| Küzdőtér |
|
|
|
 |
halota: Az erőszak |
|
halota
 |
Sarokba szorított helyzetünkben kénytelenek vagyunk az agresszió eszközéhez nyúlni. |
A világ tele van erőszakossággal. Az utcán, a családban, a hivatalban, a közéletben, mindenütt szenvedünk az erőszakos emberektől. Erőszakosak vagyunk a szerelemben, a gyermeknevelésben, a munkában, a politikában. Igaz, nem mindenki agresszív és nem egyformán az. Nemcsak a fizikai erőszak minősül agressziónak, hanem minden olyan szándékos cselekedet is, amelynek az az indítéka, hogy valakinek bajt, kellemetlenséget vagy fájdalmat akarunk okozni. Az agresszivitás egyfajta stratégia, olyan viselkedési forma, amely bizonyos helyzetekben a megoldás egyetlen lehetséges módjának tart az erőszakos ember.
Az erőszakos cselekedet nem mindig támadás képében mutatkozik meg. Bármennyire meglepő a dolog, van a védekező agresszivitás is. Sarokba szorított helyzetünkben kénytelenek vagyunk az agresszió eszközéhez nyúlni. Nem támadunk meg egy nálunknál erősebb embert, különösen nem akkor, ha egyébként is kerüljük az erőszakosságot. Persze, ha nincs más megoldás, megpróbáljuk védeni magunkat. Évekkel ezelőtt bejárta a világot egy nagyszerű fotó: azt a pillanatot örökítette meg, amikor egy majom végső elkeseredésében szembefordul egy leopárddal.
Eszközös és indulati, támadó és védekező
Az agresszív magatartások között abból a szempontból is különbséget kell tennünk, hogy az ember számára az erőszak maga a cél-e avagy csupán eszköz-e valamilyen más céljának a megvalósításában. Amikor az emberek egymást lökdösve, tülekedve szállnak fel csúcsforgalom idején a villamosra, eszközagresszióval van dolgunk. Ha pedig azért folyamodik valaki erőszakhoz, mert valami belső indulat készteti arra, hogy másik embernek fájdalmat, netán valamilyen kellemetlenséget okozzon, az indulati agresszió megnyilvánulását érhetjük tetten. A kétféle erőszakos cselekedet ösztönzői keveredhetnek is egymással, vagyis egy—egy cselekvés hátterében mind a kettőt fölfedezhetjük.
Csoportosíthatjuk az erőszakos magatartásokat aszerint is, hogy azok támadó vagy védekező jellegűek-e. Az előbbire számos példát találunk az állatvilágban, s azokat etológusok vizsgálják. A támadóagressziók közé sorolják például a fajon belül — a hímek között — megfigyelhető vetélkedési viselkedéseket. Ide sorolják az úgynevezett zsákmányszerző magatartást is. A védekező agressziónak szinten több típusát különítik el. Ilyen a hím viselkedése, amikor területét (territóriumát) védi, vagy a nőstényé, amikor kicsinyei védelmében lép fel támadólag. Az állatvilágban megfigyelt agresszivitás azonban nem azonos az ember agresszivitásával. A hasonlóságok nem jelentik azt, hogy kialakulásuk, fejlődési formájuk azonos volna az ember meg az állat esetében. Az emberi agresszivitás a kutatók nagyobbik része szerint nem ösztönös eredetű, hanem kialakulásában a társas tanulásnak és a régebbi tapasztalatoknak van döntő szerepük.
A düh és a harag
Az agresszió a düh és a harag megjelenésével nincs közvetlen ok-okozati kapcsolatban. Másképpen szólva: a düh nem motiválja szükségképpen az agresszív tettet, az erőszakos cselekedetet pedig nem feltétlenül a düh váltja ki. Ha így volna, nem találkozhatnánk a hideg fejjel és érdekből elkövetett erőszakos cselekedetekkel. Bizony nap nap után értesülhetünk különféle motivációból — hatalomvágyból, nemesnek hitt eszmétől vezérelve, büntetésből, bosszúból, félelemből — elkövetett gyilkosságokról. Nemcsak azért kiabálhatunk valakire, mert dühösek vagyunk rá, hanem azért is, mert meg akarjuk félemlíteni. Az a nevelő, aki a verést helyes nevelési eszköznek véli, általában minden különösebb düh nélkül adja a pofont a gyereknek.
Ez, persze, nem jelenti azt, hogy bizonyos erőszakos cselekedetek mögött ne tudnánk tettek érni éppen a dühöt. Ezt bizonyítja egyebek között S. Schachter kísérlete. A kísérleti személyeknek adrenalininjekciót adtak, de nem közölték velük, hogy az injekció mit tartalmazott. Utána különböző tartalmú filmeket vetítettek nekik. Az egyik csoportnak erotikus filmet, a másiknak erőszakkal telit mutattak, a harmadik csoport tagjai pedig csupa kelleme élményt nyújtó és szép dolgot láthattak. A vetítés után kikérdezték a kísérleti személyeket a film vetítése alatt tapasztalt érzéseikről. A erotikus filmek nézőiben erős nemi ingerek ébredtek, az agresszív viselkedésekben bővelkedő film nézői dühöt és félelmet éltek át, a csupa szépet bemutató film nézői pedig örömet éreztek. A minden kísérleti személyben azonos adrenalinszint különböző érzelmi állapotokat keltett, ami azt bizonyítja: az emberben a biológiai inger nem specifikus, hanem az érzelmi állapotoknak a látott helyzetekhez fűződő élmények, a tanult és az átvett, belsővé vált értékek az igazi meghatározói.
A szőlőktől ellesve
Az erőszakos viselkedés rögzülésében számottevő szerepe van az utánzásnak. Bandura ezzel kapcsolatosan 6 éves gyerekekkel végezte el a következő kísérletet. A gyerekek egyik csoportjával a kísérletvezető több napon át együtt játszott és szeretettel teli kapcsolat alakult ki közte és a gyerekek között. A másik csoportban a kísérletvezető nem foglalkozott velük. Ezután a gyerekeknek egy egyszerű feladatot kellett végrehajtaniuk: meg kellett találniuk az asztalon levő két doboz egyikében elhelyezett babát, mielőtt azonban hozzáfogtak volna a feladathoz, mind a két csoportban végignézték, a feladatot hogyan oldja meg a kísérlet vezetője. Ha dúdolt közben vagy körbejárta a szobát, miközben kereste a babát, az első csoportbeli gyerekek szinte valamennyien mindent ugyanúgy tettek, mint ő. Utánozták a kísérletvezető nem fontos megnyilvánulásait is, jóllehet azok egyáltalán nem tartoztak a feladathoz. A másik csoportba tartozó gyerekek ezeket a feladat szempontjából mellékes cselekvéseket csak ritkán utánozták. Volt azonban egy viselkedési elem, amelyet mindkét csoportbeliek átvettek. Ha a kísérlet vezetője megverte a babát, amikor megtalálta azt valamelyik dobozban, valamennyi gyerek ugyanazt tette. Az agresszió olyan viselkedésforma, amelyet a gyerekek, különösen a fiúk, sokkal gyakrabban utánoznak, mint egyéb viselkedési formákat. A különféle felmérések is igazolták, hogy az agresszív gyerekek közül nagyon sok az olyan családokból kerül ki, ahol az egyik vagy mindkét szülő maga is erőszakos.
A kiváltó ok: az akadályoztatás
De milyen helyzet vált ki olyan dühöt vagy haragot, amely erőszakos cselekvésbe torkollik? Dollard úgynevezett frusztráció-agresszió hipotézise szerint az erőszakot az akadályoztatás idézi elő. A harag akkor jelenik meg, ha a nyílt agresszióra nincs mód. Amikor a gyermek valamit nem tud megtenni, és dühében csapkod, kiabál vagy „hisztizik”, a szülő pedig azonnal a segítségére siet, a gyermekben fokozatosan kialakul a kapcsolat dühös viselkedése meg a számára eredményes megoldást, megkönnyebbülést és kielégülést hozó szülői magatartás között. Fokozatosan megtanulja, hogy ha el kar valamit érni, „hisztiznie” kell. A spontán dühreakciók — a rúgkapálás, a csapkodás stb. — fájdalmat okoznak a szülőnek, és az meg is látszik az arckifejezésében. Néha túlzóan el is játsszák, hogy mennyire fáj nekik az, amit a gyermek okozott. Ennek, ha gyakran megismétlődik, az lehet a nemkívánatos következménye, hogy az okozott fájdalom és az ily módon elért dolog egymáshoz kapcsolódik.
Persze nem minden akadályoztatás idéz elő agressziót. Az egészségesen fejlődő személyben kialakul a frusztráció-tolerancia is. Bizonyos akadályokat megtanulunk válasz nélkül hagyni. Ugyanakkor a toleranciának vannak határai, akkor kívánatos határt szabni neki, ha az ember nem fogadhatja el a másik szempontjait. De semmiképpen sem kívánatos a tolerancia ott, ahol maga a sértés, a megaláztatás a cél, ahol az agresszió az egész egyéniséget érinti, ahol velem együtt azokat is sújtja, akikkel közösséget vállaltam, mert azonosak az értékeim az övékkel és mert egy vagyok közülük.
A szadista
Akadnak olyanok, akik azért követnek el erőszakos cselekedeteket, mert az erőszak számukra örömet szerez. Az erőszakos cselekedet az ilyen emberek számára nem eszköz, hanem cél: őket a megkínozott, meggyötört és megvert személy fájdalmának, kétségbeesésének a látványa teszi megelégedetté. Mondanunk sem kell, hogy az ilyesféle célagresszió mindig közösségellenes és támadó jellegű. Súlyos személyiségfejlődési zavarok következményeként szokott jelentkezni a terroragresszió, amikor a személy már mások kínzásában és fájdalmában keresi s találja meg az örömét. Az ilyen ember azért teszi ki a lábát, hogy az arra járó hasra essen, hogy kínozza az állatokat stb. A szadista öröme — hisz’ gyakran ezen a néven említjük — abból fakad, hogy tettével saját hatalmát bizonyítsa, miközben a másikat az erőszakos cselekvés puszta tárgyává silányítja. A szadista cselekvést a célszerűség és az akaratlagosság jellemzi. Ebben különbözik a dühtől, amelyet egyáltalán nem élvezet átélni, ugyanakkor — ha valami előidézi — kényszerítő erővel tör felszínre.
Az önértékvédő
Az agresszív viselkedésű emberek egyik típusát azok alkotják, akik csupán tekintélyük védelmében bocsátkoznak harcba, vagányságból, azért, hogy a többiek elismerését kivívják. Tulajdonképpen még akkor is antiszociális agressziót követnek el, ha cselekedetüket önvédelemnek álcázzák. Ide sorolható az önérték-védelmező agresszió is, amely akkor lép fel, ha valakinek az énképét, az önmagáról kialakított vélekedését éri sérelem. Azok tartoznak közéjük, akik az élcelődésekre vagy gúnyolódásokra rögtön indulatosan reagálnak. Az erőszakot belső bizonytalanságuk idézi elő.
Az erőszakosság önértéknövelő eszköz is lehet, ha valakivel szemben kudarc ér bennünket és ezt rajta nem torolhatjuk meg, hanem keresünk egy nálunknál gyengébb és kisebb hatalmú embert, s azon töltjük ki a bosszúnkat. Nem más ez, mint az agresszió átvitele: megtépázott önérzetünket így próbáljuk helyreállítani. Bizonyos képességekben hiányos, önmaguk iránt bizalmatlan emberekben szokott jelentkezni az úgynevezett pánikagresszió, mégpedig féktelen dühkitörés formájában, amikor például olyan feladathelyzetbe kerülnek, amelyben úgy érzik, nem lesznek képesek helytállni.
Gyűlölettől motiválva…
Mi a helyzet a gyűlölet motiválta cselekedetekkel? A gyűlöletből származhat erőszak, az agresszió és a gyűlölet mégsem szinonim fogalmak. Cselekedetünket csak akkor értelmezzük gyűlöletből fakadónak, ha a sértő fél abba a csoportba tartozik, amellyel kapcsolatosan korábban már kialakult a gyűlöletünk, ha a sértő személyt be tudjuk sorolni azok közé, akiket gyűlölünk. A gyűlölet lehet cselekvésem oka, de lehet a cselekvésem célja. Ez — persze — nem jelenti azt, hogy a gyűlölet nem állhat valamilyen cél szolgálatában, amikor erőszakos tettekre sarkall. Mindenesetre az az ember, akiben a gyűlölet nagyon erős, és akit gyakran motivál cselekvésre nem nevezhető harmonikus személyiségnek.
Előfordul, hogy egyszer csak egy régóta felhalmozódott indulat tör ki olyan erőszakos cselekedet formájában, amely egyfajta belső megnyugvást okoz, megszűntetve a feszült állapotot, és amelyet ezért is nevezünk katartikus agressziónak. Ez nagyon veszélyes, mert aki ilyen módon megnyugváshoz jut az könnyen megtanulja, hogy az erőszakos cselekedetek alkalmasak a belső feszültségek csökkentésére, s ettől kedve keresni kezdi a megnyugvásnak ezt a módját.
Az agresszív cselekedetek harmadik csoportját a dominancia-stratégiák alkotják. Ezt rendszerint egy csoport vezére, a főnök, a felettes alkalmazza a csoport valamelyik tagjával, beosztottjával vagy rangban alatta levővel szemben. Egyik fajtája a büntető agresszió, amelyet akkor alkalmaznak, ha az alárendeltek közül valamelyik nem tartja be az elfogadott vagy előírt szabályokat. A jelenségeknek egy másik formája az úgynevezett kizsákmányoló agresszió. Általában a nagy testi erejű emberek szokták alkalmazni gyengébb társukkal szemben, föltétlen engedelmességet követelve tőlük. Ha azok nem teljesítik parancsaikat, erőszakhoz folyamodnak.
Az agresszivitás, mint láthattuk, az emberek társas viszonyaiban a különféle vitás helyzetek megoldásának stratégiájaként szerepel. Mivel az indítékaik sokfélék lehetnek és mert más és más az eredetük s eltérő módokon alakulhatnak ki, a megítélésük sem lehet mindig egyforma. Embertársaink erőszakos cselekedeteinek elbírálásában erre is figyelemmel kell lennünk.
Oláh Tamás
|
Ideje: Január 23, hétfő, 16:14:37 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "halota: Az erőszak" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
