| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Olimpiai kukk-be I. rész |
|
Lacoba
 |
Az olimpiák jelmondata: "citius, altius, fortius" (latinul), amely magyarul annyit jelent, hogy "gyorsabban, magasabbra, bátrabban". |
Pici gyermekkorom óta a sportban és a sportért élek. Az 1950-es évek végén, aztán a '60-as években ez nem is lehetett másként, annak aki valamiképpen szeretett volna kilépni egy viszonylag zárt, elszigetelt világból. Ráadásul úgy, hogy minden kis porcikája – elemi, legyőzhetetlen erővel – köti szülőföldjéhez. Abban az időben szinte ez volt az egyetlen kitörési pont, ahol – ugyan hatalmas áldozattal, munkával – elérhetővé válhattak egy fiatal ország-világlátó tervei, s a sport sajátos eszközeivel teljesülhettek testi és lelki vágyai. Szinte minden fiatal így volt ezzel abban az időben. Sokszor egy szelet zsíroskenyéren, néhány gyümölcsön felvértezve rúgtuk a lasztit grundunkon, futottunk piramishegyeink csúcsára, osztottunk verítéket az edzések homlokára. Azért, hogy felülhessünk a szomszéd faluba induló lovaskocsi focistái közé, didereghessünk a Csepel teherautó ponyvája alatt – klubjuk bojhos, egyenmelegítőjét viselő sportolók közé –, hiszen az már a szomszéd megyébe vitte a legjobbakat. Mindannyiunk előtt ott lebegett, hogy egyszer majd mi is külfödre mehetünk versenyezni, s egyszer majd mi is Takács Károlyok, Puskás Öcsik, Elek Ilonák, Hajós Alfrédok leszünk.
A bevezető után nem véletlen, hogy egy sporttal kapcsolatos kis sorozatot osztok meg Önökkel – a rövidesen kezdődő Téli Olimpiai Játékok kapcsán.
Az ókori olimpiákról
Különleges kapcsolat alakult ki – már a kezdetek óta – a két lábon járó ember és a sport között. Maga a szó ugyan nem oly ősi eredetű, mégis már a fejlődéstörténet törzsi szakaszában megtalálhatók voltak a sport nyomai, hiszen a legügyesebb ősünk tudott az elejtendő vad hátra ugrani, és szerszámával elejteni azt! Csak a leggyorsabb tudott gond nélkül elszaladni az üldözőktől. A nagy követ is pontosan kellett dobni, ahhoz, hogy célt találjon. Már akkor is tudatosan készültek őseink a mind jobb eredményre, újabb és újabb segédeszközöket fejlesztettek, próbálgatták azokat, mielőtt élesben is bevetették. A törzsön belüli vetélkedések is ezt szolgálták, melyről a barlangrajzok is tanúskodnak. Különböző ősi játékok maradtak fenn, hogy már a gyerekek is próbálgatták a kőbalta, a pattintott élű dárda kicsinyített változatát.
Aztán az Ókor, pedig már olimpiát szervezett a legjobbaknak. Az ókori olimpiai játékok ezer évig követték egymást megszakíthatatlanul, szigorú rendben. Közben háborúk dúltak, birodalmak születtek és tűntek el a föld színéről, de győztesek és vesztesek négyévenként megjelentek egy kis jelentéktelen görög városállamban – Olümpiában -, hogy Zeusz főisten kegyhelyénél összemérjék erejüket, ügyességüket. A görög atléták közelebb álltak mai kollégáikhoz, mint a mi róluk kialakított, idealizált eszményeinkhez. Jól megfizetett sztárok voltak, akik valóban a bőrüket vitték a vásárra, hiszen az antik közönség csak a győztessel törődött, nem értékelte a helyezéseket, így a küzdelem gyakran vált a szó teljes értelmében élethalálharccá. Az ókori olimpiák végét, azonban – teljes bizonyossággal – nem tudhatjuk. Vannak feltételezések: magának az ellenségeskedésnek az elmélyülése, a különböző háborúk hatalmas nemzetiségi gyűlölködés-hozadéka, még a természeti csapás is szerepel a sorban. Sőt a vallási szerkezet átalakulása lehetettmegszűnésének oka, de még kozmikus összefüggéseit is sokan felvetették. Én úgy gondolom, hogy a fejlődéstörténet azon szakaszában más került a helyére, vagy már nem volt olyan nagy szükség a sport kifejezésmódjára. Hozzám legközelebb a befejezés okai között az alábbiak állnak, mely a mai olimpiák, olimpikonok felé is hordoz tanulságot.
A Kr. e. 3. századtól lassan csorbult az olimpiai játékok tekintélye: szinte csak hivatásos sportolók indultak, és megvesztegetésekre is sor került. Az antik világ vezető szerepét a görögöktől lassan Róma vette át. A római császárok is beneveztek a versenyekre. Néró például Kr. u. 67-ben indult a kocsihajtó versenyen, és megvesztegetve a bírákat – annak ellenére, hogy leesett a kocsiról - bajnoknak kiáltották ki. Az olimpiai játékok tehát fokozatosan hitelüket és értelmüket vesztették. Ehhez még az is hozzájárult, hogy az antik istenekbe vetett hit is alábbhagyott, s a kereszténység lassan római államvallássá vált. Ezzel az ókori olimpiák sorsa megpecsételődött, és I. Theodosius császár betiltotta mint pogány kultuszt. Az utolsó olimpiát Kr. u. 393-ban tartották: ezzel zárult le az ókori játékok dicső sorozata.
Olimpia nélkül
Aztán másfél évezred következett. Olimpia nélkül. Gondoljunk csak bele, milyen világégések közepette telt el ez az 1500 esztendő. Vallási és történelmi csaták, háborúk, vándorlások jelezték, hogy a fejlődés kíméletlen irányokat is hozott. A sportnak ugyan eredetileg a harcedzett katonák vetélkedése, képzése volt a célja, mégis a békét szolgálta. Hiszen az olimpiák ideje alatt nem voltak háborúk. Persze az is igaz, hogy néhány esetben éppen akkor támadtak meg államokat, amikor le voltak kötve az olimpiával. Azonban ez az ókori olimpiák utolsó századaiban fordult elő, mely a megszűnés egyik oka is lehetett.
Az újkori olimpiák szülőatyja, a francia származású Pierre de Coubertin 1863-ban született Párizsban. A 80-as évektől gyakran ellátogatott Angliába, ahol belepillanthatott az angol bentlakásos iskolák életébe, mindennapjaiba. Érdeklődéssel figyelte, hogy a diákok milyen lelkesen sportolnak, s ezek során az aktív és vidám együttlétek során milyen szoros barátságok szövődnek közöttük. Coubertin haladó szellemiségű értelmiségi volt, ezért fennhangon hirdette a sport szerepének fontosságát az egyén szellemi, lelki és testi fejlődésében.
Egy észak-amerikai tapasztalatgyűjtő körút után pedig Coubertin végleg arra az elhatározásra jutott, hogy az olimpiai játékokat modern formában újjá kell éleszteni. Ezt a gondolatát az is elősegítette, hogy egy német régész, Ernst Curtius éppen akkoriban bukkant rá ásatásai során az antik Olümpia város romjaira. Tehát nem volt más hátra, mint összeállítani a versenyszámokat, és megalkotni az ezekre vonatkozó nemzetközi szabályokat.
Pierre de Coubertin természetesen úgy képzelte, hogy a modern olimpiai játékok nemzetközi szintűek lesznek, és nemcsak görögök versenyezhetnek. A sportágak összeállításánál például főként angol sportokat vettek fel a listára, illetve a német tornát és más - eredendően - francia és olasz sportokat, mint a vívás, a tenisz és a lovaglás.
Coubertin szerint a sport a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a világ összes népét összefogja, és közöttük barátságot alakítson ki. Tehát tervei szerint 1894. június 23-án Párizsban összeültek a világ összes országának képviselői, és döntést hoztak az olimpiai játékok megrendezéséről. Megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (magyarul: NOB, angolul: IOC), amely az olimpiai játékokra vonatkozó összes ügyről döntött, és dönt azóta is.
Ők találták ki azt, hogy az olimpiai zászló hogyan nézzen ki: az öt különböző színű karika az öt földrészt jelképezi. A Bizottság ötletei alapján született meg az olimpiai játékok jelmondata is: "citius, altius, fortius" (latinul), amely magyarul annyit jelent, hogy "gyorsabban, magasabbra, bátrabban".
És természetesen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság feladata, hogy kijelölje azt a várost, amelyik a következő olimpiát szervezi.
Az első, 1896-os újkori olimpia megrendezésének jogát a hagyományokra emlékezve Athén kapta meg.
/Következik: Újkori olimpiák, Az első téli olimpia
Megjegyzés: http://www.sulinet.hu/ikep/2003/05/zaszlo.jpg
|
Ideje: Február 07, kedd, 15:05:22 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Olimpiai kukk-be I. rész" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Olimpiai kukk-be I. rész (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Február 07, kedd, 15:12:18
(Adatok | Üzenet küldése) | | Jó kis ismeretterjesztés.Nem árt a régen olvasott dolgokat újra felmelegíteni. |
|
|
|
|
|
Re: Olimpiai kukk-be I. rész (Pontok: 1)
- mango Ideje: Február 07, kedd, 16:18:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Én, aki nem szeretem (kifejezetten nem szeretem sem művelni, de még nézni sem...) a sportot, - mégis szívesen olvastalak, Laco bá :) |
|
|
|
|
|
Re: Olimpiai kukk-be I. rész (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: Február 08, szerda, 07:30:21
(Adatok | Üzenet küldése) | | Érdekes áttekintő volt írásod. Főleg a téli olimpia megkezdődése előtt volt okos gondolat beszélni annak történetiségéről. |
|
|
|
|
|
|
