| Küzdőtér |
|
|
|
"Kissé, bármilyen kissé is, apró és titkos módon, mindannyiunk egy picit õrült . . . Mindannyiunk egyedül van alól és megértésért sír; és soha nem tudjuk teljesen megérteni a másikat, és mindannyiunk kissé idegen marad még azok számára is akik szeretnek minket . . .
A gyengék akik igazán kegyetlenek, gyengédségre csak az erõsek képesek . . . Akik nem ismernek félelmet nem igazán bátrak, mert a bátorság csak az elképzelt dolgokkal szembenézés képessége . . .Jobban megérted az embereket - bármilyen öregek és hatalmasok is legyenek - ha úgy nézel rájuk mint gyermekekre. Mert legtöbbünk soha nem nõ fel, csak magasabbra . . . Boldogság csak akkor látogat hozzánk amikor a szívünket és agyunkat az elképzelhetõ legmesszebb nyomjuk. Az élet miértje hogy érjünk valamit - hogy számítsunk, hogy kiálljunk valamiért, hogy legyen egy kis különbsége annak, hogy éltünk egyáltalán. " Leo Rosten
Megbocsájtok.
Leó Buscaglia előszeretettel idézte ezt a néhány sort, s a négy előadásán amin részt vettem, háromban használta. S most hogy, alkalmam adódott nekem is félreülni, s a sebeimet nyalogatni egy kicsit, ez a néhány sor jut eszembe. S megbocsájtok. Mert megbocsájtani is csak, ha bármi is igaz az idézetből, azok tudnak akik tudják, hogy mit jelent bocsánatot kérni. S akik fel tudják fogni, hogy van amiért bocsánatot kérni. Istenem, milyen hajszálnyi innen a távolság úgy megbocsájtani, hogy akinek megbocsájtunk nem is vette észre, hogy bocsánatot kérni valója akad. Nem baj ha ezt nem követed szorosan. Lazán is odakerülsz, hacsak egy kicsit is az idézet első mondatára hivatkozhatok. De ha követni tudtad s megértetted akkor igazán tudod miről beszélek. Arról, hogy gyerekkorormtól azt tanultam, hogy kegyes legyek az ellenem jövőkkel s ne akadjak fenn nevén nevezni amit látok. Hogy nagyvonalú adakozó s feledékeny kölcsönös legyek. Ó az adósságot is megbocsájtom. Arról . . .
Megbocsájtom a gyávaságotokat is, biztos, hogy csak az önfentartás ösztöne diktálta. Azt, hogy nem volt bátorságotok látni amit néztetek, azt, hogy csak azt láttátok amit elétek állítottak s bármi ami ezek árnyékába került, elkerülte a figyelmeteket. De a fény árnyék játék csak az: játék. Egy elemlámpával s két gyufaszállal a rövidebb gyufaszálnak hosszabb árnyékot vetek.De azt is megbocsájtom.
Megbocsájtok. Elnézem, hogy előre meghatározott úton indultatok el s a nem járt út minden bájával, minden mennyei kanyarával sötétben maradt előttetek mert nemcsak a szemeteket tartottátok csukva iránta, hanem a szíveteket is bezártátok. S azt is megbocsájtom.
Én sokmindent megbocsájtok. Biztos ti is egymásnak, azonban bocsánatotokért még magamnak sem esedezem. Nem lenne mit kezdenem vele. Rövid egy emberöltő. . . .
S azt az egyet nem tudom megbocsájtani. Ne ijedezzetek, nem rántok le leplet senkiről, majd idővel mind rájösztök, hogy az emberi szív belefárad ugyanazokba a mosolyokba, s új mosolyok nem lesznek, mert amikor ideje volt újakat keresni túl foglaltak voltatok a régiekért fizetni. De meggondoltam magam, azért is megbocsájtok.
Mert gyermekkorom óta úgy voltam tanítva, hogy mosolyt adni nagyobb öröm mint kapni. S gyermekkorom óta hiszem. S megbocsájtok mert nem izgat egyáltalán, hogy úgy nőnék öreggé, hogy nem mosolyog rám senki. Csak legyen akire mosolyogjak . . .
Szép nyugodtan úgy vehetitek ezt mint egy beszélgetés elkezdését. Mert a legnagyobb sértés az, ha megint átnéztek rejtam, rajtunk. Manapság mindenki tud beszélni mindenkivel. Kínából rendelhetnek dolgokat Amerikába, élő egyenesben beszélgethet valaki Houstonból valakivel a nemzetközi űrállomáson, s mégis. Apák nem beszélnek fiakkal, testvérek nem beszélnek hónapokig, s kritikusok, akiknek dolga a beszéd, úgy vágnak le alkotókat, hogy egy szót sem szólnak hozzájuk
De megbocsájtok . . .
|
Ideje: április 29, csütörtök, 19:26:21 - Janó
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Megbocsájtok" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
