| Küzdőtér |
|
|
|
 |
In memoriam Jenny |
|
Fatyol
 |
Már éppen elfordulni készültem a tévétől, amikor egy másik arcot láttam meg: egy szőke, törékeny, mosolygós-kedves arcot. |
Délután kattintgatva a borzadály tévécsatornák között, apró lánykákat pillantottam meg diadémmal a fejükön. „Egy újabb idióta szépségverseny” - gondoltam, de ottragadva figyeltem tovább. „Mint valami borzasztó rossz szürrealista film” - meredtem a képernyőre. Valami elfuserált tornateremben egy halom izgatott anya rohangál. Egy sarokban a kopott aranyfüggöny előtt egy apróság Lisa Minelli számot énekel hamisan, majdnem felbukik a fekete-lila boában, amit a nyaka köré tekertek. Haja csigákban a fejére tornyozva, gyűszűnyi pici száján kilónyi rúzs. A kamera az anyját mutatja: remeg az idegességtől, fején az izgalomtól félreáll a műgonddal összetákolt frizura.
Már éppen elfordulni készültem a tévétől, amikor egy másik arcot láttam meg: egy szőke, törékeny, mosolygós-kedves arcot. Míg az előző egy valódi apróság volt, mindössze négy éves, ő már idősebb, alkatra felnőtt nő. Csak a szeme! A szeme, mint egy kicsike kislányé.
Színpad nem lévén, a parkettán kijelölt területre lépett, és táncolni kezdett. Minden mozdulatán látszott: nagyon keményen felkészült. Vékony, törékeny alakja pontosan, előre kidolgozott, hibátlanul végrehajtott koreográfiára mozgott. Szeme végig egy ponton függött: a terem szemben levő sarkában mereven őt néző anyján.
Mikor végzett, meghajolt , majd igyekezett távolabb kerülni a fellépés helyétől, majd erős köhögőrohammal küszködve az anyjához igyekezett.
A riport követte őt, majd bemutatott az előző napokból néhányat. A lány komoly beteg volt: szívnagyobbodásban szenvedett. Lélegeztető készülék, és injekciós fiolák serege várta a szobájában. A mellette levő szobák némelyikében az előző kis négyévessel vitatkozott az anyja, aki nem akarta a csavarókat éjszakára a hajába, csokit akart enni, és ágyba bújni.
Ekkor már odaszegezett a film a tévé elé. A döbbenettől szólni sem bírtam. Még mindig az idősebb lány járt a fejemben, de a pindurkát is mélységesen megértettem. Újabb képek a beteg lányról: a neve Jenny, és 14 éves. „Csak 14 éves...” - szólok feldöbbenve a férjemre nézve - „Úgy néz ki, mintha 20 lenne, de nem: nézd a szemét! Istenem ez a gyerek nagyon beteg, ennek a hegyekben, jó levegőn volna a helye”
De Jenny úgy tűnik boldog. A filmben éppen megmutatja előző nyereményét, az anyja gyönyörködve nézi őt az ágyon ülve. Jenny pörög, fejére egy régebbi diadém kerül, és a szemét le nem veszi az anyjáról. Majd újabb köhögőroham.
Az ágyon fekszik, a hasában egy beépített kanül. A gyógyszer így gyorsabban felszívódik...
Következik a másnap este. Szülők, főleg anyák, nagymamák tolonganak szánalmasan kicicomázott apróságokkal, a másik oldalon az idősebbek, szintén szülőkkel. A szervező könnyekig meghatódva: "Nagyszerű, csodálatos családok ezek mind, és milyen öröm! Minden kislány álma valóra válhat, hiszen mindegyik hercegnő lehet mára."
Nézem ezt a szervezőt, és azon tépelődök, hogy ez komolyan elhiszi-e, amit mond.
A kamera egy picike lányt mutat. Jazz-t táncol néhány akrobata elemmel. Négy éves. Az anyja ugrálva biztatja, de a kis tömzsi lábacskák nem táncra termettek, a kicsi csetlik-botlik, majd kétségbeesve megdermed, és nem mozdul. Az anya noszogatja :" You know this! You know this!”..., - de a kicsi csak áll könnybe lábadt szemekkel, majd kiszalad. Odalép az anyához az előbb könnyekig meghatódott szervező egyik embere, és durván kiparancsolja őket a teremből.
A pillanatnyi kínos csend után újabb mosoly mindenkitől, majd következnek az idősebbek. Jenny ismét tökéletes műsort ad, de a nevét, és lakhelyét köhögőrohammal kísérve tudja a mikrofonba mondani. Szégyenkezve keresi anyját a szemével, aki láthatóan dühös, de leplezi.
Jenny végül is nem nyerte meg a versenyt. Díjat kapott, de hisztérikus rohammal kísérve más örvendezett a koronának.
Következő kép: Jenny a hófehér báli ruhában aranyozott serleggel, és oklevelekkel megrakodva benyit a szobájukba. Anyja nem várta meg. Hason fekve csirkét fal az ágyon. A kislány kényszeredetten közelebb megy a hideg légkörű szobában az ágyhoz. Próbál mosolyogni, de az anyja durván nekiesik. Jenny nem hozott pénzt a konyhára. Sokat fektetett bele az anya, és lám: nem térült meg. A kislány döbbent arcára nincs kifejezésem, mint ahogyan a magaméra sem. Csak cseng a fülemben a nő szava: "You are lost." - te vesztettél.
Esős reggel a következő kép. Jenny egy diadémmal a fején, kutyájával az ölében, farmerban, pulóverben mosolyogva ül egy autóban. Az anya felháborodottan meséli a riporternek, itt családi klikkek vannak, nem volt igazságos a verseny, de a következőre már Jennynek úgy fel kell készülnie, hogy mindenképpen nyerjen.
Nemrégen az egyik fórumon egy anyuka megkérte a fórumtagokat, klikkeljenek már egy weboldalra, ahol gyermekszépségversenyre benevezett kislánya is szerepel. Csak egy szavazat, és nagyon megköszönné.
Két hétre rá Jenny meghalt. Tizennégy évet élt.
Én nem tudom, hogy milyen világ ez? De ezek a tisztességes, keresztény emberek...
Ma belémnyilallt: amikor én is szavaztam szívességből, lehet, hogy aláírtam egy gyerek halálos ítéletét...?
Minden gyermek csodaszép. Mi a nyomukba sem érhetünk.
|
Ideje: Október 01, szombat, 19:10:27 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "In memoriam Jenny" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: In memoriam Jenny (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 01, szombat, 19:48:08
(Adatok | Üzenet küldése) | Kétélü dolgot feszegetsz. Először is,egy szívbeteg kislányt lelketlenség tánc és szépségversenyen szerepeltetni.Tehát itt felkelted az ellenszenvet a pénzsóvár szülő ellen.Ugyanakkor,lelkiismeretfurdalásod támad ,hogy ismerősöd kérésének eleget téve az ő lányára klikkeltél,s esetleg ezért nem nyert Jenny.Biztos,hogy vannak klikkek,pénzen vett voksok,de általában a legjobb szokott nyíerni. megható a befejezés...jenni a következő versenyt már nem érte meg,meghalt.
Jó írás. |
|
|
|
|
|
Re: In memoriam Jenny (Pontok: 1)
- mango Ideje: Október 01, szombat, 19:56:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Katám, nagyon jó írást hoztál.
Szívszorító. Ez a szó jut hirtelen most csak eszembe.
..és ...felháborító is valamiképpen... |
|
|
|
|
|
Re: In memoriam Jenny (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: Október 01, szombat, 20:03:35
(Adatok | Üzenet küldése) | | Amikor ilyen tragédiák történnek, sosem egyéneket, felekezetetket kell felelőssé tenni, hanem azt kell megmutatnunk, hogy ilyen a világ. A világtendencia a materiális világszemléletben keresi az önigazolását, és így fordítja ki azt önmagából. Katona szavaival: " a teremtésben vesztes...". |
|
|
|
|
|
Re: In memoriam Jenny (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Október 01, szombat, 21:24:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megrendítő... mást most nem tudok mondani. |
|
|
|
|
|
Re: In memoriam Jenny (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Október 01, szombat, 22:38:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szörnyű! Sőt az a szörnyű, hogy jó néhány szülő valamilyen szinten hasonlóan neveli a gyerekét. Csak a siker számít! Zeneórák, nyelvórák, sport, meg még sorolhatnám. A gyerek meg igyekszik megfelelni a szülő szeretetének! :( |
|
|
|
|
|
|
