| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Látogatásom a Titicaca tavon |
|
bogumil
 |
Végigbuszoztunk a tóparton, amíg, a határőrsig értünk. Már a buszról is csodálatos táj tárult a szemünk elé. |
1992 decemberében befejezve perui háromhetes kalandozásainkat, elindultunk Bolívia meghódítására. Vonattal akartunk végigmenni a határig, majd átjutva kompraszállva a tó Bolíviai oldalán megszállni, hogy másnap ellátogassunk a puno indiánokhoz. A sors kissé megváltoztatta útitervünket. Mielőtt Punóba, a határvárosba értünk volna katonák, lepték el a vonatot. Mindenkit igazoltattak, sok helyi lakost letartóztattak.
Mint megtudtuk, kitört a ki tudja hányadik forradalom Peruban. Természetesen karanténba helyeztek bennünket a városka egyetlen tranzit szállodájában. Másnap aztán egy csoportos útlevéllel, katonai kísérettel buszra ültettek bennünket és átdobtak a határon. Bolíviai földön kissé fellélegeztünk, de a buszról nem tudtunk leszállni. Végigbuszoztunk a tóparton, amíg, a határőrsig értünk. Már a buszról is csodálatos táj tárult a szemünk elé. A négyezer méteres magaságban elhelyezkedő tó valószínűtlenül kéken tükrözte vissza a nap sugarait felületéről. A parton kékre festett falú indián falusi házak állottak. Az egyik faluban megálltunk műszaki pihenőt tartani. Félórát kaptunk a szemlélődésre, toalett elvégzésére, a büfében való nassolásra.
Mi, néhányan videósok a faluvégi mosodában remek életképeket készítettünk. Ugyanúgy sulykolták a tó vizében derékig vízben állva az asszonyok, lányok, gyereklányok a szennyest, mint valaha a mi falusi ősanyáink. Csapkodták a kövekhez, sujkolófával sulykolták, facsarták, majd teregették a tisztára mosott ágyneműt, fehérneműt és ruhadarabokat.
A pihenő után a közeli határátkelőn átestünk a vámon és bepecsételték a Bolíviai beléptetést útleveleinkbe. Buszunk felgördült a kompra és háromnegyedórás csodálatos panorámát nyújtó utazással átjutottunk a tó másik oldalára. A jelentéktelen kisvárosban elhelyezkedtünk szálláshelyeinken és eltettük magunkat másnapra.
Másnap reggel totoranád tutajra szállva elindultunk a tóban fekvő Nap és Hold templomának meglátogatására. Helyi idegenvezetőnk elmagyarázta, hogy a kultikus hely időtlen-idők óta fenn áll. Pacsamama születet a hegyen az ég urának, a Teremtő Istennek: Itzamnának a kegyelméből. A tó istene pedig megteremtette Varikocsa papát, hogy legyen neki párja. Ők voltak az első emberpár a földön. Az ő gyermekeik népesítették be a földet.
A csodálatosan kék vízen lassan siklottunk a szent hegy felé. Odaérve a hegy lábához kikötötték a tutajt és elindultunk felfelé az emberpróbáló síkos kőlépcsőkön. A ritka levegő légszomjat okozva, igencsak próbára tette szervezetünket. Felérve hatalmas fekete oltárkövet pillantottunk meg. A közepe úgy volt kiképezve, hogy egy embert lehetett ráfektetni és kivágni a szívét. Az oltár oldalán vércsatorna futott le. Feketéllett az évezredek alatt rászáradt vértől. Idegenvezetőn a következő legenda szerint adott magyarázatot a barbár szokásra.
…. Az idők kezdetén, a sötétség korszakában az istenek gyűlést tartottak, ahol elhatározzák, ki legyen az új Nap, hogy megvilágítsa a Földet. Két önjelölt isten jelentkezett a Napisten posztjára. Az istenek hatalmas halotti máglyát építettek és Tekusziztekal felszólították, hogy ugorjon a tűzbe. Ő azonban vonakodott. A másik vetélkedő isten Nanavatzin azonnal a lángokba vetette magát. Ezt látva Tekusziztekal is felbátorodott és ő is a tűzbe vetette magát. A teremtő isten látva elszánt példamutatásukat, főnixként újjáélesztve Nanazvatzint Nap, míg Tekuszitztekalt Hold istenné változtatta. Igen ám, de az új napisten nem tudott elmozdulni az égből és, hogy pályáján elindulhasson, a többi isten vérét kívánta áldozatul. Némi mérlegelés után a többi isten egyetértett és egyenként feláldozták szíveiket, amit Quetzalcoatl távolított el. A véráldozattól megerősödve Nanavatzin Tonatiuh, Navi Olyit néven lett a mozgó Nap. A Hold, hogy elindulhasson pályáján, a jelenlévő női istenek szívét kívánta. Miután feláldozták szíveiket, ő is elindulhatott égi pályáján” –Hogy a nap és a hold le ne pottyanjon az égből, naponta kell emberek szívét kitépve áldozni nekik, hogy életben tarthassuk őket–, magyarázta idegenvezetőnk. A kultikus helytől távolabb élelmes kézművesek, helyi szőtteseket, Pacsamama és Varikocsa Papa szobrokat ajánlottak megvételre. Hiába, a biznisz ide is betört. A kultikus szent oltárt lefényképeztük, levideóztuk, és félórát gyönyörködtünk a csodálatos panorábában. Állítólag, csak ki kell nyújtani a karunkat és elérjük az eget. Nehéz szívvel botorkáltunk le az iszamos kőlépcsőkön alant várakozó tutajunkra. Új élmények vártak ránk.
A tavon számtalan totorasziget található. Ellátogattunk az egyikre. Ezek a szigetek úgy készültek, hogy nádtutajokat összekapcsolva, a szárazföldről termőföldet hordtak rájuk. Vízililiommal, lótuszfélékkel ültették be. Miután a gyökerek biztos alapot adva stabillá tették a tutajra épült totoraszigetet, a puno indiáncsaládok megtelepedtek.
A mi általunk meglátogatott faluban husznét kör alakú, totoranádból font falú indián ház állt. A ház magassága négy méter körüli volt. Alul agyaggal döngölt padlattal. Egy-egy házban hat-nyolc függőágy volt felfüggesztve. Abban ringatóztak a fiatal anyák, csecsemőikkel. állítólag a függőágyakban készülnek a kis utódok. A férfiak nappal totoralovacskáikkal, így hívják halászcsónakjaikat,a vizet róva, halászni vannak.
A ház konyharészén, háromlábon egy cserépfazékben fő az ebéd. A tüzet úgy táplálják, hogy egy vastag nádfonat végét meggyújtják és amint ég a vége, a gazdasszony mindig beljebb tolja a fazék alá. A ház mennyezetére felaggatva lógnak az edények, használati tárgyak, és ruházatok. A földön semmit sem tárolnak, mert a hangyák mindent szétrágnának.
A házak előtt törökülésben ülő idősebb asszonyok csodálatos indián hímzéseket készítenek, amiket nekünk, turistáknak árusítanak. A házak között papagájok sétálgatnak, mint nálunk otthon a tyúkok. A gyerekek, örvöstatúkat vezetnek pórászon. Ezek igen hasznos állatok: egyrészt felfalják a hangyákat, másrész kiváló eledelnek számítanak. Ők az indiánok malackái. Miután kinézelődtük magunkat kitűnő tengerimalac és tatusült ebédre invitáltak bennünket a faluházba. Az ebéd elköltése után búcsút intettünk a totorasziget indiánjainak és visszatértünk szálláshelyünkre.
Délután hat órakkor indultunk a Hold völgyének meglátogatására. Ez már a hegyek között volt. Nyaktörő utakon jutottunk egyre feljebb és feljebb. Sokan hánytak, rosszul lettek, orruk vére eleredt. De, megérte. Felérve a hegytetőre a lebukó nap által kísértetiesen megvilágított völgyre letekintve ezernyi szivárvány színében fürdő lakatlan táj panorájában gyönyörködhettünk. Itt ebben a mesebeli Hold völgyében született a Hold istennője. A lebukó nap fényében fürdő Nap istene leszállt hozzá és magával ragadva a Titicaca tó szigetén töltötték nászukat. Állítólag ebből a nászból született Pacsamama és Varikocsa papa egy másik legenda szerint.
A védőkorláttal körülvett killátóról olyan feledhetetlen látványt nyújtott a holdbeli táj, lebukó nap aranysugarai által megvilágott tóban tükröződő képe. Lenyűgözve és magunkba fordulva, valami kimondhatatlan felemelő érzéssel gyönyörködtünk ebben a szépségben. Akkor átfutott rajtam a gondolat, és az ég felé fordulva ennyit rebegtem csak: köszönöm Uram, hogy megadtad ezt, az élményt nekem!
|
Ideje: Október 20, csütörtök, 19:44:38 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Látogatásom a Titicaca tavon" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Látogatásom a Titicaca tavon (Pontok: 1)
- mango Ideje: Október 20, csütörtök, 20:23:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ...mindig csak fájdítod a szívemet,Bogi...
Pedig nem vagyok ám egy irigy perszóna... :))
Újabb remek úti beszámoló. |
|
|
|
|
|
Re: Látogatásom a Titicaca tavon (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: Október 21, péntek, 05:27:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nekem is tetszenek útibeszámolóid. Azt hiszem, csak irigykedhetünk, hogy ennyi felé megfordultál széles e világban. Ebből az élményedből már-már hiányzott csapongó fantáziád legenda-mese-szövögető bogumilos énje! :)) |
|
|
|
|
|
Re: Látogatásom a Titicaca tavon (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Október 21, péntek, 07:22:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ilyen terjedelemben, és ennyire olvashatóan!
üdv.
fTJ |
|
|
|
|
|
|
