| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A fekete doboz -2 |
|
bogumil
 |
Így ment ez jó darabig, amíg meg nem teltek a polcok modellekkel és feljegyzésekkel. |
3.
Tónink élete nyugdíjba vonulása után gyökeresen megváltozott. Teljesen szakított addigi életmódjával. Egész napokra bezárkózott szobájába és tervrajzokat, utasításokat körmölt. Lassan olyan lett a szoba, mint egy hatalmas lomtár. Felesége elborzadva figyelte cselekedeteit. A házasélet megszűnt számára, s ezt igen fájlalta. De hát savanyú a szőlő, na! A kisszoba műhellyé alakult át. Előkutatta anyósa padlásáról a régi rézcsillárt, a rézzel kivert állófogast, és beszerelte. A rézcsillár lett az adóvevő, mellyel az összeköttetést tartotta az éggel. A csillár alá egy alumínium lemezdarab került szigetelésnek. Mivel hatalmas volt a gerjesztett térerő magára vette – mikor adásban volt – a gumírozott vasutas köpenyét, és egy tűzoltó csuklyát húzott a fejére. Rettenetesen festett öltözékében a szoba közepén állva, s az asztalon körmölve a szakrajzokat. Az asszony már be, se mert nézni, mert viszolygott a látványtól.
Így ment ez jó darabig, amíg meg nem teltek a polcok modellekkel és feljegyzésekkel. Elkészült az űrkohó, az űrhelikopter, a kozmikus autó rajza és modellje, majd a fekete doboz egyéb más felhasználási és kapcsolási rajza. Lassan kiszorult a kisszobából és elfoglalta a középső szobát is. Az asszonynak nem volt szabad belépnie. Az ajtóra tábla került: Jövőkutató Iroda. Zarvavusta Züriel jövőkutató.
Az unokák szent borzadállyal hallgatták a nagyapa fejtegetéseit a kozmikus jövőről, s azon nyaggatták egyre csak, hogy mikor viszi el őket autókázni a kozmikus autóján.
– Hamarosan eljön annak is az ideje – nyugtatta őket és tekintete szerelmesen siklott végig a rengeteg kacaton. Mikor már minden előkészületet megtett, akkor a tettek mezejére lépett.
Először is kikötötte a villanyórát és a fekete ládikát, kötötte a hálózatra. S csodák csodája, lőn világosság. Így ment ez pár hónapig, amíg az áramszolgáltató gyanút nem fogott, mivel a fogyasztás stagnált, s nem tudott mire díjat szedni. Kiküldte a szerelőket ellenőrzésre. Azok bénultan szemlélték a kikötött villanyórát, s a fekete dobozról üzemelő lakásvilágítást. Jelentették a főnökségnek. Lett is ribillió.
Behivatták a székházba Züriel urat, s magyarázatot kértek. Ő szemlesütve szerénykedett.
– Uraim, nem kell úgy mellre szívni a dolgokat. Ez csak egy kis játék. Önellátó lettem. Kozmikus energiára csatlakoztam.
– na, de Uram! Közösségben él! Nem lehet csak úgy egyénieskedni! Mi lesz, ha megtudják? Ha mindenki leköt rólunk? Felszólítjuk, hogy azonnal szüntesse meg a lekötést!
– Mire fel Uraim?
– Csak! – húzta kényszeredett mosolyra a száját a belépő vezérigazgató, s letett elébe egy köteg tízezrest. – na, ez talán elég súllyal esik a latba.
– Hát jól van, nem bánom – mondta emberünk a több millió forint láttán – Pakolják egy aktatáskába, azt hozzák utánam. A maguké a doboz!
Ezzel el is intéződött a dolog. Az áramszolgáltató visszakötötte a vezetéket és elvitte a varázsdobozt. Vizsgálták jobbról, vizsgálták balról, de nem találtak benne vízen kívül semmit. Nagyon röstellték, hogy ennyire bedőltek a trükknek, de titokként kezelték az ügyet.
Aztán télen megismétlődött a dolog a távfűtőkkel. Züriel a nullára állította a radiátorok szabályzógombjait, s bekapcsolta az újabb fekete-dobozt, amivel tetszés szerint befűtötte az egész lakást. Itt aztán még nagyobb lett a gubanc, mert a panelház lakói szimatot fogtak, hogy odaátról árad a meleg, s kezdték mindannyian kikapcsolgatni a radiátorokat. A távfűtőművek elpanaszolta az áramszolgáltatónak a dolgot, s kérdezte, hogy nem tapasztaltak-e energia túlfogyasztást, mert ha a távfűtést nem veszik igénybe, akkor biztosan villannyal fűtenek.
Az áramszolgáltató főnöke aztán bizalmasan Zürielhez irányította őket. Na, hivatják Zürielt a vezérhez. Az először hímel-hámol , majd letesz az asztalra egy köteg bankót.
– Nézze Zarvavusta uram, jobb a békesség. Fogadja el tőlem cégünk szerény ajándékát. Tekintse baráti gesztusnak. Na tegye csak el, ne szerénykedjen!
– De uraim, mire fel? Nem érdemlem én ezt!
– De, de tudjuk, hogy maga kísérletezik. Tudósember. Éppen ezért ezzel a szerény összeggel szeretnénk hozzájárulni a kísérleteihez. Egyet kérünk: fejezze be a maszek-fűtést! Na, áll az alku?
– Hát, ha csak ez a baj uraim! Ezer örömmel! – csapott a vezér tenyerébe Züriel, s hazakocogott a hatalmas táska pénzzel.
Az asszony a pénzeső láttán más szemmel kezdett nézni Zürielre. Már nem bánta a szemétdombot a lakásban, azt se bánta, hogy kisebb farokkal kellett beérnie, de igaz, hogy az egy fiatal csikóé volt. Szóval a Zarvavusta család kezdett szépen gyarapodni.
Züriel vett magának egy használt Trabantot, s a pincében a tervrajzoknak megfelelően beépítette a kozmikus motort. Betöltött az újabb fekete-dobozba egy vödör vizet, s vígan furikázott a városban zajtalan kis járgányával. Mindenki csodájára járt. Az utcagyerekek csapatostul rohantak utána. A legnagyobb attrakció az volt, amikor az amerikai öregautók seregszemléjén benevezett a gyorsasági versenybe. Először nem akarták benevezni, de a tízszeres nevezési díj letételével elfogadták nevezését, bár fintorogtak, hogy nem egészen amerikai a kocsi. S mit ad isten, amikor eldörrent a rajtpisztoly Züriel Trabantja megugrott, majd légpárnáin a levegőbe emelkedve sorra hagyta el vetélytársait. Orrhosszal nyerte a versenyt.
Óriási híre lett. Ő volt a nap hőse. A sok külföldi vendég és a riporterek szertevitték a hírt. Látta a közvetítést az amerikai elnök is. Másnap már sorban álltak panellakása ajtajában a nagy autógyárak igazgatói. Mindegyik a motort akarta. A tárgyalásra azonban nem került sor. Mire az első belépett volna a szobába a tér kifordult, s Züriel eltűnve az Úr előtt találta magát.
Az Úr cinkos mosollyal nézett rá, s ő döbbenten feszengett. Csak tán nem esett ki az Úr kegyeiből. Miért pont most varázsolta maga elé, amikor oly jól kezdtek menni a dolgok. Az Úr vette gondolatait, s megszólalt.
– Éppen ezért rendeltelek elém, mert mennek a dolgaid. Szeretném, ha nem esnél Mammon csapdájába, ha nem szédítene meg a pénz, a jólét.
– De könyörgöm uram, most kezdtem élni egy kicsit!
– Fiam, ha így folytatod életednek hamarosan vége lesz. Hiszen ezek az autókirályok megvásárolják a titkodat, aztán megsemmisítik azt, veled együtt. Örökre elnémítanak. Nem veszed észre, hogy nekik a titok arra kell, hogy az is maradjon. Tudod te, mennyi munkanélküli ember lenne, ha megszűnnének az autógyárak? Na, erre gondolj, s másfelé orientálódjál! Az energiával foglalkozz! Szűntesd meg a paksi atomerőművet! Ezt végezd el! Segíteni foglak – mondta, s máris visszafordult a harmadik dimenzióba. Mire hazaért már eltűntek az autógyárak képviselői.
Egy szép napon hatalmas fekete autó állt meg a ház előtt. A Villamos ipari miniszter kért bebocsátást Tóni panelkuckójába. Azonnal a tárgyra tért:
– Nézze Züriel úr, ha meg tudunk egyezni, akkor tegyünk egy próbát! Adok magának egy hetet. Szervezze meg a paksi csatolóállomás tehermentesítését. Először kösse rá a dobozt párhuzamosan a hálózatra, aztán lekapcsoljuk az erőművet. Ha sikerül a kísérlet, helyet cserélünk, maga megy a minisztériumba, én meg jövök ide a panelkuckóba. Na, áll az alku?
– Áll – csapott a miniszter tenyerébe Zarvavusta jövőkutató mester, és egy hét múlva megjelent Pakson.
Teljes titoktartás mellett beszerelte e fekete dobozt a csatolóba, és a szerelők elvégezték a párhuzamosítást. Másnap megjelent a stáb. Titkosrendőrök vették körül a csatoló épületét. Beléptek a miniszterek, sőt maga a miniszterelnök is, és elkezdődött a próba. Pillanatok alatt kiszakaszolták az erőművet, és azon nyomban bekapcsolták a fekete-dobozt. És megtörtént a csoda: a hálózat ugyanúgy terhelhető maradt, mint amíg az erőmű üzemelt.
Hanem egy kis malőr történt, az Úr véglegesnek találta a kísérletet, s egy mozdulattal negyedik dimenzióba téve, eltüntette az erőművet. Szép zöld mező tarkállott a helyén, s csak a csatoló maradt meg körbekerítve, az udvarán a miniszterek, Züriel és az őrök. Negyvennyolc órás próbajáratást tartottak. Nem is lett volna semmi baj, ha másnap reggel a munkába siető tömeg hűlt helyét nem találja a gyárnak. Lett ribillió. A tömeg egyre nőtt, már-már lincshangulat alakult ki. Hatalmas táblák jelentek meg. A transzparenseken ilyen feliratok olvashatók: Gyilkosok! Tízezer embernek vettétek el a kenyerét! Vissza a gyárat! Dolgozni akarunk!
A miniszter , citerázó lábakkal állt ki a tömeg elé, s próbálta megmagyarázni, hogy ez a kis fekete doboz fog ezután áramot termelni, s nem lesz nukleáris veszély, nem kell tízezer embert fizetni, nem szennyezik a környezetet, milyen jó lesz, stb. stb...
– És ki tartja el a családunkat? – üvöltötték fenyegetően. – Füvet együnk, mint a marhák, menjünk legelni a rétre? Munkát, kenyeret! – üvöltötte a tömeg és betódultak a térre.
A miniszter és a vendégek a fekete doboz köré csoportosulva testükkel védték a dobozt. A tömeg csak egyre kiabálta: a dobozt akarjuk! Adjátok ki Zarvavustát! – ordította a csürhe, és elhangzott a kiáltás: Feszítsd meg!
Aztán áttörve a kerítést, megragadták Zürielt és nyakára tekerve egy kötelet, felhúzták a lámpavasra. A fekete-dobozt pedig az udvaron rakott tűzbe dobták. Hirtelen sötétségbe borult minden. Tóni a kötélen vergődve az Úrhoz fohászkodott:
– Ments meg uram! Még ez egyszer, ments meg! Nem ezt akartam és te sem! Add vissza nekik játékszerüket, még nem értek meg az újra!
Hirtelen megjelent egy felhő, felragyogott az Úr arca, s Tóni tudta, hogy megmentetett. A tér kifordult, visszajött a gyár és eltűnt a Nagy Zarvavusta, mert nem jött még el az ideje az újnak
Tónink újra ott gubbaszt panelkuckójában, és újabb terveken dolgozik, mert feladni nem szabad! Soha sem szabad!
|
Ideje: Október 29, szombat, 19:50:58 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A fekete doboz -2" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: bogumil : A fekete doboz -2 (Pontok: 1)
- mango Ideje: Október 29, szombat, 21:25:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ...ez már-már fantasy lett, Bogi :)
|
|
|
|
|
|
|
