felügyelt alá való helyezéssel a gyógyszerek szedése mellett munkavégzésre képes. Azzal nincs semmi baj. Ha a lányáék nem vállalnák a gondnokságot, akkor ügygondnok kinevezést fogjuk kérni számára.
– Kérjük ügygondnok, vagy családi segítő kinevezésének a lehetőségét megvizsgálni és a lányáék ideiglenes gyámságát megszüntetni!– Mondta Manci ügyvédje.
– Mi az összeférhetetlenség oka?– fordult a bíró a peres felekhez. A lánya szólalt meg elsőre.– Nézze bíró úr, mi mindent elkövetünk a kordában tartására, de az már elviselhetetlen, hogy napszám elkóborol, már az utcán is hangosan énekel. Mindenhol szégyenkezünk miatta.– az asszony ránézett a lányára és csendesen megjegyezte.– ha ez titeket annyira zavar leányom, akkor szépen kérlek benneteket, menjetek el!– Nem, anyám, te nem vagy beszámítható, nem hagyhatunk magadra! Meg különben is mit szólnának a szomszédok, ha levennénk rólad a kezünket? Inkább a kornyikálásról szoknál le!
– De leányom, nekem senki se szólt. Mért baj az, hogy halkan a magam örömére dúdolgatok.? – Ha te ezt dúdolgatásnak nevezed? Úgy ordítasz, mint a svábhegyi, beteg szamár! Zeng a ház tőled!
– A bíró közbeszólása bele fojtotta az indulatoktól fűtött szavakat a leányba.Mancinak adta meg a szót. Manci ránézett a lányára és így szólt hozzá.
– Azt mondod rám leányom, hogy én bolond vagyok?
– Hát persze, ott a helye a bolondok között! Elvitetjük, miénk lesz a lakás. Tudja meg, a Szilvit is bejelentettük tegnap! – a bíró a gyámügyeshez fordulva megkérdezte – van valami akadálya az ideiglenes gyámság feloldásának, és helyette ügygondnok kinevezésének?
– A Gyámügy részéről nincs akadálya.A Családsegítő Központ, felügyelet alá helyezi és egy munkatársunk rendszeresen, fogja látogatni,s mint ügygondnok intézi az ügyeit. Javasolom az eredeti állapot visszaállítását.– Manci védője kért szót.
– Kérem a jogcím nélkülivé vált lakáshasználókat a lakás elhagyására kötelezni, és az eredeti állapotot visszaállítani! – a javaslat hallatán úgy ugrott fel Éva, mint akit kígyó mart, meg. Magából kikelve rikácsolta.
– Kitennének egy fiatal párt, egy kiskorú gyereket egy bolond miatt? Minek egy személynek háromszobás lakás?
– Mert az ő tulajdona – válaszolt neki a bíró. Ekkor Manci ültéből felemelkedett, közelebb ment a lányához és kinyújtott kezének ujjaival megérintette. Az idegesen félrekapva fejét, elfordult. Az asszony most a kisebbik leánya felé fordulva csüggedt mosollyal ajkain megszólalt.
– Gyermekeim, megszültelek, és szeretettel felneveltelek benneteket. Ezt nem érdemeltem meg tőletek. Hát kiveszett belőletek az irgalom, el akartok üldözni az otthonomból, mint egy kivert kutyát? Ne engedjétek el a kezemet!– mondta könyörögve és letérdelt a kisebbik lánya elé. Az durván eltolta maga elől, mint egy kellemetlenül útjába kerülő rossz férget. Az asszony felegyenesedve a kislány szemei közé nézve így szólt hozzá.
– Te, boldogtalan vagy leányom. Egyszer majd, te is anya leszel, neked is lesznek gyermekeid. Majd akkor gondolj vissza erre a napra, hogy neked is volt anyád, aki szertett!
Többet nem szólt. Tekintetét lassan körbehordozta a jelenlévőkön. Aztán eltűntek az arcok,a környezet. Előrenyújtva kezeit elindult a nyitott ajtón át a kijárat felé. Ajkán még egyszer leges legutoljára felcsendült a bánat dala “… Jaj, de széles, jaj, de hosszú, az az út! Amelyiken kedves párom elindult!... Hosszú útról visszatérni nem lehet,mert elhagyott aki engem szeretett!...”
A kisebbik lány felsikoltott, az anyja után indult, de a nagyobbik visszahúzta. Csak egy elhaló kiáltást tudott magából kipréselni: – édesanyám! – sikoltotta,és anyja felé kinyújtott karjai lehanyatlottak. De ezt már a halába menetelő nem hallotta. Kiérve a bíróság épületéből egyesen a Duna part felé vette az irányt. A kilátóhoz érve átbújt a védőkorlát alatt. A szédítő mélység fölött egyensúlyozva először letekintett a szörnyű mélységbe, majd felnézett az égre mintha a mennyország kapuját keresné tekintetével. Aztán még egyet lépett előre és belehullott a semmibe.
|
Ideje: Augusztus 10, szerda, 23:57:40 - bogumil
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Az énekes madár halála." | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
