| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Párnacsata a trombózissal |
|
 | (Gondolatok, érzések)
1. Boka
Amikor elestem, már éreztem, hogy ez a fájdalom valami más. |
A mérkőzést otthagytam, de még lábon hazamentem. Estére kisebb zsömlék alakultak ki bokám mindkét oldalán, aminek következményeként földön csúszva közlekedtem a lakásban. Jobb lábam úgy húztam magam után, mint az a bogár, amit még gyermekként figyeltem meg egy szokatlanul meleg, őszi napon. Oldala megnyílt, egyik szárnya félig nyitva libegett, meglehet menekülni próbált a veszély felfedezésének pillanatában. Nedves csíkot húzott a porban. Ráborítottam egy kilyukasztott tejfölös dobozt, hogy védelmezzem, de mindhiába. Estére a hangyák ellepték a testét.
2. Fekvőgipsz
A kórház ránézésre úgy tíz éve volt igazán felújítva. Tartok attól, hogy egy alaposabb feltérképezés, ehhez még jó tíz évet hozzátenne! Néhány helyen fehér csempével pótolták a mára már kiértékelhetetlen színű eredeti falborítást, és ettől minden szükségszerűen állandóvá merevült. A kezelőben elhanyagolt külsejű ember kiabál tolószékből az egyik asszisztenssel. Maga kicsoda? -ismétli többször, érzékelhetően italos, és verekedni akar. A főorvos leinti a tettlegességtől sem visszariadó ápolót. Nem jut el a szó, hagyja! - ő meg ezt ismételgeti.
3. Véletlenekről
Amennyiben értelmünk teret enged azon gondolatnak, hogy a világon semmi nem történik véletlenül, mindennek oka, célja van, akkor most nagyon várom az elkövetkező heteket, hónapokat! Persze meglehet, hogy már megkaptam a választ, és ott kell lennie a szabadságra betervezett – és most elmaradt - programok útvonalainak mentén, egy be nem következett baleset, veszekedés, vagy kellemetlen találkozás képében. Nem ott lenni, egy nem adott pillanatban. Sohasem tudom meg.
4. Az ellenpont
Ugye akkor kell lennie egy másik oldalnak is, mivel önmagában semmi nincs a világban! Most nagy gondban vagyok. Keressem, várjam, vagy megtalál?
5. A Világ virága
Amennyiben csak virágok lennének a Földön, és semmi más élőlény, akkor is illatoznának?
6. Templom
Elvérzek, ha szólítasz!
Talpam fájdul, amikor feléd lépek,
térdem megcsuklik, s mint tengerbe a
jéghegy, alámerülök pillantásod mélységébe,
Isten!
7. Fraxiparine
Ma ügyetlen voltam, és kapkodó. Csak másodszorra sikerült az üveg tartalmát bőröm alá nyomni. Megcsippentem a bőrt a hasamon, 45 fokban beszúrok. A gyógyszer apró párnát formáz, szívverésem felgyorsul. Félek, egyszer elájulok.
8. Zene
Fejhallgatóval olyan, mintha én lennék az ütem, a háttérből fuvola felesel, hegedűk hangjával áramlik bennem a folyamat. Belsőégésű (zene) motor vagyok, apró karosszéria hibával.
9. A kutya
Olykor a pokolba kívánom a szomszéd fekete keverék kutyáját. Van, hogy hajnalban rákezdi az ugatást, és reggelig folytatja. Múltkor kifigyeltem. Minden vakkantásnál hátsó két lábára lendül, a két mellső a levegőt rúgja, majd visszahuppan, és kezdődik az egész elölről. A lánc biztosan tart. A hang meg szabad. Ugass kutya!
10. Ibrahim Ferrer
Még nem emlékeztem rá.
Egyszer majd elbúcsúzunk. Szivar füstje mögül szól, kezünkben tartott poharainkon megcsillan egy veterán amerikai autó fényszórója.
11. Klaviatúra
Bebizonyosodott, miszerint képtelen vagyok billentyűk nélkül írni. Bevallom, ezt régóta sejtem, ill. tapasztalom. Most, hogy begipszelt jobb lábam mozgásomnak, ezáltal programjaimnak gátat vet, és az íróféle, meg egyéb alkotó ember egyik kifogása, az idő úgy hullt az ölembe, mint első szerelmem bozontos öle, oly váratlan, és kiszámíthatatlanul, nos akkor csak rakosgatom az olvasásra levett könyveket az ágyam köré. Belémmar innen is, onnan is néhány sor, rácsodálkozom Márai 1938-as soraira, amelyek jólesően korszerűek, és néhány helyen pont annyira nem kimondóak, ahogyan szeretem, aztán Bernadette szemeivel próbálok látni, akinek 1858-ban megjelenik Mária, majd a főváros műemlékei közé vegyülök, kinyitom a kávéház ajtaját, márványlapra hull a cigaretta hamuja, komédiások köpönyege után friss eső kapkod, lovak hátán megül a verejték. A kocsis csillagot pattint az égre.
12. Rose Red (Stephen King)
Végignéztem a két részt. Utólag már tudom, hogy a ronda, kövér, szemüveges fickó miatt, aki a múltba látott. Benne volt valami hátborzongatóan és reálisan gonosz. Olyan emberi.
13. Bernadette és Mária
Csak lettem volna Bernadette
szeme, amikor könnypárás
köveikről leomlottak a jámbor
állatok testei, és lelküket hátrahagyva
kirepültek a csodavárók földje fölé!
Micsoda időtlen surranásokat hallatott
száz és száz apró ízelt végtag, ahogy
sziklák hasadékaiból kibújva megtorpant,
hogy hitet, fullánkot, tapogatót feszítve
magasztalja a jelenés csöndjét, hiszen
Mária jött.
14. Párizs
Nálunk kocsmának mondanánk, ott egy bisztró. Kerek asztal mellől fordítom ki a hajlított fából készült széket, barnasága szemérmetlen kalandot sejtet, kávét kérek, az ajtó előtt fehérruhás nő sétál el, combja vonalával incselkedik a ruha könnyűsége. Adyra gondolok, pedig még arrébb a beszökés. A valamikori Három Holló épületének falán tábla üzen a költőnek, az Andrássy és Hajós út sarkán. Könnyű bor forr penészes pincék hordóiban.
15. Augusztus
Akárhogy is, de a padlások porszitálós félhomályából, de még a pincék védett sarkaitól is elvált a Nap illata. A fák között hűvösre húzza magát a szél, a nők is harisnyát simítanak magukra, vízgyűrűkkel jegyzi magát új nászra a természet. A költő az aprót hátrahagyva lép ki egy valamikori nyárba, a pincér új legendát présel mellénye zsebébe.
16. Eső után
Szóváltásra nézek ki az ablakon. Fiatal nő ül az út szélén, derekáról felcsúszott a felső, fehér bőrén tetoválás. Felette férfi hadonászik, és kioktat. Miután elindulnak látom, hogy a lány fenekén vizes a nadrág. Átkarolva mennek az emelkedőn. A férfi tenyere nyirkot szárít, esőtáncot ringanak a sejtek.
17. Égi lovas kocsi
Vágtában mentünk a szekérnyi széles úton. Az eke hátul feketéllett, én meg félősen kapaszkodtam a bak deszkájába. Nagybátyám a homlokára tolta a kalapját, és leköpött a földre. Abban az évben a fele szőlőt elvitte valami gomba.
18. Skót könyvsiker
Mi kell ahhoz, hogy egy könyv sikeres legyen (egyáltalán megjelenjen)? Egy tehetséges alkotó, hatékony menedzselés, és egy (kellő kockázatot vállaló) kiadó. Az elsőről oktalanság vitatkozni, hiszen olykor (?) némi kapcsolat fedezhető fel a másik kettővel. Nekem utóbbi kettőről egy szó jut az eszembe, egy kép idéződik bennem, mint saját kis Loch Ness-i szörnyem, egy suhanó árny, ami inkább rossz, mint jó érzést, de mindenképpen hiányérzetet hagy maga után, ez pedig nem más, mint a pénz. Szóval nekem Skócia nincs is messze, de mindenképpen közelebb van, mint egy (hazai)könyvsiker.
19. Étkezéstan
A vers helyét a világétkezés végén, a desszerthez felszolgált ital képében tudom leginkább elképzelni. Semmiképpen nem főfogásként, vagy helyette, ami nélkül ugyan még megél az ember, de mindenképpen olyan valaminek, amitől teljes, egy lesz az egész. Nos a Föld lakosságának jelentős része vagy egészségtelenül étkezik, vagy gyors étkezdéket látogat, vagy nem fogyaszt desszertet, vagy egyszerűen csak éhezik. Egyszer talán mind éhen halunk. A versektől függetlenül is. (…és csak desszertet fogyasztva?)
20. Kultúrmáz (Intelem Barátaimhoz)
Kapcsolgatom távirányítóval a Világot. Szeretünk, veszekedünk, harcolunk, gyűlölünk, szóval biztosan egy fajból származunk. Végül megállapodok egy csatornán, ahol csak mulatunk. Egyformán hullámoznak a kezek, a kislány szöveget fúj, az öregasszony hozzámotyog, férfi hangoskodik, nyitott tenyerével az ég felé csapkod, a színpadon a ritmus állandó, a fellépők változnak. Vagy ki tudja? Talán ők is állandók, csak egy jó sminkes keze van az egészben, aki mázol, púderez, és elfed jó pénzért, de egyfajta kultúrmázas csak ő is! A Mozgatók kissé távolabb állnak, figyelgetik a légkört. Nincs hiba a rétegben? Hová kell még egy kis fedőanyag, egy kis máz? A táblát már rég kidobták ez nem Kultúrház, csak egy kultúrmáz! Így kis betűkkel. Viszont ízléseket még én sem hasonlítok pofonokhoz! (Vagy mifene!) Ne tegyétek Ti sem, Barátaim!
21. Swing
1935. A hatalmas üvegajtót egyenruhás nyitja, a ruhatáros hölgy csinos, mosolyog, valamikor majd filmcsillag lesz! Már hallani a zenét. Fúvósok mellé igyekszik a zongora, a cin megrezzen, szólót sikít a klarinét. Pálmák mellől mozdul, és asztalt mutat egy későbbi emlékmesélő, megviselt ötdollárost mutat, első borravalóját, szeme sarkában lopott titkok fénye. A színpadon egy díva improvizál, a dob pergésre készen les, ütemre mozdul a hangszerek íve a falon, trombita rekedtségét férfihang bársonyítja, hátrafésült hajjal hódít a mosoly, pezsgővel habzik az élet, lányok combjain megfeszül a csipke, „This Can’t Be Love”, de nem hisszük, mert hamisan kacsint a nagybőgős, és száját takarja egy kis vörös molett a sarokasztaltól.
22. A fekete bárd
Tulajdonképpen nem is énekel. Elmond, megvall, emlékeztet, figyelmeztet, jósol, és ígér. Egy vándorló garabonciás. Úgy hírlik, nincs is állandó lakcíme. Jár a világban, megáll néhány hétre, hónapra, szerelmes lesz egy arcba, a tenger zajába, a szél bolyongásába, az asztal helyébe az ablak előtt, amiről lelátni egy udvarra, ahol feketébe öltözött lány táncol egyedül, nyakába tengerzöld fátylat kerít a hínár, lépte nyomán apró virágok nőnek, kislányok koszorút fonnak belőle Federico Garcia Lorca sírjára. Csak egy hegedű szól keservesen, de büszkén. A színpadon csak áll egyhelyben, rezzenéstelen arccal, és feketében. Kimondottan örülök, hogy Leonard Cohen nem tartotta be a szavát, amikor 1972- ben bejelentette, hogy visszavonul.
23. Csíksomlyó gyertyái
A jegyen még az Óbudai Amfiteátrum van jelölve, a bemutató helyszíneként. 1983. augusztus volt, talán az Államalapítás napja, és több ezren ott ültünk, álltunk, kapaszkodtunk a Városligetben. A darabot megelőző hírekre már nem is emlékszem, de az előadás közbeni érzésekre, az azt követő hangulatra viszont igen, meg arra, hogy sok rendőr volt. Az István megkoronázását követő dalt aztán hazáig énekeltük. 2003-ban meg véletlenül egyik közszolgálati adónkra tévedtem, ahol (20 évvel a bemutató után) megszámlálhatatlan ember előtt előadatott a rockopera. Ott ragadtam a készülék előtt. Mennyivel más, mennyivel emberközelibb volt, mint a fővárosi! Most 2005-ben egy kereskedelmi adó vetítette le. Minden dalt taps, ováció, és könny köszönt meg. A darabot végignéztem, és arra gondoltam közben, hogy a szerepeket játszó színészeknek, ha soha többé nem lépnének már színpadra, már akkor is megérte az a közel két óra, abban a szeretetben, örömben, várakozásban. Mások voltak a szereplők, mint a bemutatón, de engem nem zavart Varga Miklós 1983-ban még kevésnek mondott magassága! Kovács Kriszta elbűvölt Sarolt szerepében, mert annyira emberi volt, ahogy kimosolyog a darabból a több ezer nézőtéri gyertya ragyogását látva. Bródy János színrelépését pedig megrendítő taps fogadta. Talán Novák Péter alakítását éreztem nem jól értelmezettnek (halványnak). Egy nagy különbség azért volt a két évvel ezelőtt látott közvetítéssel összevetve! Az okát is tudom. A közszolgálati nem akart (politikai) vihart kavarni azzal, hogy az előadás legvégén elénekelt Székely himnuszt is leadja. A kereskedelmi megtette. Mondhatnánk, hogy üzleti kérdés az egész? Nem tudom, nem is érdekel. Bennem az a tengernyi gyertya fénye marad meg, az arcok ragyogása, a könnyek, az Ünnep! Ragyogj, csak ragyogj Te Emberi Fény!
|
Ideje: Augusztus 25, csütörtök, 23:11:41 - fenyesi
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Párnacsata a trombózissal" | Belépés/Regisztráció | 11 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Párnacsata a trombózissal (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Augusztus 26, péntek, 06:55:02
(Adatok | Üzenet küldése) | | Lebilincselő,mélyen elgondolkodtató,sodrásával magával ragadó irást olvashattam Tőled.Remek.Ezt szeretem,az önálló gondolatokat,nem pedig az Aforizmák,Aranyköpések,Viccgyüjteményekből ollozót irásokat. Bogi. |
|
|
|
|
|
Re: Párnacsata a trombózissal (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Augusztus 26, péntek, 08:27:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Hála az égnek, úgy érzem jobban vagy. Hiányoztál itt, és ez az írás nagyon Te vagy. Nem méltatom mert az, hogy Te vagy, mindent kifejez....
Szeretettel Anna |
|
|
|
|
|
Re: Párnacsata a trombózissal (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 26, péntek, 09:47:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | fénykém, gondolatfoszlányaidat élvezettel olvastam...Sok közül Rád lehet ismerni...Annyira egyedi Fényesi-stílus ez :) |
|
|
|
|
|
Re: Párnacsata a trombózissal (Pontok: 1)
- szemilla Ideje: Augusztus 26, péntek, 15:36:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ha majd nagy leszek, én is bemegyek a kórházba, és ilyen jókat írok... de lehet, hogy inkább kocsis szeretnék lenni, és csillagot pattinta az égre:)) de leginkább azt szeretném, ha nem fájna semmid, és mégis életben lennél... |
|
|
|
|
|
Re: Párnacsata a trombózissal (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Augusztus 26, péntek, 20:49:57
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kár, hogy itt nem lehet pontozni, nagy ötöst adtam volna rá. |
|
|
|
|
|
Re: Párnacsata a trombózissal (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Augusztus 27, szombat, 15:13:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tetszett. |
|
|
|
|
|
Re: Párnacsata a trombózissal (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Augusztus 27, szombat, 16:30:07
(Adatok | Üzenet küldése) | | Élményszerű írás, finom irónia, bölcs derű, írói hitelesség, ami azzá teszi. |
|
|
|
|
|
|
