| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Egyperces festmény |
|
thomba
 |
A történet keretére a Mester húzott vásznat, eltakarván ezzel a lényeget. Az elsô másodpercben még nem tudja mit ihlik, s mit nem. |
Igaz, se nem tánc, se nem ihlemtanár. Egyszerû ecsetforgató. Most tehát még nem ihlik, csak az ecsetforgatókönyvet veszi kézbe. Stilisztikát tanul. Ez ugyan nehezen megy, mert állandóan összetéveszti a Lord Mayort a biedermayorral, a rokokót egy rokkant lottóárusssal, az expresszionizmust egy lekésett expresszvonattal. A barokkról azt hiszi, ugyanolyan szabályai vannak, mint a tarokknak, a kubizmusról, hogy a kubista párt irányvonala, míg az avantgardról, hogy légiós vezényszó.
De sebaj! Ötvenöt másodperc még mindig hátra van.
A Mester örül. Annyira, hogy most már ecsetet is lehet vele fogatni. Kezébe veszi tehát az ecsetet és nézi, nézi. Egyelôre nem tud mit kezdeni vele. Igaz, egyszer találkozott egy részeges szobafestôvel, de attól csak inni tanult meg. Márpedig itt az ital nem segít! Az ô kezében az ecset egy lelkikényszerszám. Muszáj! Csak azt nem tudja, hogyan fogjon hozzá? A hatalmas vászon láttán elfogja a tériszony, de ez már jó elôjel, hiszen ennek hatására festették meg a Dugonics Tituszt is. És sok ilyen apró hatásból lesz a remekmû. A Mester csak most jött rá, hogy alapjában véve ô egy hatásvadász, hiszen ifjú korában a hatásvadászoknál szolgált, de innen kirúgták, mert mindig felbôszítette a vörös festék, mint bikát a piktorreádor, és csak zöld naplementét volt hajlandó festeni. Ez az! Megvan a cím! A Nap Levente!
S ehhez még mindig van ötven másodperc.
Most lát hozzá a színkeveréshez. De annyira összekeveri ôket, hogy a végén már ô sem tudja melyik melyik. Találomra kiemel egyet. Épp ilyen színû ruhát látott az Ultra Marin. Ez lesz az alap. Nagyszerû! Egész belebíborsózik a háta. Ebbôl valami nagy fog születni. Most már csak az arányokat kell megtalálni. A fenébe tette? Az ágy alatt nincsenek, a szekrényben sincsenek. De sebaj! Jöhet az elsô ecsetvonás! A Mester karjaiból kibomlik a téma. A Mester ilyenkor néma.
S vagyon még negyvenöt másodperc.
A háttérrel kezdi. Ecsetkezelése egy kicsit még kezdetleges, de valójában csak most fogott hozzá. Eddig ihlett. Ez persze így helytelen. Mert ich lettem, du lettél, er lett. Er lett rontva az egész. Újra kell kezdeni. Ám a Mester nem adja fel. Ebbôl is látszik, hogy naiv festô. Én már rég feladtam volna. Borzalmas, hogy mennyi veszôdséggel jár a mûvészet!
Még negyven másodperc is gondot okoz.
A Mester arra gondol, hogy miért nem lett belôle zenész? Mennyivel könnyebb a muzsikoknak! Egész nap csak kapálnak, és semmi gondjuk. Zúg a Volga és ocsicsornyaja. Hát persze, hogy így könnyû! Katalin cárnô is azt mondta Lisztnek: könnyû neked muzsikom, te még a Camparit is rapszódával iszod. Aztán meg, gondolja a Mester, a ballerináknak is könnyû. Folyvást lábujjhegyen járnak, nem keltenek fel senkit és semmit, még az érdeklôdést sem. Márpedig én pontosan azt szeretném!
De már csak harmincöt másodperc van hátra.
Hogy lehet felkelteni az érdeklôdést ennyi idô alatt? Talán egy ébresztôecsettel, csak egy kis vekkersárgára van szükség. Így még sok mindent meg lehet menteni. Elôször is az ecsetet, még szükség lehet rá máskor is. Aztán a vásznat. Nagyon jó alsónemût lehet belôle készíteni. S végül természetesen a témát. Hopplá! Mi volt a téma? A Mesternek kiszáradt a torka, leöblíti egy kis dési hubertusszal. Aztán gondolkozik. Te jó isten, mi volt a téma!? Csak nem akar az eszébe jutni, pedig az idô rohan.
Alig van már harminc másodperc.
Tulajdonképpen nem is a témával van baj. Az jön automatikusan. A legnagyobb gondot a cím okozza. Kavarognak agyában a különféle címek: Árvácskák, cinkék, cinóberkék, Elmosódott Marsfakó, Ufókák fürdôzése. Az elsôt nehéz picasszóban elmondani, a másodikhoz egy kis szinnyei merszre volna szükség. Persze, egy Manet vagy egy Monet utánzat volna a legjobb, hiszen az hozná a legtöbb money-t. És ezeknek mostanság renoára van. Az igazság azonban, hogy munkácsinján kell bánni a dolgokkal, nem lehet mindent csak úgy rippl-ropsz összecsapni, mert ezt még egy Bencz úr sem engedheti meg magának. No, mindegy, a csontváry kocka el van vetve.
Huszonöt másodperc alatt kell létrehozni valamit.
Ekkor jut eszébe a Mesternek az eszmei tartalom. A képnek valamit mondania kell, de mit? Mondja azt, hogy egy kínai nem az irígységtôl sárgul, hanem már gyerekkorától, de az is lehet, hogy már úgy született? Vagy mondja azt, hogy a panír nem ételek burkolását szolgáló nyersanyag, hanem egy hegység Tejbegríztánban? Esetleg fejezze ki azt, amit Galilei sem tudott, történetesen, hogy nem a Föld mozog, hanem a benne élô kukacok? Vagy magyarázza azt a szemlélônek, hogy a súlytalanság nem állapot, sokkal inkább elviselhetô, ezzel szemben a pénztelenség elviselhetetlen, de kitartó állapot? Vagy még inkább azt, hogy a cselló nem hangszer, hanem egy trójai csel-állat, a derelye viszont nem étel, hanem a furulyához hasonló hangszer?
Már csak húsz másodperc van hátra, és a Mester még mindig az eszmei mondanivalón töpreng.
Egy festmény mégsem állíthatja azt, hogy a fakszimile egy fülemülére emlékeztetô madár, vagy azt, hogy a Riksa nem tehén, hanem kuli, a kuli viszont nem rabszolga, hanem kabát. Egy festménynek ennél jóval többet kell kifejezni. Olyasmit például, hogy a guillotine hasonló a zselatinhoz, csak sokkal veszélyesebb. Netán felhívhatja az emberek figyelmét arra, hogy a Korán nem szentkönyv, hanem reggel nyolc óra.
Istenem! Hogy megy az idô? Már csak tizenöt másodperc.
A Mester még nem alkotott semmit, de már azon töpreng, mit szólnak majd a nézôk mûvei láttán a múzeumban? Lelki szemeivel már ott látja képét a Mona Erzsi mellett. Függ a falon, mondjuk a Lajos címû portréja. Vele szemben ártatlan párizsi szeletek, akarom mondani leánykák vitatkoznak. Azt kérdi az egyik: ugye ez a Casanova? Mire a másik: te csacsi, már hogy lehetne ez egy Casanova, amikor az egy szupernovával együtt üstökös volt. Nem állja meg szó nélkül a harmadik sem: márpedig ez egy szupercasanova, aki üstökösként tûnt fel. De jön a zárlatvezetô, és igazságot tesz, mivel azt mondja: ez a festmény a Laji. Nem a Nagy Lajos, mert akkora vászonra a mûvésznek nem tellett, nem is a XIV. Lajos, mert ez volt az elsô amit a Mester festett, viszont korabeli, akarom mondani javakorabeli férfit ábrázol. Nagyon sokan csak úgy nevezik: A Laji, mert hogy olyan századelaji stílusban készült.
Már csak tíz másodperc van, de a Mester még mindig álmodozik.
Megfesthetne esetleg egy önarcképet, hiszen világéletében a saját portréját szerette volna látni. Eredetileg másokat akart erre a feladatra felkérni, de mindig balul ütött ki a dolog. Szinnyei belekezdett, de egy Lilaruhás nô lett belôle. Munkácsy keze alól a Siralomház került ki. Vasarely csak a vonalakat látta benne, Picasso meg csak a békevágyat. A Mester végül is határoz. Ismét meg akarja ragadni az ecsetet, de erre nincs szükség, ragad az magától. Túl sok enyvet kevert a festékbe.
Öt másodperc! Vajon elég ez egy remekmûhöz?
De a mûvészet nagysága a pillanatnyi ötlet. Amikor a Mester meglátja a macskáját, egy hirtelen ötlettôl vezérelve, öt másodperc alatt egy gombolyagot fest alája.
Megszületett az alkotás!
Igaz, nem mammut, csak pamut.
|
Ideje: Szeptember 18, vasárnap, 21:00:11 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Egyperces festmény" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Egy perces festmény (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Szeptember 18, vasárnap, 21:50:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | :)))) Sosem csalódom, ha elolvaslak :) Nem tudom, neked is egy percbe telt-e, mire ez az agymenés összejött, de nagyon jól sikerült :) Mondhatnám úgy is, nálam ült a siker :)) |
|
|
|
|
|
Re: Egy perces festmény (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 19, hétfő, 04:48:03
(Adatok | Üzenet küldése) | | Azért nem ilyen egyszerű az alkotás.Lehet,hogy Barcsay Jenőbácsi utolsó tárlatán a tiszta vonalak,pár ecsethúzással felkent absztraktjai percek alatt készültek el,de egy élet tapasztalata,munkája van mögötte.Tehát:nem mindegy az ki festi azt a gombócot a macska alá:Picassó vagy Kubacska Kacagány.Nem mindegy az,hogy Örkény irja azt az egypercest,belesűritve száz oldalnyi mondanivalót,vagy Krapacsek Vendel ...A személyiség mindent meghatároz. |
|
|
|
|
|
Re: Egyperces festmény (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Október 18, kedd, 04:53:28
(Adatok | Üzenet küldése) | | Egyhónapos késéssel érkeztem, de örülök, hogy visszaolvastam... :) "Humoros művek" kategóriában az egyik legjobb Full-os írás!!! :))) |
|
|
|
|
|
|
