| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Gyermekkorom a városban 2.rész |
|
fenyesi
 |
Másnap pipafüstre, és tyúkok hangjára ébredtem. Kiugrottam az ágyból, kidugtam a fejem az ablakon, majd hirtelen vissza is rántottam... |
Másnap pipafüstre, és tyúkok hangjára ébredtem. Kiugrottam az ágyból, kidugtam a fejem az ablakon, majd hirtelen vissza is rántottam, mivel az ablakunktól nem messze, egy hatalmas bajszos, feketekalapos ember, feltűrt ingujjban, mellényben ott pöfékelt egy sámlin üldögélve, két tyúk meg illegett, kapirgált körülötte. Félteni kezdtem a kifogott ebihalakat, amiket anyám megtalált, és kiparancsolt az ajtó elé, még az este, így gyorsan magamra kaptam valami ruhát, és nagy óvatosan kinyitottam a bejárati ajtót. A feketekalapos ember észrevett, odaköszönt, hogy „Adjon az Isten!” ,megbökte a kalapját, majd pöfékelt tovább. Mire válaszolhattam volna, feltűnt Kelemen cimborám, nagy hangoskodással odaszólt az embernek, majd szó nélkül elétaszigált, hogy bemutasson. Az ember erősen kezet rázott velem. Olyan fogása volt, hogy azt hittem minden csontom eltöri. A Kelemen büszkén kihúzta magát, úgy magyarázta, hogy ez bizony az ő Imre nagybátyja Nógrádról, és tegnap érkezett, egyenesen az esküvőre. Miközben megnyomorgatott ujjaimat egyenesítgettem, és elhárítottam a hátsó zsebből előkerült pálinkás üvegből való kínálást, Kelemennel elbújtunk a lépcsőfeljáró alá, ott aztán elmesélt mindent. Elmondta, hogy a nővérén valami borzasztó hosszú ruha volt, de csak kölcsönben. A férje, a Kelemen sógorának a rokonsága meg nagyon kényes, pökhendi emberek. Nagy ímmel-ámmal köszöntek nekik, fintorogtak mindenre. Olyan kedve volt mindenkinek, mintha temetésre, és nem esküvőre jöttek volna össze. A Kelemen még azt is kihallgatta, amikor a vőlegény anyja összesúgott egy magas, kontyos nővel, hogy nem ilyen csórókat gondoltak a fiúknak, meg örüljenek, hogy nem kell már etetni a lányukat! Ezen annyira megharagudott a Kelemen, hogy később, az étteremben, az ünnepi asztal alá bebújva elmászott a nőig, és jól összeköpdöste a cipőjét. Az öccse, a Kiskel is észrevette, hogy nevetnek kisdobos ruháján, így szó nélkül megrugdosta a másik rokonsághoz tartozó apróbb gyerekeket, amiből nagy veszekedés kerekedett a szülők, főleg az édesanyák között. Kelemennek viszont annyira megtetszett az öccse viselkedése, hogy odaígérte a már sokszor elkunyerált piros rollerét, ami neki már úgyis kicsi volt. Alighanem a templom előtt talán össze is verekednek a muszáj-rokonok, ha nem jön Imre bácsi. Na, ilyet sem látott még Budapest! Egyszer csak megáll egy kopott, füstölő teherautó, kiszáll nagy komótosan belőle egy fekete öltönyös, csizmás ember, kezével hátrasimítja haját, felteszi a kalapját, és szétnéz az embereken. A vezetőfülkéből előkeveredett sofőr mellérak egy fonott kosarat, meg két összekötött lábú tyúkot, egy kopott bőröndöt, összeparoláznak, aztán a teherautó már szuszog is elfele. A népség bámul nagy szemekkel, hogy ez meg ki lehet, de a Kelemen édesapja csak elkezd könnyezni, aztán szalad az ember elé, összeölelkeznek, megcsókolják egymást két oldalról. Kelemennek egyből megtetszett az ember, mert olyan jó füstölt kolbász szaga volt a ruhájának, hogy összeszaladt a nyál a szájában, csak az nem tetszett neki, hogy őt is csókolgatta az ember, de nem mutatta, hadd pukkadjon a másik rokonság, hogy az ő rokonukat, teherautó hozta! Imre bácsi aztán körbement, mindenkivel kezet rázott, végül a menyasszonyt ölelgette, forgatgatta, felidézve, hogy öt évvel ezelőtt még milyen kislány volt, majd szó nélkül a templom lépcsőjére lépett, és olyan köszöntőt mondott a jelenlévőkre, hogy a Kelemen anyja csak úgy nyelte a könnyeit. Na, az emberek valahogy megbékéltek, és bevonultak a templomba. Ott viszont a tyúkokkal volt egy kis gond, hiába bizonygatta Imre bácsi, hogy a kis Jézus is állatok közt született, meg a tyúkoknak éppen úgy, és annyi helyük van Isten házában, de a pap hajthatatlan maradt, így a szárnyasoknak a sekrestye előterében kellett megvárni a ceremónia végét. Olykor behallatszott méltatlankodásuk, jó okot adva a gyerekek kuncogására, de végül rendben lezajlott minden. Kifelé a templomból Imre bácsi aztán csak magához intette a Kelement, és kérdi tőle, hogy tudja-e merre van az étterem, mert neki kell elsőnek odaérnie. Nem volt az messzebb tíz percnél. Ismertük mi azt a helyet, mert Tóni valamilyen rokona volt ott szakács, és olykor pecsenyezsíros kenyereket adogatott nekünk kifelé a hátsó bejáraton. Na előre is sietett Imre bácsival, aki úgy megbeszélt ott mindent, hogy mire a násznép odaért, már összetegeződött a főpincérrel megpálinkáztatta a szakácsokat mind! Egy tálcán jóféle házpálinkával töltött poharakkal várta a vendégeket is. Bőröndjéből előszedett pántlikákat tűzött a kalapjára, és szép rigmusokkal köszöntette az ifjú párt, meg a kísérőket. A vacsora végére olyan vidám hangulat kerekedett Imre bácsinak köszönhetően, hogy a két örömapa összetegeződött, és később enyhén beitalozva már összekapaszkodva forgott a cigányzenére. Kelemen mire idáig ért az elbeszélésben, csak megébredt a két család, és az asszonyok nekiláttak az ebédkészítésnek. A férfiak addig összeeszkábáltak egy hosszú asztalt, az összes széket, hokedlit meg kihozták a lakásokból az udvarra. Na, annak az aranysárga tyúkhúslevesnek az izére máig emlékszem! A kenyérre kent paprikás szaftja meg olyan sűrű volt, hogy még két napig fülig zsírosak voltunk, ahogy a küszöbre leülve ettük anyám által eltett, ropogós kovászos uborkával! Ebéd végére csak beköszön egy vándorló hegedűs cigány is a kapualjból, és nagy illendően elkezd zenélni. Imre bácsi, a Kelemen apja, de még az én édesapám is aztán bele-beleénekeltek, arcuk kivörösödött, egynémelyik nótánál még a szemük is belefátyolosodott. Máig úgy emlékszem én sokszor az apámra, ahogy pohárral a kezében ott ül fehér ingben az asztalnál, mellette Imre bácsi, és nagy mosolyogva énekelnek. Amikorra előkerültek az asszonyok a mosogatásból, a cigány már izzadt rendesen, de a fröccsöktől erőre kapott, aztán húzta egyre-másra a dalokat. Mire lebukott a nap, addigra a fél ház már lent volt az udvaron. Előkerült egy kopott harmonika is, volt, aki frissen sült krumplis pogácsát hozott, egy másik kancsóba csapolt sört. A zajra egy rendőr is benézett az utcáról, de megtudva a vigadalom okát, elfogadta az italt, aztán megbökte a sapkáját, és jó egészséget kívánva el is köszönt. Fent voltunk, amíg a tisztesség engedte, aztán nagy köszöntgetéssel mindenki ment hazafelé. Régen volt ilyen nagy egyetértés a lakók között! Egyedül a félbolond Miklóst nyomta el az ital az asztalnál, de anyám szelíden megébresztette, aztán a gyenge lábú embert elkísérte egész a lakása ajtajáig. Mi gyerekek is bele-belebólogattunk a langyos éjszakába, míg jó apám minket is beterelgetett aludni. Na, arról az estéről aztán sokat beszéltek még az emberek! Én is megírtam egy iskolai dolgozatban, amire jeles osztályzatot adott a tanár.
(Folyt.köv.)
|
Ideje: Március 14, kedd, 15:00:23 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Gyermekkorom a városban 2.rész" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban 2.rész (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Március 14, kedd, 16:16:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Úgy látom neked is van összefüggés az iskolai dolgozat és az írás között. Nekem talán oda datálódik, hogy haccsoltam úgy 10 éves koromig. Így úgy kellett megírnom a dogákat, hogy ne legyen benne "r" betű, hiszen a felolvasásnál kibukott volna! Ezért már akkor formálnom kellett a szöveget rendesen! Nagyon jó hangulata van az írásodnak. És persze jól megőrizted egy igazi palóc ember jelenségét. Köszönöm! |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban 2.rész (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Március 14, kedd, 16:22:24
(Adatok | Üzenet küldése) | | kedvesek ezek a gyerekkori visszaemlékezések.Analóg az én Gyökerek c. regényfolyamommal. |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban 2.rész (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Március 14, kedd, 20:13:51
(Adatok | Üzenet küldése) | | Jó kis történet ez! Még jó, hogy olvastam az elsőt is, így képben vagyok, és figyelek a folytatásra. Tetszik a nyelvezete a kalandodnak! |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban 2.rész (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Március 14, kedd, 21:54:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Itt ugyan nem osztályoznak (asszem), de a jelest én is megadnám rá! :)) Viszont megéheztem (micsoda ebéd-leírás) bár az ilyen későn már nem helyes --- megyek is most már inni! ;) |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban 2.rész (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 15, szerda, 08:04:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A nyelvezete (néha "otthon" érzem magam...) és a hangulata , - és úgy egészében véve ez a jellegzetes és tévedhetetlenül felismerhető fényesi-hang kimondottan kedvemre való... |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban 2.rész (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Március 15, szerda, 20:27:25
(Adatok | Üzenet küldése) | | Olvastalak, és várom a folytatást... |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban 2.rész (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Március 16, csütörtök, 06:08:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Olvasóim, és Hozzá(m)szólóim!
Köszönöm figyelmeteket, méltató soraitok!
Hamarosan jön a befejező rész!
Addig is: Szép pillanatokat!
fTJ |
|
|
|
|
|
Re: Gyermekkorom a városban 2.rész (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Március 16, csütörtök, 18:53:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jártam erre, olvastam, tetszett, mint általában. Üdv. |
|
|
|
|
|
|
