| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Gyermekkorom a városban / I. rész |
|
fenyesi
 |
A Kelemen fivérek ott álltak a kapuban borzasztó ünnepélyesen, és annyira fontosnak gondolván magukat, hogy még a copfos Panniról sem vettek tudomást, aki a szomszéd házban lakott. |
A Kelemen fivérek ott álltak a kapuban borzasztó ünnepélyesen, és annyira fontosnak gondolván magukat, hogy még a copfos Panniról sem vettek tudomást, aki a szomszéd házban lakott. Pedig az nagy szó volt, mivel a csupa szeplő kislányt, ahol csak tudtuk, mindig csúfoltok. Már a fiúk öltözéke is meglepő volt. A nagyobbik egy –valószínűleg apjától kölcsönvett- ballonkabátban álldogált a késő nyári délutánban, pedig a grundon a fiúk még éppen csak egy pólót voltak hajlandók - hosszas anyai unszolásra, vagy éppen pofonok beígérésére - magukra venni. A grund helyén valamikor egy négyemeletes körgangos ház állt, de a háborúban lebombázták, és a romeltakarítás után csak egy saroktelek maradt, bádogkerítéssel. Ez volt a Gárdánk helye. Nevünket a dadogós Ladányi találta ki, amiért ő vihette haza a csapat Naplóját, ami majdnem végzetes következményekkel is járt a dokumentumra nézve, mivel az öccse leöntötte kakaóval, ráadásul meg is rágta, amitől cikk-cakkos lett a széle, és a szemüveges Tóni szerint úgy nézett ki, mint Dél Amerika partvidéke. Erre csak hallgattunk, mivel köztünk Tóni volt a legokosabb, sokan azt sem tudtuk, hol van Dél Amerika, meg ráadásul Tóni ismerte a gyerekszületés módját is. Elmondta, hogy amikor az emberek gyereket akarnak, este lekapcsolják a villanyt, szorosan egymásra fekszenek, és kész. Egyszer ő is megpróbálta az unokatestvérével, aki egy hétig náluk lakott, de nem történt semmi. Tóni elmesélte, hogy pár perc után elzsibbadtak, a fejük egyfolytában útban volt, ráadásul a lány borzasztóan izzadt is. Megunták a dolgot, így felhagytak az egésszel. Egymás mellett feküdve még azért vártak néhány percet, hátha elkezd nőni a lány hasa, de nem történt semmi. Kisebb vita alakult ki akkor közöttünk, hogy miért nem született gyerek, miközben már láttam magam előtt, ahogy Tóni kalappal a fején, iskolaköpenyben, medvecukrot rágcsálva, bajszosan babakocsit tol maga előtt. Tóni azzal zárta le a dolgot, hogy nem voltak összeházasodva, és akkor hiába minden egymásra fekvés. Abban viszont egyetértettünk, hogy a Ladányi nem kaphatja meg többet a szemétből guberált vastag füzetet, az öccsét meg elneveztük Rágcsálónak.
Szóval a Kelemen Joci ott álldogált ballonkabátban, és egy kinőtt fekete öltönyben. A nadrág szára boka fölött lengedezett, haja lesimítva, és sűrűn tekintgetett jobbra-balra. Öccse, akit mi Kiskelnek neveztünk, sötét rövidnadrágban, kisdobos övvel, térdig érő fehér zokniban, és méretéből ítélve a valószínűleg bátyjától megkapott kitaposott cipőben tátotta a száját nagy buzgalommal a kopott ajtón araszoló hernyóra. Testvére időnként tarkón vágta, amit az szó nélkül egy gyomrossal viszonzott, a gyakorlatlan verekedők suta, és lendületlen módján. Éppen hazafelé tartottam a Ligetből, kezemben egy befőttes üveggel, amelybe egy anyámtól kikönyörgött harisnyából, meg talált drótból fabrikált merítőhálóval kifogott ebihalakat cipeltem. A Kelemen szeme elé emeltem, ő rábólintott, majd lábszáron rúgta az öccsét, aki éppen azon mesterkedett, hogy egy kővel fejbe dobja a rágott fülű Misi macskát. Szóval a Kelemen elégedetten szemlélte a zsákmányt, és cserébe elmesélte, hogy a nővére esküvőjére mennek, csak őt előreküldték, hogy fogjon egy taxit. Kelemen nővéréről csak annyit tudtam, hogy már egyedül fürdik a konyhában letett lavórban, meg gyűjti a szalvétákat. Ja, egyszer meg elloptuk a bugyiját a gang korlátjaira kifeszített madzagról, amiért anyám elverte a kezemet egy fakanállal. Ez az esküvő dolog megzavart, mivel a lány alig volt idősebb a bátyámnál, pedig ő még csak úgy tudott elaludni, ha az ujját a szájába dugta. Cserébe, hogy ne áruljam be senkinek, egyszer, amikor elvitt magával a Palatinusra, megmutatta, honnan lehet a legjobban belesni a női napozóba. A Kelemen - mivel elég bambán bámulhattam-, megkopogtatta a fejemet, és egészen az arcomhoz hajolva ismételgette, hogy: „Bekapta a legyet, apuskám! Bekapta”, és olyan mozdulatot tett a kezével, amiért a Marjai, a tesi tanár biztos megfogatta volna vele a bokáját, és jól fenéken billenti. Na, ennyit a Tóni tudományáról, gondoltam magamban! Szóval akkor is lehet egy nőnek gyereke, ha nincsen még férjnél!
Elgondolkodva lépkedtem felfelé a lépcsőházban, majd mielőtt a körfolyosóra értem volna, kinyúlt pólóm alá rejtettem a befőttes üveget. A konyhaasztalnál ült a bátyám, és egy kibelezett rádión forrasztgatott valamit. Neki háttal oldalaztam be közös szobánkba. A zsákmányt ágyam alá raktam, majd rohantam vissza a kapuba, hogy meglássam, milyen kocsival mennek el Kelemenék az esküvőre. Éppen jókor értem le, mert a Kelemen mamája már bent ült a két fiúval a hátsó ülésen. Laci bácsi, a papája meg a járó motorú púpos Warszava mellett állva az utolsó slukkot szívta - az általunk csak fapadosnak nevezett- füstszűrő nélküli cigarettából. Beesett arcú, szikár ember volt, és anyám szerint tüdőbajos. Nem is értette, miért cigarettázik annyit. A Kelemen is mondta, hogy éjszakánként alig lehet aludni a köhögésétől, és van, hogy nyári éjjeleken kikönyököl a szobaablakon, és ott fújja a füstöt. Esztergályos volt egy újpesti gépgyárban, de egy éve leszázalékolták. A szót nem is értettük elsőre. Kelemen sem értette, csak azt tudta, hogy jó ideig nem lesz még új kerékpárja, mert apja már nem keres annyit, az anyja betanított munkás fizetése meg elmegy a lakásra, meg az ételre. Kelemenéknél legtöbbször krumpli volt az ennivaló, de azt a Kelemen anyja, a Sári néni valami bámulatos módokon tudta elkészíteni. A legtöbbször azt szerettük, amikor lapcsánkát sütött, mert olyankor behívta a Gárdát egy kis kóstolóra, amiből persze az lett, hogy szinte felfaltuk az összest, annyira ízlett nekünk. Pedig nem volt az egyéb, mint reszelt krumpli, összegyúrva liszttel, tejföllel, sóval, borssal. Még melegen, tejföllel ettük. Akkor arra gondoltam, hogy az nagyon jó, hogy a Kelemen bácsi leszázalékolt, mert különben ilyen finomat nem ehetnénk. Anyámnak mondtam is, hogy apát igazán leszázalékolhatnák, mert akkor nálunk is lehetne otthon ilyen étel. Anyám csak leszidott, hogy ilyen butaságokat ne beszéljek, addig jó, amíg apánk mehet dolgozni, aztán előhozott a kamrából két üveg befőttet, és levitette velem a Kelemenékhez.
A taxis már türelmetlenül pislogott kifelé a szélvédő mögül. Laci bácsi, amikor meglátott, odaintett magához, és üzenetként meghagyta, hogy másnap elvárja az egész családot megünnepelni a lánya esküvőjét. Még hozzátette, hogy a munkásemberek összetartanak. Barackot nyomott a fejemre, a kocsi elindult. Én még odaintettem egyezményes és titkos jelünket a Kelemennek, majd szaladtam fel a padlásra, ahonnan a hiányos cserepek között messze el lehetett látni a várost.
|
Ideje: Március 08, szerda, 15:46:44 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Gyermekkorom a városban / I. rész" | Belépés/Regisztráció | 23 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Március 08, szerda, 16:15:11
(Adatok | Üzenet küldése) | | nagyon élményszerűnek és izgalmasnak igérkezik.Lényegében egy kamasz szemével láttatod az akkori világot. Tetszett. |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Március 08, szerda, 16:46:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tetszik. Igazi! Kellemes olvasmány! Mi még azt is próbáltuk, hogy pisilni kell előtte, mielőtt összebújunk. Aztán az sem jött be, hogy nyikorgattuk az ágyat. Nehéz dolog volt ez, akkor! Várom a következőt! Gratulálok! |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 08, szerda, 17:32:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ...barack a fejedre, fénykém :))
Hangulatos, kellemes - hamisítatlan fényke-hangot hallok a sorok közül. :) |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- zolifia Ideje: Március 08, szerda, 18:02:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon jó együtt élni az írásoddal.Remélem hamar eljön az idő, mikor az egészet is átélhetem. |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Március 08, szerda, 21:32:20
(Adatok | Üzenet küldése) | Úgy olvastam, mintha egy régi moziban fekete-fehér filmet néztem volna. Nagyon életszerű az írásod! A szereplő megformálásod pedig egyszerűen szenzációs, de ezt már nem először mondom.
Ne várass soká a folytatással!!!! |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Március 08, szerda, 21:52:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves János, időutazásra vittél és nagyon élveztem, minden percét....:)))) |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Március 09, csütörtök, 06:25:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anna, Audrey, Zolifia, Mango, Lacoba, Bogumil!
Örömmel nyugtáztam, hogy időt szántatok olvasásomra, és a hozzászólásokra!
Megszolgálom.
Szép pillanatokat!
fényesi Tóth János
|
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Március 09, csütörtök, 07:08:49
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves fényesi! Sajnos, eddig nem sok írásodra akadtam rá, de ezután keresni fogom! |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- soman (soman1@citromail.hu) Ideje: Március 09, csütörtök, 07:50:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Na jó, azt eddig is tudtam, hogy jól írsz, erre nem is akarok több szót vesztegetni. Vagy igen? Neked is szükséged van arra, hogy időnként szép szavak simogassák lelked bizalmának önnön bősz falait? Vagy már sikeresen körbebástyáztad magad tehetséged biztos tudatával, kinek a megerősítés olyan, mint Kőmíves Kelemennek asszony híján újabb falat építeni...
Bocsánat, hogy elkalandoztam, próbálok megkomolyodni. Bizony. Ám.
No, aztán itt van ez a történet, melynek hangulata sok olvasó számára elfeledett, de többnyire csak hallomásból, filmekből rémlő emlékeket idéz. Most, hogy olvastalak, eszembe jutott egy ismerősünk valamikori Warszavája. Sok-sok apró részlet, miről írsz, rendkívül értékessé teszi írásod. Na és a stílus!
Igazi, fényesi teremtette!
Gratulálok, továbbra is olvasni foglak. |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- Khama Ideje: Március 09, csütörtök, 09:09:05
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm az élményt, jó volt olvasni téged. |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Március 09, csütörtök, 11:39:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Aranyfonállal szövögeti meséit. Mi pedig olvassuk. Most olvasom lejjebb, hogy: Legyen ez, az írásképesség mércéje.
Meg azt is olvasom, hogy ne minősítselek téged, mint személyt. Azért is minősítelek. Jó vagy. |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- Fata_Morgana (eveerdei@gmail.com) Ideje: Március 09, csütörtök, 15:43:38
(Adatok | Üzenet küldése) | | Új ez a stílus, jól szórakoztam, köszönöm szépen! |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Március 09, csütörtök, 22:51:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Hihh! Ez nagyon jól esett, be kell valljam! :) Bááár asszem nem ilyen későn kellett volna elolvasnom, mert az éjszakai csendhez méltatlanul fel-felvihogtam.
Amikor ilyeneket írsz, mindig eszembe juttatod a gyerekkoromat. Hogy néha, milyen hülye játékokat találtunk ki...!
Váááárom a következőt!!! :) |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- Anonyma Ideje: Március 10, péntek, 12:28:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tiszta időutazás téged olvasni! Alig várom a folytatást...remekül megírtad! :) |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban / I. rész (Pontok: 1)
- nellike78 Ideje: Március 11, szombat, 16:32:01
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon jó kis írás! Öröm volt olvasni. |
|
|
|
|
|
|
