| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Néha-néha olvasd el |
|
csik
 |
Milyen rövid az ÉLET! Te mit akarsz tőle? Ki vagy Te? |
Néha-néha olvasd el...
(csik postájából)
Sokszor meg vagyunk győződve, hogy életünk jobb lesz, ha házasodunk, ha megszületik az első gyermekünk, vagy ha megszületik a második. Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez vagy ahhoz és azt gondoljuk, hogy jobban mennek majd a dolgok, ha felnőnek. Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek.
Meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljutunk. Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk megoldja a problémáit, ha végre kocsit cserélünk, ha csodálatos nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni. De, ha most nem kezdünk el boldog és teljes életet élni, akkor mikor? Mindig lesznek különböző nehézségeink. legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy BOLDOGOK LESZÜNK, akármi történjék is. Alfred Souza mondta: „Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! Végül megértettem, hogy ezek az „akadályok” a Valódi Élet!” Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a BOLDOGSÁG! Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát És élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat, és emlékezzünk rá, hogy az idő nem vár senkire! És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-t, majd ha sikerül felszedni 5 kg-t, majd ha gyerekem lesz, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, majd ha párt választok, ha végre elválok…
Nem várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és az újjászületést. Hanem eldöntjük magunkban, hogy nincs az életben jobb pillanat a BOLDOGSÁGOT elkezdeni, mint EZ a pillanat! Az életöröm és a boldogság nem úti célok, hanem maga az utazás. Néhány ötlet mára: Dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre; Szeress úgy, mintha nem fájna a csalódás; Táncolj úgy, mintha senki se látna!
Most próbálj meg válaszolni ezekre a kérdésekre: Sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét! Sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynőjét! Sorolj fel 10 Nobel-díjast! Sorolj fel 10 Oscar-díjas színészt! Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj! Senki sem emlékszik így a tegnap legjobbjaira. A tapsviharok elmúlnak, a trófeák beporosodnak, a győzteseket elfelejtjük. Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni: Sorolj fel 3 jó tanárt, aki segített azzá válni, aki lettél; Sorolj fel 3 barátot, aki nehéz időkben melletted állt; Mondj olyan embert, aki éreztette veled, hogy különleges vagy; Sorolj fel 5 embert, akikkel szívesen töltöd az idődet! Hogy megy? Jobban? Azok az emberek, akik az életünket különlegessé teszik, nem feltétlenül a leggazdagabbak, vagy a legnagyobb díjak nyertesi. Viszont aggódnak értünk, törődnek velünk és mellettünk állnak minden helyzetben.
Töprengj el rajta egy pillanatra. Milyen rövid az ÉLET! Te mit akarsz tőle? Ki vagy Te? Ha megengeded, segítek válaszolni erre a kérdésre. Nem, nem vagy a nagy- és közismert hírességek egyike, de olyan ember vagy, aki sokunknak fontos! Jó néhány évvel ezelőtt a seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta – akik mind mentálisan vagy fizikailag sérültek – felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol - bár nem mindenki a lábán futva – de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt, és visszafordult… Mindegyikük. Az egyik Down-kóros kislány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-n összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak a mai napig emlegetik ezt a történetet. Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: A legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani. Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat! Ezek a mondatok egyszerűek, maguktól értetődőek és nincs nagy jelentőségük, de NÉHA-NÉHA NEM ÁRT ELOLVASNI ŐKET, ha egyébként tisztában is vagyunk mindezzel! Gyakran túlságosan elmerülünk abban, amit csinálunk… és közben elfelejtjük, mit, miért, és kiért csinálunk…
Néha-néha olvasd el!
|
Ideje: Január 13, péntek, 10:40:00 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Néha-néha olvasd el" | Belépés/Regisztráció | 11 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Néha-néha olvasd el (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Január 13, péntek, 10:45:35
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon jó eszmefuttatás.Jó volt a példa is(sikfutás,Downkóros kislány stb). Ügyes esszé. |
|
|
|
|
|
Re: Néha-néha olvasd el (Pontok: 1)
- mango Ideje: Január 13, péntek, 10:49:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Remek írás,csik :)
Jöhet a következő. |
|
|
|
|
|
Re: Néha-néha olvasd el (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Január 13, péntek, 10:57:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szia Vera! Örülök, hogy elfogadtad kérésemet. Remélem jut, majd idő az egésznapi hajtás mellett, hogy itt néhány soron megpihenj. Az én könyvemet Te ajánlottad az embereknek, most pedig én ajánlom csik írásait figyelmetekbe, amelyekben ott ragyog az élet, s mindennapjaink kuszaságában egy pillanatra érdemes lesz megállni! Köszi! |
|
|
|
|
|
Re: Néha-néha olvasd el (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: Január 13, péntek, 16:49:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Lebilincselő a stílusod, nagyon jól fog a pennád, gratulálok! Olvasni fogom cikkeidet. |
|
|
|
|
|
Re: Néha-néha olvasd el (Pontok: 1)
- vp_rozika (rozina@fw.hu) Ideje: Január 14, szombat, 18:53:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szia! Cikked rendkívül nagy igazságokat taglal. Nem csak néha, de mindig érdemes olvasni... Remélem, gyakran találkozhatunk írásaidon keresztül veled. Nagyon várom további gondolataid, Rozika |
|
|
|
|
|
Re: Néha-néha olvasd el (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Január 14, szombat, 20:03:56
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ilyesmiket naponta olvasni köremailek formájában, és szerintem valahol mindenki tisztában is van vele, hogy így kellene tenni, de azért ez mégsem olyan könnyű. Vagy csak ideig-óráig sikerül. Bár tudnánk élni a jelenben! |
|
|
|
|
|
|
